Translate

2012. november 30., péntek

Tofu bételbors levélbe tekerve


Ma nem az a nap van, amikor főzni támad kedvem. Fel vagyok háborodva, mert ma az Ikea-ban találkoztam két ismerőssel. Persze, nem ez a felháborodás oka. Kb. másfél órát beszélgettünk és közben  a szék háttámlájára akasztott kabátja bezippzározott zsebéből ellopták a ma felvett fizetését. Majdnem. Pontosabban a jóságos tolvaj vissza is tette a pénztárcáját és hagyott benne húszezer forintot. Talán arra gondolhatott lopás közben, hogy hátha vidéki az áldozata, és ha így van, mégis csak haza kell jutnia valahogy. Ez azért humánus, valljuk be.

2012. november 29., csütörtök

Rák és tintahal olasz módra


Ma jól indult a napom, bár nem végződött teljes sikerrel. Igaz már fél nyolckor egy kávézóban ültem várva valakire, ami nem jellemző rám, mert 9 előtt nem szeretem elkezdeni az agymunkát. Hogyan figyelhetnék másokra, amikor még nem nyílt ki a csipám sem. Amikor a nagy konyhán vendégeskedtem, volt, hogy reggel 7-re kellett mennni és fél éjfélkor értem haza. Érdekes módon ez nem csak fizikai, hanem szellemi téren is nagyon fárasztó volt. Na ennyit  a mai napi munkáról, mivel titok min dolgozom éppen. :-)

2012. november 28., szerda

Kurkumás leves marhahúsos gombócokkal és citromos szecsuáni zselével

A mai vacsorával megosztottam az itthoni társadalmat.
A szomszédomnak is adtam egy adagot, de még síri csend van felőlük. Ismét olyan levesben főtt ételt akartam készíteni, mint a múltkor.  (http://mukedvelohedonista.blogspot.hu/2012/10/leves-is-meg-nem-is-brutalis-iz-csak.html)  Legalábbis valami hasonlót. Akkor irdatlan aromás és csípős lett, imádtuk.



A szomszédok nem szeretik a túl erőset ezért azt gondoltam ki, hogy egy olyan eddig nem alaklmazott megoldással rukkolok elő, aminek az a lényege, hogy az erős aroma és a csípősség külön érkezik a leveshez.

Szuper Black Cab

A mai vacsorával megosztottam az itthoni társadalmat.
A szomszédomnak is adtam egy adagot, de még síri csend van felőlük. Ismét olyan levesben főtt ételt akartam készíteni, mint a múltkor.  (http://mukedvelohedonista.blogspot.hu/2012/10/leves-is-meg-nem-is-brutalis-iz-csak.html)  Legalábbis valami hasonlót. Akkor irdatlan aromás és csípős lett, imádtuk.



A szomszédok nem szeretik a túl erőset ezért azt gondoltam ki, hogy egy olyan eddig nem alaklmazott megoldással rukkolok elő, aminek az a lényege, hogy az erős aroma és a csípősség külön érkezik a leveshez.

2012. november 27., kedd

Mennyei arab ízvilágú lucskos káposzta

Vannak napok, mikor elfáradok magamtól. A mai pont ilyen. Ráadásul két napja nem tudunk rendesen aludni a telihold miatt. Nyűgös férfi, török átok...

Annyi jó minden esetre ért ma, hogy bezsebelhettem egy halom dicséretet a blogomra. Az egyik, mondhatom, hogy a legkedvesebb megbízómnál jártam ma, és egy jelölt, (upsz, ez egy szakmai ártalom) azaz mára már munkatárs, akit évekkel ezelőtt helyeztem el a cégnél, szóval épp a bejáratnál futottunk össze, telefonált, de intett, hogy várjak, gyorsan befejezte a beszélgetést és amikor

2012. november 26., hétfő

Ötfűszeres liba



Úgy hozta a sors, hogy maradt egy kis sült libahús itthon. Elgondolkodtam, hogy mit is lehetne kezdeni vele. Szívem szerint a sütőbe tettem volna, de a hiper-szuper sütőmet elvitte a szerelő három napra, ennek ma van három hete, kezdek elégedetlen lenni. Rendesek voltak, mert kérdezték, hogy kérek-e csere sütőt. Három napra nem akartam, de három hétre... na mindegy.

2012. november 25., vasárnap

Vajhal "Norbi" gerslijével és konfitált fokhagymával


Most nincsenek a recepthez gondolataim, a kertben kellett füvet nyírnom, fát átültetnem és köveket pakolnom. Elfáradtam. Az ebédet vacsorára illedelmesen elkészítettem és most meg is írom a történetét. Mellesleg ünnepelnem kellene, mert ma készült el százdik bejegyzés és lassan három  hónapos lesz a blog. Akkor most vagy szorgalmas vagyok, vagy tényleg hedonista, hogy ennyi ételt készítettem három hónap alatt. Az igazság azonban az, hogy csak én főzök, ezért ebben semmi guiness rekord sincs. Ez van.

Arthur és a bárányos szendvics esete


2012. november 24., szombat

Sült kacsacomb vegyes magokkal és rizike salátával


Hogy feledékeny vagyok, természetesen tagadom mindhalálig. Akkor inkább legyek szórakozott. Mellesleg hihetetlenül tudok koncentrálni, de csak rövid ideig. Olyan is tudok lenni egy picit, mint Sherlock Holmes az új sorozatból. Ez most mit is jelent? Ja, igen, mindet észlelek egy pillanat alatt. Azt is megmondom, hogy két szemben levő falon levő kép centire azonos magasságban van-e. Ám, ha elindultam a piacra mondjuk bárányhúsért, amit persze nem naponta veszek, képes vagyok nélküle haza jönni. Aztán jön a fújd fel Péter (én).
Volt egyszer egy kedves kolléganőm, aki hasonló volt hozzám. Rendszeresen fizettünk egymás helyett ezt-azt. Soha nem tudtunk elszámolni, mert egyikünk sem emlékezett, hogy ki mit fizetett. Hát kötöttünk egy egyezséget, hogy ezer forint alatt nem számolunk el egymás között. E fölött vagy felírtuk, vagy, ha jól emlékszem telefonáltunk a nálunk jóval okosabb kolléganőnknek, hogy tartsa észben.

2012. november 22., csütörtök

Vajhal egyszerűen


Még mindig a gyors és egyszerűen elkészíthető ételekre van csak kapacitásom, de ez volt az utolsó napom a "nagy konyhán".
Kavargó ézéseim vannak, mert alíg várom, hogy kialudjam magam és ne robotoljak 12-14 órákat. Ugyanakkor kezd a szervezetem ráálni a fizikai munkára, kevésbé vagyok megviselt, mint az első napok után és nagyon élvezem a most megismert emberek társaságát.
Na, de erről majd máskor, bővebben!
Most nekikátok egy villámgyors, egészséges és finom fogáshoz, ami még mutatós is.

2012. november 21., szerda

Pácolt lazac mángolddal és sous vid tojással

Sajnos még várat magára, hogy elmeséljem a "nagykonyhai" élményeimet, mert fellelkesülve a múlt heti tapasztalataimon úgy döntöttem, hogy maradok ezen a héten is pár napot. Vágülis a vízhólyagok elmúltak, a vágóizmom (ahogy a konyhafőnök, Ildi barátnőm mondta) kifejlődött, mi okom lehetne hát a visszakozásra. Nagyon sokat tanultam és beleszerettem ebbe a díszes társaságba. Befogadtak és segítenek engem. Jó srácok. Még akkor sem estem ki a kegyeikből, amikor tegnap este hazaindulás előtt néhány perccel kiöntöttem egy nagy adag gyömbéres málnaszörpöt.




2012. november 20., kedd

Gong bao csirke

Gong bao néven sok kínai étterem és büfé kínál csirke és rák ételeket. Ezek annyiban köthetők össze, hogy mogyoró van bennük, de ez így kevés, ettől még nem lesz az, aminek lennie kell. Én most az igazi, vagy legalábbis azt jelentősen megközelítő gong bao receptet készítettem el. Hozzáteszem, nem kis utánajárásba került, de megérte.

Sajnos a kínaiak nagyon nehezen értik meg, hogy meg kellene mutatniuk nekünk mi az, amit ők esznek. Valamiért azt feltételezik, hogy nekünk az úgysem ízlene, miközben az ételeik messze finomabbak, mint amit nekünk, magyaroknak felszolgálnak. Kínai étteremben - kevés kivételtől eltekintve - mindig kérni kell, hogy azt az étlapot mutassák, amit a kínaiknak adnak oda.

2012. november 19., hétfő

Bárányborda gyros


Pár nap alatt kétszer is lehetőségem volt főzni a "nagykonyhában" a szakácsoknak. Hát, ez tetszett nekem! Mégis csak kihívás, amibe persze bele is törhet a bicskám, de ennél sokkal inkább izgatott, hogy poztitív visszajelzést kaphatok olyanoktól, akiktől csak tanulhatok.  Sőt, talán le is nyűgözhetem őket.
Vass Ildi, a konyhafőnök azt a feledatot adta nekem, hogy két zacskónyi felszeletelt báránygerincről fejtsem le a legszebb részeket. Én persze rögtön nekiálltam mindent leszedni a csontokról. Rögtön rám is szólt, hogy csak a legszebb részek kellenek. Persze én tovább folytattam, mert már meg is volt a fejemben, hogy mi lesz a többi rész sorsa. Az arab haverom pont a faggyús részeket szereti a legjobban és arra gondoltam, hogy majd fasírtot csinálunk belőle. Rám hagyta.

2012. november 18., vasárnap

Sült, főtt libanyak leves


Mindig azokat a húsokat szerettem, amik kevés csonttal bírtak. Szóba sem jöhetett a szárny, vagy a hát, a nyakról nem is beszélve. Azonban be kell látnom, hogy ha valóban ízes ételt, vagy ízes húst akarok enni, az bizony a csontos részekből kerül ki. Mára oda jutottam, hogy pl. csirke sütés esetén szívesebben nyúlok a szárnyakhoz, mint a mellhez, vagy a combhoz, mert olyan ízes sültet egyik rész sem tud produkálni, mint a szárny. A levesek esetében pedig méginkább érvényes ez a megállapítás. A leves ízét a csontok adják meg. Így nem esett nehezemre nyakból levest készíteni.

2012. november 17., szombat

Brokkoli krémleves, ami mindig bejön



Bár van egy-két favoritunk, nyugodtan állíthatom, hogy nálunk senki sem rajong a krémlevesekért.
Azonban, ha egy menüsorhoz mégis össze kell dobni valamilyen gyors, mutatós és finom levest, akkor a brokkoli krémleves kétségkívül egy jó választás.
Mivel nincs igazán karakteres íze, szinte minden főétel előtt megállja a helyét és ritka az az ember, aki nem eszi meg.

2012. november 16., péntek

Tisztelet minden konyhai dolgozónak, meg egy jó kis kacsa curry

Igazi vissza nem térő alkalom toppant az életembe - amire azt hiszem, hogy - az elkövetkezőkben rengeteget fogok visszautalni. Már csak azért is, mert annyira sokat tanultam-tanulok belőle, hogy elképesztő. Elárulom: jelen pillanatban is robotolok és ezeket a sorokat felkérésemre Sára írja.

Szóval, valóban vannak pillanatok, amikor abban reménykedek, hogy ez tényleg egy vissza nem térő alkalom, mert minden nap meghalok, de reggelre mint főnix madár, újra kell élednem. Elő a farbával!

2012. november 14., szerda

Ötfűszeres édes savanyú rákok - főzni tanul a fiam


Már megint rák. Hát, igen, nem tudok ráunni. De most több okom is volt: nálam járt a fiam és azt kérte, tanítsam főzni. Hízott a májam, amiért erre kért.
És, mert szereti a rákot, nem volt kérdés, hogy mit fogunk csinálni. Valami olyat akartam mutatni neki, amit egyszerűen megcsinálhat, mégis olyan ízt produkál, amitől a haverjai dobnak egy hátast.

2012. november 13., kedd

Pita, ahogy szeretem

Szeretem a pitát és senki nem szólhat meg azért,  mert össze-vissza kenem a pofácskámat vele. Érezhető némi sértődöttség a szavaimból? Nem alaptalan. Valahogy az a tapasztalatom, hogy a nők azt hiszik, hogy a férfi egy gyerek, akit folyamatosan nevelni kell. Vigyázz a terítőre, töröld meg a szád, az arcodon is maradt... Azt a cseppnyi élvezetet is megtagadnák, amikor az ember csak úgy, mindenféle kötöttség nélkül beleharap egy nagy szendvicsbe, hamburgerbe, jelen esetbe pitába, nem törődve a minden lehetséges résen kifolyó mártásra, csúszkáló paradicsomokra, hanem egyszerűen csak élvezi az evést. Vagy legalábbis élvezné. Édes kis mocskosság, ezt így kell felfogni.

2012. november 12., hétfő

Rák paprikával és feketebabbal


Rák függő vagyok. Ez már tény. Édességgel szinte lehetetlen levenni a lábamról. Bár van egy, amit feltétel nélkül megszerettem. Sára kreációja, de vagy egy éve nem tudom rávenni, hogy lepjen meg vele. A rák olyan nekem, mint másnak az édesség. Boldogít.

2012. november 11., vasárnap

Csirkeragu római köménnyel

Mindig elképedek, hogy egy olyan pici kertben, mint a mienk hogyan gyűlhet össze annyi lomb. A sok elfagyott és elszáradt növény felszedése, a bokrok és futó növények metszése mind-mind az a meló, ami nem dobogtatja meg igazán a szívemet. Elképesztő, hogy a nyári dzsungel helyén most a sivár föld látható. Sára mániája, hogy rendre szétbombázza a kertet, amikor már kezdene beérni. Most is egy ilyesfajta átalakítás után vagyunk. Szó, ami szó kicsit elfárasztott a szél, meg a hideg, így úgy döntöttem, hogy készítek valami melengető ételt. Alapvetően római köményes ízre vágytam.

2012. november 10., szombat

Zöldséges kalmár csápok

Imádjuk a kicsi kalamári csápokat. Puhák, de egyben ropogósak is. Ha az ember nem süti túl, akkor nagyon finom. A baj csak az, hogy amikor egész kalmárt veszek és karikákra vágva megsütöm, a ropogós csápokért harc folyik itthon. Aztán egyszer a vietnámiaknál felfedeztem, hogy lehet kapni csak csápokat. Na akkor jött el a Kánaán! De vigyázni kell vele, hogy ne együk túl gyakran, mert elveszíti a varázsát. Az a jó, ha az ember ráéhezik és nem ráun.

2012. november 8., csütörtök

Életem első gulyáslevese


Bármilyen hihetetlen, ez életem első gulyáslevese. Bizonyos ételeket azért nem készítek el, mert másutt bármikor megkaphatom. Sőt, akár jobbat is, mint a sajátom. Bár egyszer egy étteremben ettem egy lenyűgöző gulyáslevest. Állítólag bélszínből készítették. Annyira tiszta volt a hús, mentes minden inas résztől és anyira puha, mint egy nokedli. Az íze meg tökéletes. Volt itthon egy növendék marhalapocka, amit vidéken vettem vágásból. Most nem fogok hosszú anyázással kezdeni, de közel három órát kellett főznöm, hogy valamelyest is megpuhuljon. Direkt háztól vettem, hátha. De semmi hátha. Vacak és kész. ÁÁÁÁÁÁ!!!

2012. november 7., szerda

Savanyú halleves és hosszas lelkendezés a taróról :-)


Ha valaki ezen recept láttán joggal kérdezi: jó de honnan szerzek én ilyet? természetesen adom a címet. De engem sokkal jobban izgat, hogy azt meséljem el mi is valójában az a növény, amiről azt hisszük, hogy távoli világ terméke és nálunk soha meg nem terem, miközben sokunk szobájában dísznövényként díszeleg és egyes kertekben nyáron vidáman megterem. Naná, hogy ez izgat, hiszen hosszas utána olvasás eredményeként jöttem rá, hogy a saját ablakomban is ez díszeleg.
Ez a taró, amit oly sok nemzet kedvel. Eszik a gyökerét, a leveleit és a szárát is. Sütik, főzik és egyes helyeken meghatározó alapanyagként tartják számon. Az ókori római birodalomban is meghatározó szerepet töltött be. Mára a legközelebbi hely hozzánk a térképen, ahol termesztik és fogyasztják is, az a Kanári szigetek.

2012. november 6., kedd

Vörösboros csirke frissen szedett erdei gombákkal


Szóval, a hétvégi gombaszedés gyümölcse az amiről ma szó lesz. Az átlagos egy szem gombatalálatomhoz képest most taroltam. Legalábbis abból a szempontból hogy, ha valaki talált egy gomba telepet, akkor szólt nekem, hogy menjek segíteni leszedni. Na jó, ennél picit jobb volt a helyzet, de a többiekhez képest a dobogót is csak távcsővel érzékeltem. Az biztos, hogy rizrike tekintetében idén rendesen betankoltunk. Persze volt ott még barna fenyőpereszke, lilaperszke, és a nagy kedvencem a fafüle gomba. Én is azt hittem világ életemben, hogy ez a fajta gomba csak távolkeleten terem.

2012. november 5., hétfő

Édes tofu kókusszal, mogyoróval és egyéb finomságokkal


Jelentem, tegnap, ahogy azt beharangoztam ismét elmentünk gombászni. Fantasztikus zsákmánnyal és giga fáradtan tértünk haza. A szerzemény egy részét lefagyasztottuk, egy részéből készült a vacsora, amit majd holnap megosztok, de ma, ma valami szívederítőre volt szükségem.
Nem elég, hogy a tegnapi szinte tavaszias időből az erdő lombjai alatt szinte semmit sem tapasztaltam, ma arra kellett ébrednem, hogy egész nap este van. A borús, ködös és szeles idő láttán Sára mamájának házi pálinkáján kívül semmihez sem támadt kedvem.
Ilyenkor kell valami melengetően finom, csodásan színes édes és csípős, fűszeres étel. Na, és ez pont ilyen is lett.

2012. november 3., szombat

Vörös curry-s csirke rizikével


Lassan rizike telítettségünk alakul ki, de hát ez az ősz, és az erdő tele fantasztikus ízű és gyönyörű gombákkal, amik bár megbújnak az avar alatt, a kitartó szemek elől mégsem rejtőzhetnek el. És mi kitartóak vagyunk, sőt leszünk, mert Sára húgától holnapra is meghívást kaptunk egy kirándulással egybekötött gombaszedésre.  Sárga curry-t már kóstoltuk rizikével, most legyen egy piros curry.

Reggeli szendvics almával és camembert-rel sütve

Maradt egy kis bagett otthon a múltkori sütésből, de már megszikkadt kissé. Gondoltam reggelire jó lesz melegszendvicsnek, és az is lett. Egy finom, nyers, borsos, pácolt sonkából egy szeletet tettem a bagettre, erre helyeztem az alma szeleteket és a tetejére a camembert sajtot és zutty a grillbe.
De jó is ez napindítónak!

Ha nem vagyok álmos, akkor megszórom az almát óvatosan őrölt szagfűszeggel. Na az lett volna a kánaán.

2012. november 2., péntek

Vietnámi grillezett padlizsán - az egyik kedvencem

Jöjjön egy nagy kedvencem. Ha lenne Műkedvelő kedvencei oldalam, hát ez rajta lenne. Ez egy autentikus vietnámi recept. Végtelenül egyszerű és végtelenül ízletes, van benne valami megfoghatatlan. Semmi extra, de mégis nyomot hagy az emberben, sugároz valami nyugodt harmóniát. Nem tudom a vietnámiak hova rangsorolják, de számomra emblematikus étel. Huh, hát ez egy kicsit ömlengősre sikerült, legyen mentségemre, hogy oda vagyok érte.


2012. november 1., csütörtök

Éjszakai mini rakott palacsinta és óriási lelkiismeret furdalás


Egy órája azt kérdezte Sára, hogy nemet mondanék-e egy rakott palacsintára. Hát, nem tettem. Kiszaladtunk a konyhába és közös munlával 40 perc alatt ezt kreáltuk. A palacsinta hagyományosan készült, viszont a mértékkel evés jegyében 10 centisek lettek. Naná, hogy vasagok.
A töltelék rikotta túró cukrozva, finom, reszelt citromhéjjal és egy leheletnyi citromlével. Ez volt egy réteg, a másodikat erdélyből hozott meggylekvár adta. A ropogósság kedvéért pedig frissen pirított idei dió. Rétegezés után a tetejére vadhibiszkusz és passió gyümölcs szirupot öntöttünk és a maradék diót rászortuk
Tutira pokolra jutunk.




Sütőtök püré és barátai


Vitathatatlan, hogy a sütőtök virágkorát éli. Egyrészt mert egyre kedveltebb, másrészt, mert most van a szezonja. Gondoltam előrukkolok valami étvágygerjesztővel. Levest már csináltam, pirítottam is. Ezek mind meleg ételek voltak. Most hideget készítettem. Sonkatök volt itthon. Ezt és egy zellergumót feldaraboltam és betettem a gőzpárolóba. Nem akartam se pirítani, se vízben főzni, mert minél inkább meg akartam őrizni az eredeti ízét. Mikor megpuhult egyenként pépesítettem merülőmixerrel.

Canh Bi Ro Nam Dua - azaz párolt sütőtök leves kókusztejjel


Ezt a recept egy létező vietnámi levesé. Gondoltam elkészítem úgy, ahogy van. Nagyon finom lett, de valamiért nem volt tökéletes. Kissé egynemű, amolyan egyízű leves vált belőle.  Legalábbis családi körben is azt a visszajelzést kaptam, hogy valami hiányzik belőle. Én is így éreztem. Lehet, hogy csak a könyvből hiányzott egy fontos sor, mindegy is, mert most leírom azt is, hogy mit kellett volna - szerintem - még tartalmaznia a receptnek.