Translate

2012. október 29., hétfő

Garnéla, ahogy a legjobb


Lassan unásig emlegetem, hogy mennyire oda vagyok a fűszerekért és mániákusan gyűjtöm a különlegességeket, ritkaságokat. Megjegyzem, nekem még nem unásig emlegetett, ez inkább Sára véleménye, vagy figyelmeztetése, vagy ilyesmi... Na jó, azért még egy történet: a fűszerek gyűjtögetése nem elég, hogy a mániám, de ősrégi mániám is. Nem mondom meg, hogy hány évvel ezelőtt, de jó régen egy igazán színvonalas étteremben ebédeltem, amit a mai napig nagyon tisztelek és megmutattam egy szem tonka babot. Hát, igen most be kell vallanom, hogy szándékosan vittem magammal, hogy - mondjuk ki - elhenceghessek vele. Ilyen egyszerűen, nem úgy mint manapság a reklámokban, hogy véletlenül pont van nálam a szuper mosóporból. Nem, ez nem volt véletlen, nagyon is terveztem a jelenetet, ha lehet annak nevezni.

Lövésem sem volt mire való, de nekem már volt, és ez nagyon jó érzéssel töltött el. Bíztam benne, hogy elégedetten nyugtázzák majd, hogy milyen innovatív vagyok, de legnagyobb meglepetésemre ők sem találkoztak még vele. Pedig különleges fűszernek kellett lennie, mert már akkor 600 forintot fizettem egyetlen mandula nagyságú magért. Nem mondom, hogy okos vásárlás volt, de hát nem is azért vettem.
Arra ráéreztek, hogy süteménybe jó lehet, mert mandulás aromája volt.
Nagyon menőnek éreztem magam, köröttem forgott az étterem. :-) Persze, inkább voltam tudatlan, de ezt már csak évek múlva vagyok hajlandó belátni.

Rengeteg módon kipróbáltam már a garnéla fűszerezését és tényleg voltak igazán jól sikerült kísérletek, sőt kiugróan jók, de arra jutottam végül, hogy a rák nem akarja, hogy agyonfűszerezzék, egyszerűen nem igényli. A legjobb mód a legegyszerűbb: olíva olajon el kell kezdeni pirítani a rákot, közben egészen durvára darált feketeborsot kell rászórni meg persze sót. Nekem van egy fán füstölt változatom. (mégis csak legyen benne valami extra :-)) 3-4 perc alatt készre is sül, de a legvégén bele kell szórni durvára darabolt fokhagymát és fél perc további pirítás után levenni a tűzről (nem győzöm hangsúlyozni, hogy fél perc után kezdi elveszíti a fokhagyma az aromáját) Végül bele kell keverni - szintén nagyobbra aprított - petrezselymet.

A legtöbb, amivel tovább bonyolíthatjuk, hogy szuper friss és ropogós bagettel mártogatjuk a lecsorgott olajat a tányér aljából. Hú, most vacsoráztunk, de már csorog a nyálam.


Nincsenek megjegyzések: