Translate

2013. március 26., kedd

Pici szardíniák zöldségekkel és mártogatóssal

A sült szardínia egy olyan étel, amit nem túl gyakran készítek, viszont ha rágondolok, mindig a nyár jut róla eszembe és a tenger. Még télen is olyan igazi, napfényes hangulatom támad tőle.
Igen jófajta szardíniát lehet néha venni, ami szemet gyönyörködtető. A nagyobbakat csak a tenger mellett szeretem. Kis hazánkban csak a kicsik ízlenek. Bár, ha jobban belegondolok, a tengernél szinte mindent szeretek. :-)

Most is sikerült olyan kicsiket vennem, amiknek hihetetlen szép ezüstös az oldala. Úgy csillog, mintha kivaxolták volna. Sáránk kedvéért néha a csillagokat is az égből, ami a szardínia esetében annyit tesz, hogy a fejét és a beleit is eltávolítam, ha még olly macerás és gusztustalan meló is. Nem láttam még helyet, ahol ezeket a pici szardíniákat ennyire megpucolták volna, de én szívesen megtettem. Persze közben férfisan morogtam, hogy mikor lesz már vége, hiszen roppant lassan lehet vele haladni és unalmas is. Még jó, hogy a gerincét ki nem szedette velem. Ezzel vigasztaltam magam a sok fáradtságért. Amikor végeztem ezzel még szépen át is mostam a halacskákat.

Eztán nekiálltam egy öntet elkészítésének. Igazi finom thai mogyoróhagymát felszeleteltem és beletettem egy tálba. Felöntöttem rizsecettel, de almaecet is jó hozzá. Tettem hozzá sok cukrot, hogy ellensúlyozza az ecetes ízt. Tényleg sokat! - csak így finom. Reszeltem bele egy kis gyömbért, kb. egy centinyit: a sósságot halszósszal adtam meg, de ha nincs otthon akkor a só is megteszi. Végül megszórtam koriander levéllel. Ez az öntet nálam az első öt  között van.
Sára vállalta a halpucolásért cserébe, hogy felszeletel némi uborkát és tépked egy kis jégsaláta levelet. A halakat lisztbe forgattam és bő olajban kisütöttem.

Ezeket a halakat mindig kézzel esszük, s ha már így van, most a salátához sem használtunk evőeszközt. Őszintén mondom, hogy ez az egyszerű étel, így kézzel falatozva a legfinomabb. Olyan könnyed, fesztelen hangulatot áraszt ahogy majszolunk, mártogatunk és szopogatjuk a szaftot az újjainkról. És ezt így folyattuk míg el nem fogyott. Annyira finom és üde étel! Hol van már a nyár!?


Nincsenek megjegyzések: