Tegnap láttam valami filmben a következő okosságot, amit egy kisfiúnak mondott egy okos felnőtt. Valószínűleg ez az egyetlen oka, hogy okosság, ami elhangzott. Szóval: tarts ki a végsőkig, az utolsó pillanatig, mert bármi megtörténhet, még akkor is, ha csodának kell történnie.
Nem így volt szóról szóra, de a lényeg, hogy akkor is higgy valamiben, amikor az eszed már pontosan súgja, hogy mekkora barom vagy, amiért még mindig kitartasz.
Szerencsétlennek azt nem mondták el, hogy hol van az utolsó pillanat, hol az a pont, ahol valójában már vége a dalnak, s csak egymagában dudorászik tovább az ember.
Nekünk se mondja el senki.
Meddig kell, lehet, érdemes hinni valamiben? Azt látom, hogy minél tovább hisz, remél az ember, annál távolabb kerül az igazságtól, a valóságtól és annál nehezebbre esik belátni, ha tévedett.
Szerintem nem vagyok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy azoknak, akik a végsőkig kitartanak a 90%-a pofára esik. A maradék 10% meg arra van, hogy a többi kitartson.
Szóval, kurvára nem kell kitartani a végsőkig.
Most, hogy megvilágosodtam csinálok valami brutálisan finomat abból a báránysültből, amit kapacitás hiányában kénytelen voltam lefagyasztani. Alap esetben ezek a húsok pástétomként végzik, de most mást gondoltam ki.
Amikor a hús már nem volt jeges, de még fel sem engedett teljesen, pont olyan állagú volt, amikor könnyű szépen szeletelni. 3-4 mm széles és kb. 4-5 centi hosszú darabokra vágtam. Forró serpenyőben kevés olajon addig pirítgattam sűrű mozgatás mellett, míg szépen megbarnult és kissé kiszáradt. Mint sok helyen utaltam rá a távol keletiek nem esnek kétségbe, ha valami kicsit rágósabb. Ez így valósában nem rágós, hanem ellenállása van. Vagyis rágás közben van vele munka, viszont nem gond összerágni egy fáradt szájnak sem :)
Én megszerettem ezt az állagot az idők folyamán. Szárított chilit félbevágtam és olajban barnás-pirosra sütöttem. Egy vöröshagymát felkockáztam, egy kápia paprikát pedig csíkokra vágtam. Kis tálkában szójaszószt, cukrot és hoisin pasztát összekevertem és egy egészen pici római köményt tettem bele. Azt is mondhatnám, hogy kínai köményt, mert autentikusan kínai kiszerelést vettem. Szépen megpirítottam a zöldségeket, a húst hozzá tettem és leöntöttem a szósszal. Kis kevergetés a forró serpenyőben és tálalás. Szerettem :)
A mogyoró csak a ropogósság élményéért volt. Természetesen enélkül is remek étel, de én mindenképp megszórom, ha van itthon mogyoró.
sült bárányhús
chili
vöröshagyma
kápia paprika
szójaszósz
hoisin paszta
római kömény
sós mogyoró
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése