Translate

2013. június 22., szombat

Báránylapocka mentás zöldborsóval

Van Érden egy picike kis hentes üzlet. Nem mondom, hogy sokat járok oda, mert amire hazaérek bezár, viszont néha, szombaton betérek. A hentes srác igazán előzékeny. Ez nekem fontos, mert ha fapofával szolgálnak ki akkor nem kell még a legjobb hús sem. Na, innen kell. Az üzlet kicsisége ellenére egész jó a választéka. Sokféle kolbász kapható, és vettem egy borsos fehér szalámit is, ami meglepően jól sikerült. Komolyan mondom, hogy vetekszik egy-két külföldi szalámival.
Egyik alkalommal láttam, hogy birkahús van a pultban. Vettem is íziben. Közben kérdeztem, hogy van-e ilyen máskor is. Azt válaszolta, hogy igen. Ezen felbuzdulva rákérdeztem, hogy van-e néha bárány is. Erre is igen volt a válasz. És most jött az izgi kérdés. Mennyibe kerülnek a különféle részek? Nem hittem a fülemnek. Szinte ingyen adta. Persze a csirke olcsóbb, de összehasonlítva az általam ismert árakkal valóban jó árakat diktált. És az is kiderült, hogy teljesen friss vágásból hozza. Rendeltem is egy kis gerincet és egy lapockát. Ma ez utóbbit készítettem el.

Mielőtt rátérnék a receptre kifejezem örömemet, hogy végre közel hozzánk sikerült jó áron bárányt vennem és mivel a receptet az evés után írom, el is mondhatom már, hogy remek íze volt a húsnak. Szóval, örülök. Most, hogy kifejeztem örömömet, nézzük, hogyan készült a báránysült!
Igyekeztem nem túlfűszerezni, mivel kíváncsi voltam hús eredeti ízére. Alufóliába csavartam jó adag menta levéllel és friss zöldborssal. Rátettem a kertben a faszenes grillre és lefedtem. Ha emlékeim nem csalnak másfél órát hagytam így, de tízpercenként megforgattam. Eközben pároltam idei friss zöldborsót, húsos szalonnát egész apróra vágtam és hasonlóan tettem egy nagy fej vöröshagymával is.





Mindkettőt megpirítottam olíva olaj és kis liba zsír keverékén. Ezt összekevertem a borsóval és kész is volt a köret. A bárány lapockát kicsomagoltam az alufóliából és visszatettem a grillre, de most már nem fedtem le. A cél csak annyi volt, hogy kapjon egy kis pírt, hogy ropogjon a felszíne. Ez igen hamar sikerült is.

Aggódtam, hogy a köret kihűl, de ebben a rekkenő hőségben erre nem sok okom volt. Onnan tudom, hogy nem volt vacak íze a húsnak, hogy Sáránk nem igazán eszi, de most amikor a tányérja kiürült folyamatosan csipegette a húst a csontról. Én is és a fiam is ezt tettük. Jó ebéd volt, bár nem igazán nyárias melegbe való.

Nincsenek megjegyzések: