Translate

2013. január 31., csütörtök

Spenót grillsajttal


Együnk gyorsan valamit! Ha látok szép, friss spenótot a boltban szinte mindig veszek. Ez az egyik olyan zöldség, amit Sára bármikor szívesen fogad. Ha valami olaszos ételt csinálok, vagy pizzát eszünk, mindig jöhet hozzá mellékesen egy kis spenót. Csak úgy, az íze miatt.

Szóval a spenótot csupán két-három percre bedobom a gőzpárolóba. Fokhagymát apróra vágok, kevés vajon picit pirítom, öntök hozzá olívát. Az éppen összefonnyadt spenótot sózom, borsozom és összeforgatom a fokhagymás olajjal.
Végezetül facsarok rá egy kis citromlét.

Nagyon bírom a grillsajtokat, mert hamar lehet belőlük ételt varázsolni. Ehhez is pirítottam néhány szeletet és már meg is volt az ebéd.

Mindössze 20 perc és tökéletes.

2013. január 30., szerda

Édes savanyú rák egy kis csavarral

Íme egy finom étel, ami nem lett itthon sikeres. Ez pont olyan, mintha káposztás kockát szeretnének etetni velem, netán porcukorral. Eleve bukás. Azt már bevezettem itthon, hogy bizonyos ételekbe leheletnyi cukrot teszek. Ennek nem az édes íz elérése a célja, a cukor segít abban, hogy híd képződjön bizonyos ízek között. Nehéz ezt megmagyaráznom, de olyasmi, mint, amikor az édes sütemény finomabb lesz ha kissé sózzuk. Ez ennek a fordítottja.
Kínai étteremben nem rendelek soha ananászos csirkét, vagy rákot, mert túl édesre csinálják, illetve kiakaszt, amikor feldúsítják káposztával. A kínaiak sohasem nyomnák az ételeket tele annyi káposztával, mint ahogy nálunk adják. Viszont a káposzta olcsó, így jól lehet a volument növelni általa. Terebess Gábor írt ezer éve egy szakácskönyvet, amit mindenkinek ajánlok. Némi energiával nagy nehezen másolat is található a neten és letölthető. Recept alig van benne, de értékes szöveg annál több. Dinasztiákra lebontva mutatja be a kínai étkezési kultúra fejlődését. Beszél a tartományok közötti különbségekről és rengeteg apró és érdekes dologról. Szuper könyv.

2013. január 29., kedd

Garnélás risotto bébispenóttal

Ha risotto a téma, akkor nincs kompromisszum az alapanyag tekintetében. Csakis a legjobb jöhet szóba. Ennek igen egyszerű oka van: másként nem lesz finom. Egyébként ez minden olasz ételre érvényes. Nem túl bonyolultak, az alapanyagon múlik minden. Jó olasz kaját csak jó hozzávalókból lehet készíteni.

Mondanom sem kell, hogy risotto rizs álnéven árulnak itthon is mindenféle vackokat, de az is tény, hogy a felső kategóriás sávban is nagy különbségek vannak. Persze árban is. Giuseppe barátom  - a Granditalia tulajdonosa - igazán komoly repertoárral rendelkezik rizs terén. Kedvelem őt, mert tetszik a gondolkodás módja. Persze neki is bizonyára vannak ellenzői, de kinek nincs. Van ami rettentő drága nála, de szóljon nekem, aki igazi szívet melengető piemonti mogyorót olcsóbban tud szerezni. A nála vett fenyőmag nem rendelkezik órákig tartó keserű utóízzel.  Olyan olívabogyói vannak, hogy le a kalappal és megvallom nem drága. Ami vackot árulnak pár forinttal olcsóbban az szinte szemétbe való. Ha valaki kóstolta egymás mellett ezeket, akkor  érti miről beszélek.

2013. január 28., hétfő

Burgonyás tintahal saláta


Nem vagyok egy megrögzött salátás típus, de vannak olyanok, amiket szívesen eszek akár főtételnek is. A sima leveles saláta elfogyasztása után szinte szégyenérzetem támad, mert úgy érzem, hogy nem áldoztam a hedonizmus oltárán. Ez a változat mindenképpen állja a sarat. Most, hogy így megnyugtattam magam, és még nem uralkodott el rajtam a fogyókúra ördöge gyorsan leírom a receptet.

2013. január 27., vasárnap

Bok choy csirkével és lótuszgyökérrel



Igen tetszetős és friss bok choy volt a boltban, amire természetesen le is csaptam. Amikor múltkor lótuszgyökér salátát készítettem a gyökérnek mindössze a harmadát használtam fel. Így nem volt kérdéses, hogy ez is a vacsora része lesz.
Azért legyünk őszinték, ezek a zöldségek már önmagukban garantálják a sikert. Tény hogy gyömbér fixált vagyok, ami azt jelenti, hogy nem tudok annyit tenni egy ételbe, hogy elégedett legyek, de most az önuralomnak mester fokára léptem és beláttam, hogy ennél az ételnél nem az övé a főszerep.

Pasilla paprikás mexikói csirkeszárnyak salátával


Nagyon szeretem a mexikói paprikákat, annyi különleges íz van bennük. Némelyik, mint a mazsola, van amelyiknek csokira emlékeztet az íze, és olyan is akad, ami gyümölcsös aromájú. Ha jól tudom Mexikóban 300 féle chile van. Ez azért nem semmi. Szárítják is rendesen szerencsére, így mi európaiak is hozzá tudunk jutni. Érdekes, hogy a jó minőségű paprikák nem ropogósra száradnak, hanem szinte olajosak. Öröm letépni egy darabot belőlük. Némelyik paprika igen nagy. Van, ami egy méretes kápia paprika méretével vetekszik. Mi magyarok ekkora paprikát nem szoktunk szárítani, de legalábbis én nem láttam.

2013. január 26., szombat

Tortilla sok zöldséggel

A héten kivettem a fagyasztóból egy kevés szálakra tépett kacsahúst, amolyan nyesedék volt egy másik étel maradékaként. Nem volt célom vele, csak megtetszett. Valamire csak jó lesz. Rossz szokás, mert nem ritka nálam, hogy felhasználás nélkül megromlik. Sára ettől teljesen kiakad, nem bírja elviselni az étel pazarlását. Az a "küldetése", hogy megneveljen ezen a téren.

2013. január 25., péntek

Rómaiköményes lazac mézes almával és fokhagymás meggyel


Hogy szeretem-e a lazacot? Nem. Imádom. Igaz abból állandóan vita van, hogy mennyire süssem át. Így kétfelé vágom és ki-ki a maga stílusában kapja meg.
Ebbe az ételben semmi csuda dolgot nem vittem bele, csak annyit, hogy intenzív fűszereket használtam, mivel a lazac ezt elviseli, hiszen eléggé aromás. Són kívül római köményt és őrölt koriandert kapott. A lazac imádja a római köményt és én is. Serpenyőbe tettem és szépen körbe sütöttem.

2013. január 24., csütörtök

Gyógyír saláta négy napi zabálás után


Négy és fél napig borzalom volt az életünk. Ezt eleinte nem így gondoltuk, de sejtettük, hogy ide vezet a jó szándékkal kikövezett út. Egy - hangsúlyozottan - nem bulizós céges rendezvényen voltunk. Hihetetlen figyelmet és koncentrálást igényeltek ezek a napok. Igaz, ennyi érdekes és sok tapasztalatot jelentő élményben alig van része az embernek. Csak úgy úszkáltam a zavarosban és a kiszámíthatatlanban. De hát ezt választottam. Még az esti wellness is munka volt. Ám ez gyalog galopp volt ahhoz képest, hogy egy kacsacombot leszámítva végig a disznótorozás jegyében etettek bennünket. A helyzetet tovább bonyolította, hogy az étterem séfje nagyon értett ehhez a témához, ízesen, jól főzött.

Vietnámi kacsanyelv nasinak

Egy újabb megosztó recepttel állok elő, de ezt lassan már el is várják tőlem.
A kacsanyelvet már használtam alapanyagként a blogon, amire vagy azt kaptam visszajelzésként, hogy soha, vagy azt, hogy ide vele. Szó, mi szó, ez volt a kevesebb.

Én minden esetre szeretem, mert jó az állaga és az íze. Nem tudom mihez hasonlítani, egyrészt ruganyos, hiszen egy izomról van szó. Mégis puhára főzhető, és ez egy olyan állagot eredményez, amire nincs jobb szavam, mint az, hogy vicces.

2013. január 20., vasárnap

Kókusztejes sütőtök rákkal és kurkumával


A tél egyik legfinomabb és egészséges alapanyaga a sütőtök. Mivel nem rajongok az édességekért, nem okozok nagy meglepetést azzal, hogy a hagyományos, sütőben krémesre sütött változat helyett másként készítem.
Most rákkal szerettem volna vegyíteni. Gyors és viszonylag könnyed vacsorának szántam.
Előkészítettem a hozzávalókat, a sütőtököt felkockáztam és némi újhagymát felszeleteltem, a kurkumát egész apróra vágtam. Mivel az eredeti ízek felerősítését vettem tervbe egyetlen ízesítőt használtam a halszószt, mert erre ez tökéletes.

2013. január 19., szombat

Ötfűszeres malaccomb, meg egy kis osztrigaszósz történelem


Nem rajongok a mélyhűtött húsokért, de a sors úgy hozta, hogy karácsonykor sok lett a malachús, ezért a két combját lefagyasztottam. Most azt mondom, hogy fenébe a fagyasztással, hiszen annyira finom dolog lett belőle, hogy észre sem vettem, hogy a hús nem volt null kilométeres.

Időnként még én is szeretem a főztömet. Ez után rendesen és hosszasan nyalogattam az ujjaimat. A húst betettem egy mély tepsibe és öntöttem bele egy deci alaplevet, majd hozzáadtam a fűszereket. Gyömbért, egy jó adag ötfűszer keveréket, és mintegy decinyi kínai édes főzőbort is utána küldtem. Ez isteni ízt ad a húsoknak. Lefedtem és 120 fokon elkezdtem sütni. Mint karácsonykor ez is megkapta a neki járó tíz órát. Kétóránként megforgattam a húst, hogy mindenütt érje a szaft. A kilencedik órában levettem a fedőt, leöntöttem a szaftot és elkezdtem rápirítani 200 fokon. Rendszeresen kenegettem a szafttal a tetejét, amibe most már minimális mézet is kevertem. Nem lett édes, de megadta azt a pluszt, amitől szívet melengető lett az íze. Kicsit több, mint egy óra elteltével gyönyörűen megpirult  bőre.

Rák kaporral gesztenyével és zöldborssal

Megint úgy hozta a sors, hogy kísérletezéshez volt kedvem. Mi baj lehet alapon fura dolgok jutottak eszembe. Tudja a fene, hogy fura-e, de nekem az mivel még nem láttam ilyet máshol. Az alap instrukciót persze megkaptam: együnk rákot. Rendben, milyet szeretnél? - megkérdezem, ahogy egy jó családban azt tenni illik. Borítékolható a válasz. Sára felnéz a laptopjából, közli, hogy mindegy, majd folytatja, ahol abbahagyta és ezzel a téma lezárva. Neki, nekem meg csak most kezdődik.

 Addig semmi extra, hogy alapként egy vietnámi kagylólevest vettem. Egy vietnámi lány adta a recept ötletet. A kagylókat úgy készítik el, hogy vöröshagymát pirítanak, majd paradicsomot adnak hozzá cikkelyekben és felöntik vízzel, vagy alaplével, vágott kaprot, borsot, halszószt és cukrot tesznek hozzá. Amint a kagylók kinyíltak kész a finom leves.

2013. január 17., csütörtök

Paradicsomos csirkemell friss zöldborssal, kenyéren tálalva

Néha talán túl lusta vagyok. Mi tagadás, így volt ez az elmúlt egy-két napban is. Nem is nagyon főztem, felengedtünk valami fagyasztott kaját, meg ettük, amit találtunk.


Nem magyarázom a bizonyítványt, annyi a lényeg, hogy maradt egy kis párolt csirkemell egy előzőleg le nem fotózott ételből. Ezt felszeleteltem és félretettem. Volt itthon teljesen friss zöldborsom. Ez a világ egyik legjobb dolga. Imádom. Friss, ropogós, üde. Hú, de jó!

2013. január 15., kedd

Banánvirág reggelire...


Most reggel 6.40-kor épp előadást tartok itthon, hogy a gac gyümölcs meghatározásával kapcsolatban még angol nyelven is mekkora tévedések vannak. Erre azt a kérdést kapom, hogy vajon ez rajtam kívül kit érdekel?
Erre belekezdek, abba, hogy végre rájöttem, hogy az általam nem olyan rég vásárolt ismeretlen növény nem más, mint a banánvirág... Erre meg azt hallom, hogy: na ez végre baromira érdekel így hajnalok hajnalán. :(  Bibis lett a lelkem :)

2013. január 14., hétfő

Csirke mustárgyökérrel és bambuszrüggyel


 Győzelem!!! Sára végre azt mondta (nem is egyszer), hogy hú de finom lett. Csak úgy olvadozok a büszkeség ártalmas, pokoli tüzében. Szerelmem tovább erősödött életem értelme iránt. Hasam domborodik, mert tele van. ( ez nem tartozik ide, jaj) A mellkasomon pattannak a gombok. Arcom kerek, mint a telihold és édes mosolyom majd körbeéri. Mostantól csak a főzésnek élek és ígérem, hogy este nem hagyom széjjel a ruháimat. De legalábbis reggel mielőtt felkelne elpakolom. (egy kis engedmény belefér). Nem hagyom ott a mosogatni valót. Nem járkálom össze a padlót vizes cipővel. Ébresztő kiscsávó! Ez csak egyetlen dicséret. El ne szálljon az agyad! Ismered a kisujjad-karod egyenletet. STOP!!!

2013. január 13., vasárnap

Lótuszgyökér saláta

A lótusz egy vízinövény, aminek minden része ehető. Leginkább a gyökerét lehet beszerezni itthon. Ez egy nagyon finom édeskés ízű alapanyag. Hihetetlenül jó ránézni a lukacsos belsejű szeletekre. Egyáltalán nem karakteres az íze, így arra is kiválóan alkalmas, hogy széppé, érdekessé tegye egy étel látványát.

Ehető nyersen is. Nagyon jó salátának, vagy sütve. Akár chips is készíthető belőle. Nincs erős íze, viszont nagyon jól felveszi más alapanyagok aromáját és így maga is kap egy jellegzetes, új ízt. A vízigesztenye is hasonlóképp alakul át.

2013. január 9., szerda

Marhapofa hagymamártásban pirított répákkal


Van, hogy azt érzem, hogy nem csináltam az alapanyagokkal semmi extrát, de ilyenkor mégis kinevetnek, hogy minek lódítok. Szerintem minden csak nézőpont kérdése. Attól, hogy nem használom fűszerek tömkelegét és sokféle alapanyagot, az étel még nem lesz unalmas.
Sokszor előfordul, hogy az alapanyagok eredeti ízének megragadására törekszem. Ha fűszerként csak borsot használok, akkor pont ezt valósítom meg. Ilyenkor szeretem, ha az összetevők egy közös egységgé olvadnak. A mostanit akár egytálételként is felszolgálhattam volna, de akkor nem hiszem, hogy sok kivehető lenne a fotón.

2013. január 8., kedd

Rák édesköménnyel, póréhagymával és petrezselyem olajjal

Sáránk azt kérte, hogy készítsek neki rákot vacsorára franciás módon. Az nem tudom milyen, de nem is kellett vele foglalkoznom, mivel pár óra elteltével kitalálta, hogy legyen inkább olaszos, de nem paradicsomos. Persze édesem, kérsz még valamit? Úgysem tudod milyen az, bár én sem, úgyhogy majd boci szemekkel kidumálom a dolgot. Mondom neki, hogy akkor édesköményes lesz.

2013. január 6., vasárnap

Hamburger házilag, féktelenül


Úgy szokott nálunk történni leginkább, hogy pénteken hazafelé menet a kocsiban felteszem a kérdést, hogy mit együnk a hétvégén. Ez mindig nehéz téma, de most egyetértettünk abban, hogy halakat készítsünk és nem durvulunk nehéz ételekkel. Szuper, minden van hozzá otthon, legfeljebb néhány zöldséget kell még megvenni, ami hazaútban is elintézhető.
Elégedett voltam, hogy nem kell szombaton a fél napot vásárlással tölteni. Az autópályára kihajtva egy "meki" mellett hajtottunk el és még a pályán sem voltunk, amikor Sára megszólalt: "úgy ennék hamburgert sültkrumplival. Persze, nem ma este, majd holnap."
Én meg nagy előzékenyen beajánlottam, hogy reggel elmegyek megvenni, ami kell, amit Sára rögtön el is fogadott. A feladatot még azzal extrázta, hogy ne darálthúst vegyek, hanem egész darabot és késsel vágjam apróra (anyácskádat! bocs, Magdi), hogy ne roncsolódjanak a rostok. Igaza van, de mégsem tudtam lelkesedni az ötletért.
Nesze neked szombati későn kelés, meg halas hétvége.

Sárgabarack lekváros és fügelekváros májpástétomok

Ha hosszabb ideig vannak nálunk vendégek, szeretek olyan ételeket is készíteni, amit bármikor lehet eszegetni anélkül, hogy a konyha rabjává válnék. Ilyeneket készítettem karácsonyra is, aminek a további előnye, hogy még ma reggel is ehettünk a finom pástétomból. A lényeg, hogy jól tároljuk és akkor hetekig bírja a hűtőben.

A baj csak az, hogy ha egyszer belekóstol az ember ezekbe a krémekbe, pláne roppanósan friss házi baguette-el, nehezen hagyja abba. Fene tudja milyen mágia költözik egy pástétomba, de az biztos, hogy az első falat után nem engedi el az áldozatát. Az is lehet, hogy az evolúció egy, a versenyben lemaradt egyede. Minden fejlődés legmagasabb fokának az emberré válást tartjuk. Egy egysejtű bizonyára szeretne többsejtű lenni. A hal a szárazföldre vágyik. Jut eszembe van egy gurámi fajta, ami egyik pocsolyából át tud menni a másikba és néha fára is mászik. Nem vicc. Van itthon. De a máj okos és tudnia kell, hogy az ember a csúcs. Persze azt is tudja, hogy csak úgy ukk-mukk-fukk nem lehet az.

2013. január 5., szombat

Aszalt paradicsomos, rozmaringos gnocchi fokhagymás rákokkal


Nem volt kedvem ma nagy extrát alkotni, de azt meg végképp utálom, ha azt kapom elismerésként, hogy "jó, de semmi extra" ennél már csak az "angol gótikus" jelzőtől fázok jobban.

A távolkeleti kajáknál szoktam játszadozni azzal, hogy a különböző alapanyagokat másként ízesítem és csak a végén teszem egy tányérba. Ott nagyon jól bejön ez a kísérletezgetés. Úgy működik a dolog, hogy az ízek a szájban keverednek, ami rettentő kellemes élményt eredményez, mivel eleinte mindent külön érzékel az ember, majd a végén az egész összeolvad egy teljesen egységes új aromává. Na ezt próbáltam most átvinni az olasz konyhára. Nem lett rossz a végeredmény, de nem hozott ki annyit magából, mint szerettem volna.

2013. január 4., péntek

Vega vacsora szecsuáni módon


A mai leckém, hogy csináljak valami durván fűszereset, olyan igazi férfias ételt, de ne legyen benne hús. Rendben, de mit szeretnél bele, amitől elég testes a dolog és kedvedre való is? - kérdeztem Sárát. Azt mondja, hogy megcsinálhatnál egy csomaggal abból a rizikéből, amit ősszel fagyasztottunk. Kerekedtek a szemeim, mert az a szabály nála, hogy gombát nem eszünk este. De hát értem én, aki alkotta az fel is rúghatja a szabályt. Honnan lehet ismerős ez a hozzáállás?...

2013. január 2., szerda

Lilaburgonya saláta füstölt pisztránggal

 Végre lehet halat enni! Vége az újévi babonaságnak és a rokonság sem pfujjol. Minden visszatérhet a "normális" kerékvágásba. Sára felvetette, hogy február végéig diétázzunk. Már az ötlet is felfoghatatlan számomra, illetve belegondolni sem merek. Rögtön kijelentettem, hogy nem vagyok partner a kéthavi zöldségevésben. (Mivel Sára a diétát leginkább így tudja elképzelni.) Most tárgyalásokat folytatunk a február végéig tervezett projekt főbb pontjairól. Majd meglátjuk az eredményt, elméletileg hétfőtől indul az egészség program. :-)

2013. január 1., kedd

Újévi gyomorkönnyítő egytálétel


Mára, gondolom már mindenkinek elege van az ételekből, italokból, desszertekből. Szóval mindenből, amit meg kell enni, vagy inni.
A szilveszteri bulizás következménye, és így az új év első kellemetlen élménye az idén elkerült minket. Se gyomor, se fejfájás, nincs enerváltság. Szóval, igazán kellemesen indul az év, csak maradjon is így...
Minden esetre felkészültem a lehetséges "mellékhatásokra" egy jó kis fűszeres, savanykás, káposztás étellel. Valójában ez egy magyaros újévi étel, amit kiegészítettem csupa olyan fűszerekkel, amik könnyítik a gyomrot, segítik az emésztést, jobbá teszik a közérzetet.
Ami külön jó benne, hogy nyugodtan heverészhetünk, amíg az étel szépen rotyog a tűzhelyen.

Mole poblano de guajolte szilveszteri köntösben

Ami igaz, az igaz. Megígértem, hogy ma megmutatom a csodás csokis batyukat, amiket a szilveszteri partyra készítettem. Már délelőtt munkához láttam, a fotókat lementettem, és megírtam a tudnivalókat. Közben betoltam a sütőbe egy helyes kis malac combot, amit előre, alacsony hőfokon sütöttem, most csak be kell fejezni. Sára kedvéért kínai fűszerezéssel. Meglátjuk milyen lesz.

Visszakanyarodva a mai témához: