Translate

2012. augusztus 29., szerda

Variációk levelekre

Egy érdekességet szántam a mai napra, legalábbis nekem ilyen élmény volt az "édes levél"-lel történő első találkozásom anno.

Valójában nem ez a megfelelő elnevézés, de magyarul nem találtam meg a nevét és angolról lefordítva édes levél lenne, vagy csillag egres, vagy trópusi spárga. Itthon az édes levél elnevezéssel a steviát illetik.  Magyarul annyi információt olvastam, hogy Ázsia déli és délkeleti részén terjedt el az indiai eredetű növény és a kutyatejfélék családjába tartozik. Ha valaki többet tud erről a növényről, akkor írja meg, hogy, okosodjunk! Ehetők a levelei, szárának felső 15 centije és a termése. (Ez utóbbit még nem volt szerencsém kóstolni.)
Jöjjön pár elnevezés: Sauropus androgynus, ma ni chai-kínai, sweet leaf bush, star gooseberry, tropical asparagus-angolul, rau nyot-vietnámi, ruridama no ki-japán, phak wan-thai, cekor manis- maláj, hvaan baanz-laoszi asin-asin- indonéz, binahian.filippínó, kutchumku-indiai, aggedik-azerbajdzsáni, katok-afganisztáni. Azt is olvastam, hogy Indonéziában főzetet készítenek a szoptató anyukáknak, hogy bővebb legyen a tejtermelésük.

Leveleit frissen is el lehet fogyasztani salátákba téve. Az általam oly kedvelt vietnámi konyha előszeretettel ízesíti vele a tarisznyarák hússal, darált sertéshússal, vagy szárított rákkal készült leveseket.

A leves mellett kipróbáltam egy sült változatot is, és megmondom őszintén, hogy nem tudnék dönteni, melyikben finomabb. Legyen mindkettő!

Előszőr a levesről pár szót. Az általam készített egy igazán könnyű, már-már minimalista leves volt. Ilyeneket ritkán készítek, de néha jól esik egy egyszerű, tiszta íz.

Alaplébe tettem a leveleket és pár percig főztem. Mivel mind a szép zöld színüket, mind a feszes állagukat megtartják, nem érdemes küzdeni a puhára főzéssel. (Elsőre talán furcsa érzés rágcsálni a kissé rágós leveleket, de egészében jól megfér a többi alkotóelemmel.)
Hozzátettem vékonyra szeletelt sárgarépát, és szójacsírát, némi halszószt. 1 perc rottyanás és kész. Nem kell a zöldségeket megfőzni.

Időnként kapok otthon vádakat, hogy semmi extra, amit főztem. Ekkor rákérdezek óvatosan: hogy nem ízlett? De nagyon finom volt, hangzik a válasz, csak nem volt különleges. Akik fogyasztják a főztömet, mindig különleges ízeket várnak tőlem, és meg is kapják. Egyszer letesztelem, ha az összes fűszremet, szószomam, krémeket, sókat, stb kiteszem az étkezőasztalra, vajon ráfér-e...
Én ezek ellenére időről-időre próbálkozom egyszerű ízekkel. Az egyszerűség nálam annyit jelent, hogy nincs az ételben semmilyen dominancia, az alapanyagok adják az ízeket, különösebb fűszerezés nélkül. Egy hete főztem kilenc különböző távolkeleti ételt egy vendégségben, és pályfutásomban előszőr ketten is egy ilyen "egyszerű" változatot ítéltek a legjobbnak.
Megtörtént az áttörés? Heuréka!

A sült verziót egy vietnámi hölgy ajánlotta. Elkészítésénél serpenyőbe tettem az olajat és az apróra vágott gyömbért, és fél perc pirítás után kevés vízzel felöntöttem, és beletettem az összeaprított leveleket. Szerintem a vietnámiak egészben hagyják. Azért döntöttem így, mert a levelek csomókba tapadva nem annyira gusztusosak és nem is rágósak. Ebben addig főzögettem, amíg lepirítottam. Fontos, hogy ne égjen meg, de víz se nagyon maradjon az alján. Ezután bele a darált sertéshúst és mehet a pirítás tovább. (Szerintem ehhez nem illik a csirke) Amikor kifehéredik lehet hozzátenni a cikkekre vágott paradicsomot, halszószt, és lehelletnyi cukrot. A cukorral óvatosan kell bánni, csak annyi kerüljön bele, amennyitől nem érezzük édesnek. Csak derengjen belőle valami. 
Az egészet addig pirítom, amíg a paradicsom kiengedi a levét. Végül egy kis szójacsira (ezt nem mondta a vietnámi hölgy) további max. 1 perc főzés, és tálalás főtt rízzsel. Ezek az ételek szerintem nem szépek, de finomak. 



Nincsenek megjegyzések: