Translate

2013. december 30., hétfő

Szemérmetlen csokitorta


Most van az, hogy akasztják a hóhért. Életem első tortája következik. Egy fantasztikus csokitorta. Mondanom sem kell, hogy ezen alkalomból az én megrendelőm és édes konyhatündérem is beszállt a munkába. Nem mondhatom, hogy ez könnyítette a helyzetet. Az ő feladata a piskóta elkészítése lett, az enyém a töltelék megalkotása, amihez persze pontos utasítást kaptam: olyan krémes legyen mint egy pohárkrém és annyira csokis, amennyit bevallani sem merek.

2013. december 29., vasárnap

Visszatérés a rendes kerékvágásba és ötletek lencsés ételekre


Fűszeres vöröslencse leves

És íme a ma készült vöröslencse levesünk, amiben nincs hús. A buja, de jól megválasztott fűszerhegyek, ha nagy része a gyomornak barátja, akkor igen hasznos a karácsonyi pocaksérülések levezetésében. Ezt már jól kitapasztaltuk, úgyhogy ennél a könnyű levesnél is alkalmaztam. 
Római kömény, gyömbér, fekete hagymamag, koriander, sáfrány, menta, kardamom, szegfűbors, chili. Hogy ne kanalas gyógyszerként vegyem ezeket magamhoz, készítettem egy jó kis levest. :-) 

2013. december 25., szerda

Sütőtökös fociacca reggelire


Két nap, két disznóvágás. Ezt szinte ki sem hevertük, már nyakunkon is lett a Karácsony. S mindezek anélkül, hogy bármit is saját kedvemre, vagy elképzelésem szerint tettem volna a konyhában. Nem voltak könnyű napok. Még sosem voltam aktív részese egy disznótornak, utólag azt mondhatom, hogy annyira nem is hiányzik.

2013. december 15., vasárnap

Fogas szelet sült céklával és a kevenc diós tormamártásommal


Évekkel ez előtt nem nagyon ettük a céklát, max. céklasalátát valamilyen ételhez. Meg sem fordult a fejemben, hogy másként is fel lehet használni, az meg pláne nem, hogy tetszene az íze ennek a kemény, földes ízű, kissé "karcos" zöldségnek. Pedig tetszik és mennyi módon használom! Frissen salátának, vagy kifacsarva a levét. Lépénybe, hirtelen sütve balzsamecetesen, vagy lassan sókéregben, esetleg főve pürének. Szóval, jó kis zöldség ez.
Azt gondolom, hogy a jó étel fele a látvány, a szemünkkel is eszünk. És a céklának gyönyörű a színe.

2013. december 11., szerda

Sushi falat pálinka és citromfű zselével


A nagymamám, ha élne, minden bizonnyal elverte volna a kezem, ha meglátja, hogy játszottam az étellel. Az előzménye az volt, hogy a sors véletlenül belekevert egy főzőversenybe, amit bloggereknek hirdettek meg. A feladat az volt, hogy a kiosztott pálinkával kellett főzni valamit. Nekem vilmoskörte jutott. Jó pár ételt lefőztem. Volt amit öt különböző technológiával készítettem el, mert kerestem a legjobb álagot és azt a módszert, amiben az alkohol már nem dominál az ízek fölött és a pálinka eredeti aromája is leginkább megmarad. A zselésítés erre remekül alkalmazható.

Kis hevítés a pálinkának, aztán infúzionálás, ami azt jelenti, hogy a meleg folyadékot le kell fedni fóliával és ekkor az illatok, aromák nem elpárolognak, hanem visszavándorolnak a lébe. Na pont így tettem a pálinkával. A képen alul látható zöld zselé pedig citromfű kivonat. A friss citromfű leveleket nagyon kevés folyadékkal botmixer segítségével teljesen lepürésítettem, majd egy nagyon sűrű szűrőn átfolyattam, így a rostok nem kerültek a kivonatba. Ha valakit megáldott az isten egy thermomix birtoklásával, netán saját magát ajándékozta meg vele, akkor mondanom sem kell, hogy semmilyen szűrésre nincs szükség, mert az a gép csodákra képes aprítás és pépesítés terén. Minde esetre nekem olyanom nincs, de nagyon szeretnék egyet.

2013. december 9., hétfő

Pirított garnéla grillezett cukkinivel

Az az igazság, hogy télen nem gyakran készítek cukkinit. Ez a zöldség nekem a nyár tartozéka. Túl könnyű a hideg, szeles napokra. Ilyenkor jobban szeretem a céklát, répát, diót, sütőtököt, csicsókát. Arról is leszoktam, hogy rendszeresen vegyek paradicsomot télen. Úgy sincs íze, akkor meg minek. Persze, az izraeli paradicsom az más, de az meg túlságosan sokba kerül. Ha paradicsom, akkor marad a jó kis napon érett, háztáji paradicsomból főzött paradicsom szósz. 
Na, de vissza a cukkinihez, meg a garnélához!

2013. december 8., vasárnap

Lótuszgyökér saláta


Mostanában elég sokszor lehetett friss lótuszgyökeret venni az ázsiai árusoknál. Hát, én vettem is. Amit leginkább szeretek benne, hogy nem kell attól tartanom, hogy rám fog romlani, mivel hihetetlenül sokáig friss és kemény marad, pláne ha nem sértjük meg a vákumcsomagolást. Mindig meleg ételt készítettem belőle, és azt is leginkább kacsával párosítva, mert imádják egymást. Most úgy döntöttem,  hogy salátának készítem el.

2013. december 7., szombat

Mentás kókuszos garnéla lila édesburgonyával


Sütök-főzök én minden nap, mert ez a férfiember sorsa, ha nincs nő a háznál, vagy úgy járt mint én, akinek van szépséges oldalbordája, de nem főz. Ebből kifolyólag néha már unom a főztömet. Nem, nem  ebben a formában ez nem igaz, mert tudom én, hogy jól főzök, de már kiismertem a stílusomat és nem feltétlenül okozok magamnak nap mint nap meglepetéseket.

A bevezető után jöhet a meglepő fordulat. Most aztán semmi újat, vagy újszerűt nem hoztam kedves olvasó, hanem azzal kényeztettem magamat, hogy azon kedvenceim közül választottam egy ételt, amiben a legnagyobb harmóniát szoktam felfedezni. A változatosság a konyhámban általában az alapanyagok sokaságában rejlik. Ha valamely főztöm újra sorra kerül, annak az az oka, hogy elég jónak ítéltem ahhoz, hogy megérdemeljen még egy és még egy alkalmat.

Édesköményes répasaláta


A répa nem a legkülönlegesebb, de garantáltan a legnagyobb mennyiségben fogyó zöldség a konyhánkban. Talán csak a hagyma előzi meg. A távolkeleti ételekben rengeteget használom, mert dúsít anélkül, hogy torzítaná az ízeket és mindig lehet rá számítani, ha plusz roppanósságot akarok adni az ételnek.

Ez a saláta itt egy reneszánsz kori magyar recept alapján készült. Megtetszett a fűszerhasználata és úgy gondoltam teszek vele egy próbát. Az ominózus fűszer az édeskömény mag. Szeretem az összetett ízét. Ebben a receptben akár a friss édesköményt is el tudom képzelni. Ezt a salátát először nem magunknak készítettem el. A legbiztosabb jele annak, hogy jó irányban járok az, amikor kérem a jelenlévőket, hogy kóstolják meg, és a következő történik: egy pici csipetet vesz ki a tálból, ízlelgeti, na mégegyszer, lehet, hogy rosszul érzékelte. Persze a következő falatka már nagyobb. Érdekes. Megkóstolhatom mégegyszer? (azaz harmadszor :-) ) Hát, persze. Hmm, jó.
Na, ez az a pont, amikor elemelem a tálat, mert borítékolható, hogy tálalásig elfogy az egész.

2013. december 5., csütörtök

Kacsanyelv udon tésztával és fokhagymaszár mártással


Mára bizonyos, hogy a képzeletbeli kedvencek listánkon a kacsanyelv örökös tagságot nyert.
Igaz, hogy bizarr az állaga, ami puha, mégis ellenálló, izmos, de mégsem kemény. És ott a nyelvcsont végén az a hosszú kis porc, amit a világért sem lennék hajlandó megenni, de Sára falja, mint kacsa a nokedlit (csak, hogy kacsánál maradjunk). Igen, mindez igaz rá és mégis van benne valami.

Eddig minden alkalommal ázsiai módon készítettem el, mint most is, de érik az idő, hogy egy magyaros változat is elkészüljön. Nem könnyű beszerezni, de nem is nehéz. A Budagyöngye áruházban a pince soron a picike hentes üzletben, Károly Józsinál időnként kapható. Viszont, ha az ember telefonon egyeztet vele, akkor megmondja mikor lesz és félreteszi. Nagyon szerény, rendes srác és szuper húsokat árul. A magyar változat azért izgat, mert azt tapasztaltam, hogy rengeteg kollagén van a nyelvekben, amitől remekül besűrűsödik például egy szaftos étel. Ez meg egy pörkölt esetében igen csábító vonzerő.

2013. november 30., szombat

Sulyom fánk


És a mai érdekesség. Magyar nevén sulyom, más néven vizigesztenye. Bármily meglepő a hazai vizek lakója. A Tisza és a Bodrog melegvízű holtágaiban megterem. Olvastam valahol, hogy Nyíregyházán a XIX. század közepén annyira közkedvelt volt a főtt sulyom fogyasztása, hogy az eldobált héjjaktól nem lehetett mezitláb közlekedni. Nekem itthon a kétágúból van, de hazánkban a három illetve a négyágú szaporodott el. 

2013. november 29., péntek

Zwack - élmény, történelem, tisztelet... unicum

Érkezett egy üzenet a facebook oldalamra, amiben az állt, hogy a Zwack Múzeum meghív egy múzeum és pincelátogatással egybekötött mesterkurzusra. Mitagadás megörültem neki, mivel már régóta érdekelt mi lehet abban az ódon épületben. Az meg, hogy a pincébe is levisznek és hordóból is kostolhatunk felhívás volt keringőre. Kinga, aki a pr ügynökség részéről a szervező volt fogadta a blogot író vendégeket. Nagyon kedves volt. Bemutatkozott és azonnal invitált egy kis reggeli falatozásra. Ez volt ám a meglepetés. Nem akarom senkinek az ízlését pellengérre állítani, de azok a sós és édes falatok nem a jól megszokott gagyi kategóriából származtak. Egyszerűen friss és ízletes volt minden. Méltó minőségú a Zwack névhez. Három percen belül két jópont. Így kell indítani. Ez így természetes, de nem nevezném általánosnak. Kicsin múlik a blogger öröme.

2013. november 28., csütörtök

Céklás tortilla


A következő ételhez csak a felvezetőt írom meg, mert semmi közöm nem volt hozzá. Minden szerzői jog Sárát illetei. Itt most hezitálok, hogy mit is írjak, mert egyrészt amikor megtudtam, hogy egyetlenem mire készül, akkor semmiképp sem adtam volna hozzá a nevem. Kérdezte, fogok-e enni belőle. Határozottan annyit mondtam, hogy minden bizonnyal megkóstolom, de nem ígérem, hogy enni fogok belőle. Egyszerűen undorítónak tartottam az ötletetét. Töredelmesen bevallom, hogy azon szokásomnak jelen esetben nem hódoltam, miszerit, ha beteszi a konyhába a lábát azért rá-rá nézek, nem csinál-e valami baromságot, Hiszen tapasztalata nulla. Persze ettől ideges, de ha elront valamit, akkor hamisítatlan nőként számonkér, hogy miért nem figyelmeztettem előre mi fog történni.
Azt kell mondjam, hogy a borzadvány kreálmánya minden borzasztóságát meghazudtolóan finom. Még arra is elragadtatom magam, hogy azt mondjam alkalmanként visszatérhet hozzánk.

2013. november 24., vasárnap

Ánizsos borjúcsülök velesült zöldségekkel


Egyrészt örül a lelkem, másrészt szomorú. Örülök, mert sikerült olyan húst szereznem, ami minden elképzelésemet felülmúlta. Másrészt szomorú vagyok, mivel nem magyar termelőtől származott. A Metro-ban feláron osztogatták a friss borjúcsülköt. Szavatossága közel volt a lejárathoz. Az egyébként elég borsos árú hús így máris vonzóvá vált. Magamhoz vettem és hazaérve hozzáláttam az elkészítéséhez. A cél egy omlós állag elérése volt. Nekikészültem idővel rendesen, de fölösleges volt. Hosszú órákig gondoltam sütögetni, de úgy puhult pillanatok alatt, mint kézben a fagyott vaj.

Ünnepekre

Az ünnepi menü elkészítéséhez rengeteg recept ötletet lehet találni. Inkább a bőségbe szédül bele az ember, mint a hiány miatt aggódik.
Talán ráfér még egy lapáttal.
Az  új Ünnepek menüpontomban összegyűjtöm azokat az ételeket amiket szívesen készítek az ünnepekre, és néhány ötletet, tippet is, hogy még finomabb legyen az étel.
Bízom benne, hogy ki-ki talál kedvére valót és ezzel a kicsiséggel hozzájárulhatok a még kellemesebb Karácsonyhoz.



2013. november 23., szombat

Nyúlmáj a középkori magyar konyha ízeivel, szömörcsökkel tálalva



Magam sem tudnék pontos választ adni az okára, azonban tény, hogy igen kevés ételt készítek a középkori magyar konyha ízvilágára támaszkodva, miközben a távolkeleti ízek mellett ez adja a legnagyobb kulináris élményt számomra. Talán az lehetne az oka, hogy sokkal több időt és odafigyelést igényel a magyar étel elkészítése. És esetemben itt az odafigyelésen van a nagyobb hangsúly. Ha ragaszkodunk hozzá - márpedig ragaszkodni kell - hogy az alapízek úgy harmonizáljanak az ételben, hogy egyik sem dominál, akkor bizony oda kell figyelni. 

2013. november 18., hétfő

Csirke mustárgyökerrel és pirított mandulával


A következő recept nem mondható túl bonyolultnak és időigényesnek sem, de tény, hogy az egyik alapanyag még a kínai éttermekben sem elterjedt. Ez a mustárgyökér. Semmihez sem hasonítható roppanós, bár alig-alig, de mégis gumiszerű zöldség. A távolkeleti konyha kedvelt alapanyaga. Le merem fogadni, hogy mifelénk megy a szemétbe. Rákeresve a neten legalábbis semmit sem találtam róla. Az ázsiai üzletekben, kulináris boltokban fillérekért lehet hozzájutni. Mellékelek egy fotót, de a legtöbb cég majdnem hasonló csomagolást használ méretre, színre meg a zöld és ezüst párosítását alkalmazzák. Nevezik shichuan vegetable-nek, preserved vegetablesnek is, de kínai nevén ja-choi. Ez egy pácolt sós zöldség. Van normál és csípős változata is.

2013. november 17., vasárnap

Borjúnyak pikáns mártásban


Anyós pajti szerzett nekünk némi borjúhúst. Egészen fiatal állatot vágtak. Mondhatom nem igényelt órákig sütést. Darabolt marhanyak került terítékre. Ez egy szaftos húsrész. Nem véletlenül népszerű. Shalott hagymát olajon megfonnyasztottam.

A  húsdarabokat bár nehéz csontosan kérgesíteni, azért tettem egy próbát egy forró serpenyőben. Egész jól boldogultam. Ezt követően egy vaslábosba helyeztem a hagymával együtt. Mogyoróvajat, kókusztejet, kis kurkumát és egy kis halszószt, kiskanálnyi cukrot, és fél lime levét adtam hozzá.

Gránátalmás tápiókagyöngy puding



Kaptam egy zacskó tápiókát egy ismerősömtől, aki azt mondta, hogy nem tud vele mit kezdeni.
A tápióka puding egyre divatosabb itthon, és már én is gondoltam rá, hogy kipróbálom, de valahogy mindig elmaradt. Már évekkel ezelőtt ettem ilyet és nagyon ízlett. Igaz az állagához való hozzászokás eltartott egy darabig. Az a helyzet, hogy mi európaiak a saját süteményeinket szeretjük, hiszen ehhez vagyunk hozzászokva. Ez, így helyes is. Viszont érdekes, hogy híres szakácsok már mondtak olyat, hogy bár először az ázsiai édességek kifejezetten furcsák voltak számukra, de kis időt eltöltve ebben a térségben és sok ottani süteményt elfogyasztva azt mondták, hogy sokkal érdekesebbnek és szerethetőbbnek tartják ezeket.

2013. november 16., szombat

Céklasaláta


Vannak pillanatok nálunk, amikor a józan ész diktál egy kicsit. Mostanában kivételesen szaporodott ezeknek a száma. Ilyenkor félretesszük a sok fűszert, húst, és készítünk valami salátát. Ezekről soha nem írok. Azt gondolom senkit nem érdekel. Néha egészen jól sikerülnek, de valahogy úgy vagyok vele, hogy ami hidegen készül, abban semmi extra sincs, csak szeletelgetés és összekeverés. Tudom, hogy ez tévedés, hiszen nem mindegy mit mivel keverünk össze, és persze az arányok is számítanak.

Most teszek egy próbát és megmutatom az egyik vacsoránkat. Egészen friss és apró céklát egy speciális reszelőn, ami juliennre, azaz gyufaszálnyi csíkokra képes aprítani a zöldséget lereszeltem pár gumót. majonézt, tejfölt, joghurtot összekevertem. Sóval, borssal és pár cseppnyi mogyoróolajjal ízesítettem, mert az szerintem nagyon jól illik az ilyen földes ízű alapanyagokhoz. Diót frissen serpenyőben megpirítottam, picit hagytam hűlni, majd megszórtam vele a salátát. Nehezemre esik bevallani, de finom lett.

Hozzávalók:
friss cékla
majonéz
tejföl
joghurt
mogyoróolaj
dió

2013. november 15., péntek

Hideg rántotthús "újratöltve"

Mit is lehet kezdeni a megmaradt rántotthússal?
Már önmagában az a tény is csoda, hogy megmaradt. Szerintem a rántott hús azon kevesek közé tartozik, amit addig eszik az ember, amíg van. Vacsorakor 7-kor, aztán 8-kor ismét, mert már ülepedett annyit, hogy valamennyit magunkba tudjunk tömni, ha még mindig maradt, akkor 10-kor is a film alatti reklám közben. És ha még ekkor sem fogyna el, akkor reggel biztosan ez lesz az első, amit a konyhában célbaveszünk.
Volt önuralmunk, meg tartásunk, úgyhogy nem jártunk rá a megmaradt rántott bélszínre sem aznap este, sem másnap reggel. Ha megússza ez a maradék kis húsdarab, hogy a hűtő mellett állva rögvest befaljuk, amint hazaérünk, akkor van esély, hogy egy új fogás legyen belőle.
Most pont ez a nem mindennapi csoda történt.

2013. november 14., csütörtök

Rák és bárány a kamra mélyéről


Sára jó ideje nyaggat, hogy erről az ételről miért nem írok, amikor ez szemének és szájának is kedves emlék maradt. Hát azért nem, mert bár nekem is ízlett, de a tény az tény. Ez a finomság nem más, mint egy kis báránysült felhasználása úgy, hogy Ő is hajlandó legyen megenni, annak ellenére, hogy nem szereti a bárányt. Úgy tűnik, hogy túl jól sikerült a fúzió.
A rákot úgy esszük itthon, hogy megkérdezem Sárát hány darabot kér. Mivel  ő közepes termetű (szerinte), szerintem kicsi, vagy valamivel magasabb, ezért ő ha 4-5 darabot kér, akkor én mint "nagy", azaz magas :-) 6-7 darabot kapok, jobb napokon 8-at.
Minden zacskó esetében marad valamennyi, ami már kevés kettőnknek. Így került elő három különböző méretű garnéla.

Indián cseresznyés panna cotta és egy piciny aromabolt

Az elmúlt hónapok egyik kérdése az volt a munkahelyen, hogy új irodát találjunk népes csapatunknak.
Ami elsőre könnyűnek tűnik az a gyakorlatban nem is annyira egyszerű. Én is beszálltam a keresésbe, vagy inkább csak a megtekintésbe. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lelkesen mentem megnézni az aktuális lehetőségeket, de ismét bebizonyosodott, hogy semmi sincsen véletlenül.
Egy idősebb házaspár ajánlotta az ingatlant, ami egy polgári stílusú önálló ház volt, nagyon igényes belső kialakítással, nagy terekkel, ápolt kerttel. Ideálisan nézett ki. (Mint kiderült a meghírdetettel szemben, csak a felét adják ki, ezért sajnos nem felelt meg a méret.)
No, de a lényeg! Érkezésünkkor a tulajdonosnő türelmünket kéri, amíg bezárja a ház mellett lévő pici boltocskát. Volt annak egy nagy kirakata, de semmi sem volt benne, így még csak oda sem néztünk. Nem mondhatom, hogy felhívta magára a figyelmet a boltocska.
Ügyet sem vetettünk volna az egészre, ha a látogatás végén a hölgy be nem invitál minket az üzletbe, hogy egy névjegyet adjon. Na, ott néztem nagyot.

2013. november 13., szerda

Ötfűszeres sült kacsa pikáns szósszal

Egy kacsa, akárhonnan is nézem, nem kétemberes adag. Viszont, ha van otthon egy darab, már megsült kacsahús, azzal gyors vacsorát lehet összedobni. Van, hogy egyszerűen lefagyasztom a már megsült kacsahúst és alkalmattán elkészítem vacsorának, de előfordul az is, hogy a kacsasütést követő néhány nap valamelyikén használom fel és nem jut el a fagyasztóig.
Szeretem a kacsa zamatos, ízes húsát, mert pikáns kínai ételt lehet belőle készíteni, ha nem akarom másnap is a  sült kacsa - káposzta párosítást.
Szépen szeleteljük fel, vagy, kézzel tépkedjük tetszés szerinti cafatokra a sülthúst. Ha szükséges, szórjuk meg sóval és dörzsöljük be ötfűszer keverékkel. Vágjunk egy kis gyömbért szeletekre és 2-3 centis darabokra pár szál újhagymát.
Jó forró serpenyőben kevés olajon mindezt pirítsuk össze úgy, hogy a gyömbérrel kezdjük fél perc múlva mehet a hús, és az újhagyma csak a legvégén, hogy ropogós maradhasson.

2013. november 12., kedd

Tom yam gung - thai csípős savanyú rákleves


Évek óta készülök tom yam gung levest készíteni, de valahogy nem vitt rá a lélek. Egyrészt, nem volt kedvem hónapokig keresgélni az egymásról másolt tévedéssel teli recepteket. Tudom én jól, hogy mindennek van jó sok változata, de az alapok azonosak. Olyan ez, mint a kínai mogyorós csirke a gong bao. Három hét nyomozás után lettem biztos abban, hogy eredetileg nem is volt benne mogyoró. Magyarra fordítva is a kockázott csirke nevet viselte a kultúrális forradalom idején. Eredetileg meg egy császár melletti hivatás nevével illették. Akit érdekel itt elolvashatja a történetét. Naná, hogy én is teszek bele mogyorót, mert azzal isteni finom. A lényeg az volt, hogy az étel licsi aromájú legyen, holott ilyen gyümölcs nincs is benne.  Sok receptet néztem meg, de nagy részük egymás másolata volt. Azért dühítem magam, mert ez van szinte minden étteremben kapható kínai étellel is: nincs köze egy igazi, finom kínai fogáshoz. A neten meg faszságok tömkelegét másolják egymásról.

Házi grissini olaszos hangulatú mártogatóssal


Mitől is lehet piszkosul meghízni? Hát ettől. Ó ez egy vékonyka kis rudacska, egy darabtól igazán nem dől össze a világ. Na, még egyet aztán befejezem. Na jó még egy utolsó utánit, ez úgy is csak frissen jó. Már el is fogyott a fele. Aztán, amikor kihűlt is jó az még csak most már nem eszméletlenül, csak elképesztően. Szóval never ending story.

2013. november 11., hétfő

Bélszínes fusilli szarvasgombás ízesítéssel

Heverészett a fagyasztóban egy bélszín végecske, szerintem még a tíz dekát sem érte el, de arra épp jó lett volna, hogy egy kedvemre való vacsora legyen belőle. Ám ahelyett, hogy szépen megsütöttem volna magamnak, egy jó kis tésztás étel lett belőle. Feláldoztam a bélszínt és persze magam is a közös vacsi oltárán. :-)

Sára, aki állandóan azzal nyaggat, hogy együnk egyre kevesebb húst, most azt mondta, hogy mit akarok egy ilyen fecnivel. Megjegyzem, hogy a középkori magyar étkezési kultúra igencsak húsos volt. Egy ember napi adagja 15-30 dkg hús volt. Mindezt jó fűszeresen ették. Ennek persze meg volt az oka és nem állítom, hogy követendő, de az írások szerint így volt.

Ha valamihez értek az az, hogyan kell az ételt ügyesen dúsítani. Ejj, de rossz mondat ez! Nem arról van szó, mint a push-up melltartó esetében, amikor..., na de nem kell ezt bemutatni. Inkább azt mondanám, úgy kell alapanyagokat, összetevőket választani, hogy azok összességében harmónikus egészet alkossanak, ne hagyjon hiányérzetet, amikor kiürült a tányér és mindenki elégedetten és jóllakottan álljon fel az asztaltól.

Vizispenót több változatban


Szép lenne, ha azt mondhatnám, hogy a mai ebédem egy nagy adag vizispenót volt, de a valóságban ez úgy nézett ki, hogy volt vizispenót is az ebédhez.
Úgy szeretek ázsiai ételt készíteni, hogy egyszerre több féle fogás kerüljön az asztalra, mondjuk minimum három. Az ázsiai, távolkeleti népek egyszerre többféle ételt esznek, aminek legalább a harmada valamilyen zöldség féle. Persze, náluk az étkezés nem magányos dolog, egész asztaltársaságok esznek egyszerre, együtt. Így nem okoz gondot a sokféleség, hiszen mindenki mindenből eszik, nem lesz felesleg.

2013. november 10., vasárnap

Paradicsomos kalmár csápok tepsis burgonyával


A kalmár csápokat minduntalan ropogósra sütve esszük, mellőzve minden fűszerezést. Szuper finom így, de az az igazság, hogy finom az máshogy is, csak ugye a sült, ropogós verzió egyszerűen eteti magát. Most megerőltettem magam és kitaláltam más módot, hogy ne ússzon olajszagban az egész konyha.

Tepsiben sült édeskömény, ahogy szeretem


Egész nap főzök, még sincs időm egy kaját összedobni. Ma estig kell leadnom a recepteket egy versenyre. Szóval, megy a kísérletezés a konyhában, közben meg lassan éhen halunk. (Csak hogy legyen egy drámai szál is az irományban.)
Kell valami, ami finom, nem túl nehéz - hisz a kísérleti kajákat is meg kell majd enni - és nem igényel sok melót. Sára imádja a sült zöldségeket és bevallom, meglehetősen ügyesen is csinálja. Pont kapóra jönne most is egy ilyen étel.
Az a helyzet, hogy bármilyen zöldségféle finom együtt sütve is, de van néhány kombináció, ami az átlagosnál jobb. Ilyen pl. a répafélék balzsamecettel, mézzel és feketecsalánnal sütve, vagy a vajtök kaprivirággal.

2013. november 8., péntek

Pandan levélben sült csirke kétféle ízben, csípős, fűszeres tápióka-gyöngy ropogóssal


A pandan levél nagy kedvencem. Már készítettem pandanos édességet, és a rizsfőzéshez is gyakran használom, mert csodás illatot kölcsönöz a főtt rizsnek. Most elindultam a sós változat felé, rögtön két változatot is kipróbáltam. Csirkemell volt a kísérlet tárgya, egyik részét mogyoróvaj, világos szójaszósz, halszósz, pici cukor, reszelt gyömbér és szezámolaj keverékében pácoltam. A másikat kókusztej, kis kurkuma, osztrigaszósz, fokhagyma keverékében. A pácot lecsöpögtettem és szépen bebugyoláltam a levelekbe. Nem gondolom, hogy a legprofibban, de nem volt kedvem utána olvasni az origamizásnak.

Aszalt paradicsommal és szardellával töltött cipó



Ha valamitől, hát ettől az ételtől beindultam, ugyanis nagy rajongója vagyok  szardellának. Egyetlen bánatom, hogy legtöbbször csak nagyon gyenge minőséget lehet a boltokban beszerezni. Ezeknek néha még az árai is magasak, miközben semmivel sem jobbak, mint olcsóbb társaik. A Culinaris már árul Ortiz márkanévvel igazán remek minőséget és ezekből igen komoly a választék is, de háromezres ár 95 grammos kiszerelésért elég borsos. De közel ezt az árat akár 4-5 szeletért is ki lehet fizetni a különlegesebb eredetet és szardella típust is megnevező konzervekért.
Már megint Giuseppével kell példálóznom. A Granditalia-ban 2500 forintért kiváló minőségű 235 grammos konzervet vettem.

2013. november 6., szerda

Pikáns rákok mentás fehér édesburgonya pürével


És most jön az, hogy elégedett vagyok a főztömmel, és ez jó érzéssel tölt el. :-)
Tudom, hogy az ízvilág, amit kreálok nem találkozik mindenki ízlésével, valójában kevesek ízléséhez áll közel, de hát nem is azzal a szándékkal kezdtem el írni a főztömről, hogy mindenki szeresse. Viszont azt nagyon szeretném, ha ötleteket és kedvet adna ez a blog az ízelekkel történő kísérletezéshez.
Nem sok gátlásom van az alapanyagokkal való játszadozás terén. Ez tény. Tessék nekem elhinni, hogy amikor egy-egy perverz párosításra azt mondom, hogy mennyei, akkor az valóban az. Nem egyszer mellé nyúlok én is. Valamelyik nap pl. egy szuper pálinka felhasználásával csináltam pálinka zselés sushi édességet. Hát, nem fog bekerülni a blogba, az biztos. Sára egyszerűen azt mondta rá, hogy hányinger-keltő. Nem baj, tovább folytatom a kísérletet.

2013. november 3., vasárnap

Tintahal fekete fokhagymás mártásban gerslivel

Attól tartok, hogy most hosszas írásba kezdek és eredményeként lesz itt egy olyan étel, aminek az elkészítéséhez az ég adta világon senki nem fog kedvet kapni. Jaj, jaj, de sajnálom magam.
Hátha mégis!


Az a helyzet, hogy ha akarok csak egy picit rendhagyó ételt enni, egyetlen dolgot tehetek: megcsinálom magamnak. Ez itt kérem, igenis, hogy panasz. Mert játszani az ízekkel, alapanyagokkal szabad. Remek dolgok sülhetnek ki a játékból. A szabad gondolkodás jót tesz a jellemünknek. A nyitottság nem a hagyományok megtagadását jelenti, de új élményekkel gazdagít minket. Olyan ez, mint a nevetés. Felszabadít. Ha jól érezzük magunkat, akkor ellazulunk és ez jót tesz a szervezetünknek. Oldja a stresszt. Amikor valami felemelően finomat eszünk, ami új élményekkel halmoz el minket, akkor nyitottá válunk és lazán viszonyulunk a környezetünkhöz. És higgye el mindenki, ez nem (csak) ár függő!

2013. november 2., szombat

Tengeri fogas ázsiai ízesítéssel



A halat, mint általában nem szoktam bonyolítani. Most kicsi furfangot mégis tettem bele, mivel ezt a darabot a vietnámiaktól vettem még nyáron. Le is fotóztam az elkészült ételt, de teljesen megfeledkeztem róla, ezért nem is került fel a blogra. Szombatonként Kicsi Lee friss halakat, rákokat, kagylókat, meg amit éppen talál hoz a piacra. Azt mondta ezek olasz területről érkeznek. Ami biztos, hogy nagyon friss minden. A kagylók, csigák élnek, a tarisznyarák is mozgott múltkor. A garnéla persze nem. Az árak mint mindig nagyon korrektek.

2013. november 1., péntek

Egybesült zöldségek rizikével


Hasztalan volna tagadni, hogy hedonizmusom, mértéktelenségem kiterjed az alapanyagokra sőt mindenre, ami egy konyhában előfordulhat, legyen az egy serpenyő, kiöntő forma, bármi. Aztán persze rejtegetem és szépen darabonként kerülnek elő, mert Sára rögtön a fejemre olvassa, hogy több serpenyőm van, mint neki cipője. Beláthatom, hogy ez mégsem járja. Belátom. (19) Aúúú!!!
Van némi igazsága, de a jó hír, hogy fejlődök. Igyekszem úgy vásárolni, hogy elfogyjon és ne a szemétben végezze. Ha összeszámolom - vagy inkább Sára összeszámolja nekem - hogy milyen érték végzi felhasználatlanul, csak mert a boltba tévedve elhagy a józan eszem és úgy érzem, hogy mindenre, ami a kosaramba kerül, igen nagy szükségem van. Minthogy ez tény, nem is hadakozom.

2013. október 31., csütörtök

Lazaccal töltött ravioli



Egyrészt örülök, hogy van egy szuper ravioli készítőm. Olyan, amit egy étterem is bátran használhat. Használ is. Másrészt bánatos vagyok, mert megszenvedtem vele. Giuseppe általam hőn szeretett boltjában vettem. Mivel Giuseppe-vel jó viszonyban vagyok éppenséggel megtehettem volna, hogy kérek pár tippet a használatához. De simán átdumáltuk ezt a részt. Giuseppe-vel egy beszélgetés nem semmi ám. Nem gondoltam egy percig sem, hogy ördöngösség a használata, de azt sem, hogy bőséggel fogok első alkalommal hibázni.

2013. október 30., szerda

Csevapcsicsa mindenféle földi jókkal

Ezt most megkaptam. Az a szokásom, hogy amikor írok valamit a blogba, akkor megmutatom Sárának, hogy olvassa el és szóljon, ha valami nem érthető, vagy stílusos, netán túl sok. Tudni kell, hogy Sára, és ezt elfogultság nélkül mondom kiválóan fogalmaz. Nem akkora dumás, mint én, de remekül tudja írásba önteni a mondandóját. Régebben (sajnálatomra mára már nem), ha valami komolyat szeretett volna nekem mondani, vagy gondja volt velem, akkor mindezt leírta és odaadta. Ilyenkor volt időm a mondandóján elgondolkodnom. Most simán leugatja a fejem. Óhh, azok a régi, szép idők! Naná, hogy nem hagyom magam.

Mellesleg az eredeti bejegyzés az alsó hat sorból állt. Ránézett és csak annyit mondott, hogy írjak valami rendeset, mert ezt el sem olvassa. Ha szövegelek, az a baj, ha nem akkor meg az. Férfi sors :) Sárámmal két dolgot csinálunk, ha együtt vagyunk. Az egyik, hogy vehemensen vitatkozunk. Ő, vagy én beszólunk a másiknak. Én többnyire azért, hogy éreztessem vele milyen, amikor csesztet. Ez tudatos nálam. Mondhatni oktató jellegű. Ő meg mindenért. Persze, hogy tagadja. A másik alkalom, amikor megállás nélkül röhögünk, mert ilyenkor a csesztetés poénkodásban merül ki. Kreatívan froclizzuk egymást. Az nyer, aki ügyesebb és kellemetlenebb helyzetbe hozza a másikat. Persze rögtön jön a visszavágó. Aki elneveti magát és elismeri a másik nyereségét az a vesztes. Vagy fordítva? Aki kineveti a másikat az nyer? Vagyis saját magát. Nem is tudom...

2013. október 29., kedd

Szárazra sütött báránycsíkok hoisin szószban


Tegnap láttam valami filmben a következő okosságot, amit egy kisfiúnak mondott egy okos felnőtt. Valószínűleg ez az egyetlen oka, hogy okosság, ami elhangzott. Szóval: tarts ki a végsőkig, az utolsó pillanatig, mert bármi megtörténhet, még akkor is, ha csodának kell történnie.
Nem így volt szóról szóra, de a lényeg, hogy akkor is higgy valamiben, amikor az eszed már pontosan súgja, hogy mekkora barom vagy, amiért még mindig kitartasz.

2013. október 27., vasárnap

Borsos garnéla fehér balzsamecetes salátával


Végre megint egy egyszerű receptet osztok meg veletek. Kell hozzá egy kis fimom főtt rizs. Félbevágott garnélafarkak, melyeket olivaolajban megpirítottam némi nagyon durvára darált bors kíséretében. A salátához kígyóuborkát lehelet vékonyra szeleteltem, majd kissé vastagabbra lilahagymát. Sóztam, borsoztam és meglocsoltam fehér balzsamecettel. Icike-picike cukor is ment bele. Egy fél óra marinálódás után felaprított jégsalátával összekevertem.

Ez is egy műkedvelős-hedonistás étel, csak egyszerűbb a többinél. A címben azért említettem meg a fehér balzsamecetet, mert rajongok érte. Pontosabban azért a márkáért, ami itthon van. Giuseppe, aki a Granditalia boltot vezeti, tartja ezt a nem mindennapi minőséget. Csak, hogy lássátok a hazai top éttermek egy része is ezt használja. Kristálytiszta aroma, alig valami savassággal. Csak amennyi éppen kell. Életemben nem kóstoltam még hasonló minőséget. Igaz drága, de alig kell belőle valami, mert annyira ízletes.

Úgy tudom Giuseppe hamarosan fogad majd vevőket is. Lesz ott végre sok sajt kis kiszerelésben is. Állítólag hetente fog egyszer friss tésztát is készíteni. Olyan olivabogyókat és kapribogyót árul, hogy csuda. Másuttt hasonlót sem láttam. De még tuti tortellini készítője is van. Ja és igazi piemonti mogyorója :)
Na, jó! Befejezem az áradozást.

2013. október 26., szombat

Mogyorószószos tészta rákkal


Vegyünk egy adag ázsiai száraz tésztát. Nem elemezném, hogy milyet, mert szerintem a nagy választék szinte minden darabját szeretem. Jelen esetben azt a tésztát használtam, ami a zacskós kínai levesekben található. Az ízesítés nem egy bonyolult dolog. Kell egy szószt készíteni mogyoróvajból, kis kurkumából a színe miatt :) , világos szójaszószból, kis cukorból, némi halszószból, egészen kevés chiliből és némi kókusztejből. Ha van otthon mogyoróolaj, akkor azt érdemes beletenni, mert istenivé teszi az ételt.

A tésztát mindössze ki kell főzni, vagy ha olyan fajta, akkor kellő időre beáztatni. A rákokat olajon serpenyőben meg kell pirítani és a tésztához adni. Apróra vágott gyömbért olajon meg kell futtatni majd csíkokra vágott répát adni hozzá és két percig pirítani. Persze ez nem kötelező, de volt még nekem a múltkori fokhagymaszárból és azt is hozzá pirítottam. Eztán mehet rá a szósz. Kevergetés-kavargatás, tálalás és  tetejére mehet az elmaradhatatlan koriander. Ha valakinek sikerül olyan korianderhez jutni, aminek a gyökere is megvan, akkor azt érdemes a rák pirításának a végén a serpenyőbe dobni, mivel ez a koriander legízletesebb része. Tilos kidobni!!! Míg a levél pillanatok alatt elveszíti aromáját hő hatására, addig a gyökér nem. Remek plusz ízt ad a ráknak, de az egész ételnek is.

Ennyi. Együnk!

2013. október 23., szerda

Rántott bélszín és rizike sárgarépa pürével


Most oda vagyok meg vissza, szét meg össze. Elégedett vagyok és teljesen jól érzem magam. Jajj, de jó ez!
Pedig a kezdet nagyon nem volt kedvemre való. Sára azt találta ki, hogy legyen rántott bélszín a vacsora, azaz hogy az elkészített bélszínt rántsam ki, én meg mindenképp rántott rizikét akartam, de sehogy sem volt kedvem a panírozásnak nekilátni.
Azt hiszem, hogy kijelenthetem, hogy soha nem panírozok semmit. Egyszerűen kiakaszt a panírozás. Széthordom a mindenfele szóródó lisztet, aztán vastag csirizzel kenem össze magam. Nincs az az isten, hogy villával csináljam. Ez kézműves dolog kérem :) Aztán meg a zsemlemorzsázás külön téma. Nem ám locsolgatom a húst zsemlemorzsával, hanem az edényt mozgatom, mint egy serpenyőt. Dobálom a húst és így mindenhol belepi a morzsa és sehol sem lesz vastag sem, mert a fölösleg azonnal le is pereg róla. Amikor polgár pukkasztó akarok lenni azt mondom, hogy azért nem panírozok, mert az mélységesen megalázó. Hogy jön egy valamire való férfi ahhoz, hogy magát ilyen kellemetlen helyzetbe hozza. Erre persze mindenki csak néz, mire én bedobom a nincs annál megalázóbb számomra, mint betenni a mosandó ruhát a mosógépbe - megjegyzésemet. Undorító! Az még hagyján, hogy kiveszem, ami ki lett mosva, na, de betenni??? Persze ilyenkor csak azok nevetnek, akik ismernek, mert kérem nem vagyok ám én annyira komplett.
Szóval, a rántott hús szuper, a rántott csirkecomb zseniális, de csinálja más!
Most rávettem magam. Hú, de megérte!

2013. október 22., kedd

Fokhagymaszár sertés szűzzel

Ez pont egy olyan kínai étel, amit nagyon szeretek. Sőt!!! Amikor még működött Wang étterme a szecsuáni, akkor megismerkedtem egy magyarul tökéletesen beszélő fiatal kínai sráccal, akit Bebe-nek hívtak. Bár a kínaiak nem nagyon vegyülnek velünk, a fiatalok aránylag nyitottak. Látta, hogy egy kis Smart-tal érkeztünk az étteremhez és lecsapott rám hátha tudom, hogy a defekt esetére való szettet hol lehet olcsóbban megkapni. Smart csak a nagy hitű embereknek való, ugyanis nincs benne hely pótkeréknek. Ha messze vidéken kapsz defektet, netán külföldön, akkor annyi neked. Ez a szett is csak kicsi hiba esetén alkalmazható.

2013. október 21., hétfő

Laska gomba húsos raguval


Utálatos, fárasztó nap. Mindenki menjen a ....-ba hangulat. Hisztis vagyok. A férfi hiszti abban különbözik a nőitől, hogy nem nevezzük hisztinek, de tudjuk, hogy az, viszont kimondani férfiatlan volna. Hosszasan tudnék mesélni és mindvégig duzzognék, de ez most kimarad. Ilyen nap után pont ahhoz van kedvem, hogy órákig főzőcskézzek. Hát, nem. Ráadásul egy eszméletlen rossz pizzát kellett ennem (mit ennem? végig szenvednem) kora délután, mert xy azt mondta, hogy csülkös pizzát akar. Ezért nem egyezett bele, hogy valami normális helyről rendeljünk, hanem egy ótvar kiszállítós cégől hozatott, ráadásul nem is volt csülkös csak valami sonkás. A tésztán a szósz tejföllel elkevert Erős Pista volt, amire mindenféle tré felvágott került és sajt. Remek!!! Többször lelkendezett, hogy mennyire finom. Igyekszem minden esetben elfogadni mások ízlését, de, ami rossz, az rossz. Ez meg egyenesen szar volt, mindannyian ezt mondtuk.

2013. október 20., vasárnap

Mézes rák karamellás dióval


Szeretem az érdekesen, idegenül ható ízeket, fűszereket, amik mára a konyhám alapját képezik, azonban van néhány étel, ami számomra is különlegességnek számít, ilyen a kacsanyelv, borjúín leves, tintahal bárányhússal töltve, hogy többet ne mondjak.
Most egy újabb érdekes, különleges ízzel találkoztam, a receptet Trollanyu által ajánlott oldalon találtam.  Az oldal neve Rasa Malaysia és a recept neve mézes diós rák, de szerintem jobban hangzik a mézes rák karamellás dióval.
Valóban jó az oldal, mert tele van az általam is kedvelt távolkeleti ételekkel. Ebben a receptben található egyetlen alapanyaggal sem vagyok rossz viszonyban, de a párosításuk számomra annyira visszataszító volt, hogy eldöntöttem egy életem egy halálom, kipróbálom.

Darált húsos, sajtos tortilla paprika szósszal


Azon tűnődöm, hogy miért készítünk kevésszer mexikói ételt, amikor pedig szeretjük. Pontosítok, a rengeteg féle és sokszínűen használt paprikáik miatt kedveljük a mexikói konyhát. Több, mint 300 féle chilit használnak, aminek persze töredékét sem ismerem, de ha rálelek egy újabb fajtára, abból muszály rögtön beszereznem. :-)
A paprika az egyik oka annak, hogy chilis babot is leginkább csak akkor eszek, ha magam készítem. Kevés helyen veszik a fáradtságot, hogy a mexikóiak által kedvelt fajtákból tegyenek bele, illetve több féle paprikát használjanak. Pedig zongorázni lehet a különbséget ... már ami a végeredmény ízét illeti.

2013. október 16., szerda

Marhasült sült tökkel

Nappali sötétség, bőr alá kúszó, nyirkos hideg. Ez a mai nap egyenlege. Plédbe burkolózva is fázva kuporgok a kanapén és püfölöm a számítógépet. Egyébként hiperaktív Jümi kutya is csak a párnán bóbiskolva emelgeti olykor-olykor a szemhéját, őt sem hozza lázba ez az idő.
Így megy ez órák óta. Na, de legyen ebből elég!

A sülő tök és hús édes, zamatos, buja illata kell ide, hogy a szunyókálós hangulatú nihilt félresöpörjük. Erre már Jümi is felkapja a fejét. :-) Hű segédem, vagy inkább követőm a konyhában.

2013. október 15., kedd

Gnocchi házi pestoval és szárított koktélparadicsommal





Úgy terveztem, hogy tökfőzelék lesz vacsorára az egészség és fogyás jegyében, azonban vásárlás közben megláttam egy szép doboz, friss gnocchi-t. Mondanom sem kell, hogy a tökfőzelék képe azonnal szertefoszlott a szemeim elől és már láttam is magam előtt a finom, főtt gombócokat szárított paradicsommal és frissen készült pesto-val.

2013. október 9., szerda

Bélszín főzőbanánnal és hosszúborsos húskivonattal


Ismételten köszönetet szeretnék mondani annak a blogger társamnak, akinek már köszönhetem azt a rengeteg húst, amiből az olyan ételek születhettek, mint a mostani is. Tiszteletben tartom, hogy inkognitóban szeretne maradni, ezért nem nevezem meg. Köszönöm!!!
Mivel a fiam jött át hozzánk hétvégére és tudom, hogy most ismerkedik a bélszínnel, és tudom, hogy kezdődő barátságuk gyümölcsöző, hát megleptem vele. Ami viszont meglepő, hogy Sára is simán benne volt a bélszínben. Azt is mondta, hogy nem kell teljesen átsütnöm, hanem lehet az övé is szaftos. Azt azért megsúgom, hogy véresnek nevezte most is a szép rózsaszín szaftos húst és rögtön átsütötte, amint meglátta a tányérjában. Sebaj. Ahogy régen jó sok dolog nem ízlett neki, mára igencsak megszerette, úgy ez az étel is elindult a befogadás útján.