Tintahal bárányhússal töltve

 Van a Népszínház utcában egy új török üzlet a Troya.  (www.troyamarket.hu)  Tiszta és friss a húsáru. Főleg a bárány.  Árulnak fűszerezett darált bárányhúst, de ugyanezt a vegák kedvéért bulgurból is. Nem túl fűszeres, nem csípős, de keleties rendesen. Volt itthon ilyenem, viszont nem éreztem különösebb késztetést, hogy fasírtot gyúrjak belőle, de kigondoltam valami mást belőle a hétvégére. Ezt Sára egy időre keresztbe is húzta, amikor közölte, hogy segítenünk kell a húgáék költözködésében.

Felöltöztem, amolyan műkedvelősen és vártam az érkezésüket. Már a második kávén is túl voltam, mire jóval a megbeszélt idő után megérkeztek. Közölték, hogy öltözzek és mehetünk is. Nem teljesen értettem, hogy mire gondolnak, abszolút késznek éreztem magam egy kis bútor pakolásra.

Emil - sógor jelöltem - javasolta, hogy valami munkásruha félében kéne gondolkodnom. Ahogy Sára szokta mondani, mindenem van otthon, ahhoz, hogy ezermester legyek, bár sohasem használom, mert utálok fúrni-faragni-szerelni. Meglepő módon mégis van hozzá tehetségem. Tehát, előkerestem egy még sohasem használt, strandkorlát kék, kantáros munkásnadrágot, amivel csak az volt  a gond, hogy régi, filigrán alkatomra vásároltam, most meg a tépőzárak sehogy sem akartak összetapadva maradni. Nem maradt más, felkaptam egy melegítőt. Emil próbálkozott még, hogy keressek valami kevésbé jó állapotban lévő ruhadarabot, mert pakolás előtt még a lakásból is ki kell pakolnunk egy kis törmeléket.
Mert, hogy ez nem egy olyan hétköznapi, normális költözés volt. Miben is reménykedtem?...
Szóval, úgy gondolták, hogy a tél folyamán még fel is újítják a kecót, de oly mértékben, hogy falakat bontottak és vakolatot vertek le. Most csupán be akartak halmozni néhány bútort, viszont előtte a falak maradványait, téglákat, sittet ki kellett pucolni. Szuper.
A tégla pakolása még elment, de a finom porszerű vakolat összeszedése közben majd megfulladtunk. Utána természetesen hevesen pakolgattunk. A 140 kilós kályha leemelése a furgonról már szinte csemegének számított a mosógép lecibálása után.

Elcsigázva, rettentő koszosan és fáradtan érkeztünk haza, de volt még annyi energiája a társaságnak, hogy beszóljon nekem. Azzal peckelték fel az agyamat, hogy késő van, fáradtak és nincs idejük arra, hogy kivárják, amíg főzök valami meleget. Akkor nesztek a fricska. Nemcsak, hogy pik-pakk készen leszek, de még extrázok is. A hölgyeményektől annyit kértem, hogy süssenek krumplit. Biztosra vettem, hogy mire megsül én már lazázva várom a tálalást.

A fagyasztott tintahalat minden további nélkül fel lehet engedni gyorsban. Ez azt jelenti, hogy fölösleges egy éjszaka alatt hűtőben, lassan felengedni. Bőven megteszi, hogy meleg vízben pár percig áztatom. Amíg olvadozott a tintahal, kivettem a hűtőből a bárányhúst, előkészítettem egy üveg paradicsomszószt, felszeleteltem négy fokhagymát vékonyan. A tintahalakat megtöltöttem a darált báránnyal és azon nyomban kevés olajon elkezdtem körbepirítani a ducira töltött tintahalakat. Nem kell hozzá nagy hő, de látni akartam, hogy megtartja-e a formáját, vagy a tintahal, ahogy zsugorodik  kidobja a húst. Minden szuperül működött.

Mivel szószosat akartam a krumplihoz, felöntöttem a serpenyőt jó sok paradicsomszószal. A nyáron eltett sült kápia paprikából is összeapritottam egyet és ment a szószba. Szeretem, amikor a paradicsom vegyül a sült paprikával. Sóztam borsoztam és főzögettem kb. még 3-4 percig, hogy a hús is átsüljön. A legvégén beleszórtam a fokhagyma szeleteket. Ha jó fokhagymás ízt szeretnék, akkor maximum 30-40 másodpercig sütöm, mert hosszabb idő esetén elillan a fokhagymából az illóolaj, és akkor már nem azt kapom, amit szeretnék. Aki szereti nyugodtan szórjon tálaláskor a tetejére durvára aprított petrezselymet, megéri.


Sokan idegenkednek a hal és hús együttesétől. Én is így voltam ezzel évekig, míg egy szellemileg labilisabb napomon arra ragadtattam magam, hogy kolbászos lecsót főztem óriási polipcsápokkal. Ez azon kevesek közé tartozik, amiket újra elkészítettem, mert brutálisan jó.

Szóval, a vacsi összedobásához mindösszesen 50 percre volt szükség ( a krumpli miatt ). Kipakoltam az éhezők elé, és bezsebeltem a csodálkozó és elragadtatott dícséreteket. Mi tagadás, hízott a májam. :-)
Eltelt már néhány nap, de napjában többször is hallom, hogy az a bárányos tintahal eszméletlen jó volt. AZ.