Translate

2013. november 30., szombat

Sulyom fánk


És a mai érdekesség. Magyar nevén sulyom, más néven vizigesztenye. Bármily meglepő a hazai vizek lakója. A Tisza és a Bodrog melegvízű holtágaiban megterem. Olvastam valahol, hogy Nyíregyházán a XIX. század közepén annyira közkedvelt volt a főtt sulyom fogyasztása, hogy az eldobált héjjaktól nem lehetett mezitláb közlekedni. Nekem itthon a kétágúból van, de hazánkban a három illetve a négyágú szaporodott el. 

2013. november 29., péntek

Zwack - élmény, történelem, tisztelet... unicum

Érkezett egy üzenet a facebook oldalamra, amiben az állt, hogy a Zwack Múzeum meghív egy múzeum és pincelátogatással egybekötött mesterkurzusra. Mitagadás megörültem neki, mivel már régóta érdekelt mi lehet abban az ódon épületben. Az meg, hogy a pincébe is levisznek és hordóból is kostolhatunk felhívás volt keringőre. Kinga, aki a pr ügynökség részéről a szervező volt fogadta a blogot író vendégeket. Nagyon kedves volt. Bemutatkozott és azonnal invitált egy kis reggeli falatozásra. Ez volt ám a meglepetés. Nem akarom senkinek az ízlését pellengérre állítani, de azok a sós és édes falatok nem a jól megszokott gagyi kategóriából származtak. Egyszerűen friss és ízletes volt minden. Méltó minőségú a Zwack névhez. Három percen belül két jópont. Így kell indítani. Ez így természetes, de nem nevezném általánosnak. Kicsin múlik a blogger öröme.

2013. november 28., csütörtök

Céklás tortilla


A következő ételhez csak a felvezetőt írom meg, mert semmi közöm nem volt hozzá. Minden szerzői jog Sárát illetei. Itt most hezitálok, hogy mit is írjak, mert egyrészt amikor megtudtam, hogy egyetlenem mire készül, akkor semmiképp sem adtam volna hozzá a nevem. Kérdezte, fogok-e enni belőle. Határozottan annyit mondtam, hogy minden bizonnyal megkóstolom, de nem ígérem, hogy enni fogok belőle. Egyszerűen undorítónak tartottam az ötletetét. Töredelmesen bevallom, hogy azon szokásomnak jelen esetben nem hódoltam, miszerit, ha beteszi a konyhába a lábát azért rá-rá nézek, nem csinál-e valami baromságot, Hiszen tapasztalata nulla. Persze ettől ideges, de ha elront valamit, akkor hamisítatlan nőként számonkér, hogy miért nem figyelmeztettem előre mi fog történni.
Azt kell mondjam, hogy a borzadvány kreálmánya minden borzasztóságát meghazudtolóan finom. Még arra is elragadtatom magam, hogy azt mondjam alkalmanként visszatérhet hozzánk.

2013. november 24., vasárnap

Ánizsos borjúcsülök velesült zöldségekkel


Egyrészt örül a lelkem, másrészt szomorú. Örülök, mert sikerült olyan húst szereznem, ami minden elképzelésemet felülmúlta. Másrészt szomorú vagyok, mivel nem magyar termelőtől származott. A Metro-ban feláron osztogatták a friss borjúcsülköt. Szavatossága közel volt a lejárathoz. Az egyébként elég borsos árú hús így máris vonzóvá vált. Magamhoz vettem és hazaérve hozzáláttam az elkészítéséhez. A cél egy omlós állag elérése volt. Nekikészültem idővel rendesen, de fölösleges volt. Hosszú órákig gondoltam sütögetni, de úgy puhult pillanatok alatt, mint kézben a fagyott vaj.

Ünnepekre

Az ünnepi menü elkészítéséhez rengeteg recept ötletet lehet találni. Inkább a bőségbe szédül bele az ember, mint a hiány miatt aggódik.
Talán ráfér még egy lapáttal.
Az  új Ünnepek menüpontomban összegyűjtöm azokat az ételeket amiket szívesen készítek az ünnepekre, és néhány ötletet, tippet is, hogy még finomabb legyen az étel.
Bízom benne, hogy ki-ki talál kedvére valót és ezzel a kicsiséggel hozzájárulhatok a még kellemesebb Karácsonyhoz.



2013. november 23., szombat

Nyúlmáj a középkori magyar konyha ízeivel, szömörcsökkel tálalva



Magam sem tudnék pontos választ adni az okára, azonban tény, hogy igen kevés ételt készítek a középkori magyar konyha ízvilágára támaszkodva, miközben a távolkeleti ízek mellett ez adja a legnagyobb kulináris élményt számomra. Talán az lehetne az oka, hogy sokkal több időt és odafigyelést igényel a magyar étel elkészítése. És esetemben itt az odafigyelésen van a nagyobb hangsúly. Ha ragaszkodunk hozzá - márpedig ragaszkodni kell - hogy az alapízek úgy harmonizáljanak az ételben, hogy egyik sem dominál, akkor bizony oda kell figyelni. 

2013. november 18., hétfő

Csirke mustárgyökerrel és pirított mandulával


A következő recept nem mondható túl bonyolultnak és időigényesnek sem, de tény, hogy az egyik alapanyag még a kínai éttermekben sem elterjedt. Ez a mustárgyökér. Semmihez sem hasonítható roppanós, bár alig-alig, de mégis gumiszerű zöldség. A távolkeleti konyha kedvelt alapanyaga. Le merem fogadni, hogy mifelénk megy a szemétbe. Rákeresve a neten legalábbis semmit sem találtam róla. Az ázsiai üzletekben, kulináris boltokban fillérekért lehet hozzájutni. Mellékelek egy fotót, de a legtöbb cég majdnem hasonló csomagolást használ méretre, színre meg a zöld és ezüst párosítását alkalmazzák. Nevezik shichuan vegetable-nek, preserved vegetablesnek is, de kínai nevén ja-choi. Ez egy pácolt sós zöldség. Van normál és csípős változata is.

2013. november 17., vasárnap

Borjúnyak pikáns mártásban


Anyós pajti szerzett nekünk némi borjúhúst. Egészen fiatal állatot vágtak. Mondhatom nem igényelt órákig sütést. Darabolt marhanyak került terítékre. Ez egy szaftos húsrész. Nem véletlenül népszerű. Shalott hagymát olajon megfonnyasztottam.

A  húsdarabokat bár nehéz csontosan kérgesíteni, azért tettem egy próbát egy forró serpenyőben. Egész jól boldogultam. Ezt követően egy vaslábosba helyeztem a hagymával együtt. Mogyoróvajat, kókusztejet, kis kurkumát és egy kis halszószt, kiskanálnyi cukrot, és fél lime levét adtam hozzá.

Gránátalmás tápiókagyöngy puding



Kaptam egy zacskó tápiókát egy ismerősömtől, aki azt mondta, hogy nem tud vele mit kezdeni.
A tápióka puding egyre divatosabb itthon, és már én is gondoltam rá, hogy kipróbálom, de valahogy mindig elmaradt. Már évekkel ezelőtt ettem ilyet és nagyon ízlett. Igaz az állagához való hozzászokás eltartott egy darabig. Az a helyzet, hogy mi európaiak a saját süteményeinket szeretjük, hiszen ehhez vagyunk hozzászokva. Ez, így helyes is. Viszont érdekes, hogy híres szakácsok már mondtak olyat, hogy bár először az ázsiai édességek kifejezetten furcsák voltak számukra, de kis időt eltöltve ebben a térségben és sok ottani süteményt elfogyasztva azt mondták, hogy sokkal érdekesebbnek és szerethetőbbnek tartják ezeket.

2013. november 16., szombat

Céklasaláta


Vannak pillanatok nálunk, amikor a józan ész diktál egy kicsit. Mostanában kivételesen szaporodott ezeknek a száma. Ilyenkor félretesszük a sok fűszert, húst, és készítünk valami salátát. Ezekről soha nem írok. Azt gondolom senkit nem érdekel. Néha egészen jól sikerülnek, de valahogy úgy vagyok vele, hogy ami hidegen készül, abban semmi extra sincs, csak szeletelgetés és összekeverés. Tudom, hogy ez tévedés, hiszen nem mindegy mit mivel keverünk össze, és persze az arányok is számítanak.

Most teszek egy próbát és megmutatom az egyik vacsoránkat. Egészen friss és apró céklát egy speciális reszelőn, ami juliennre, azaz gyufaszálnyi csíkokra képes aprítani a zöldséget lereszeltem pár gumót. majonézt, tejfölt, joghurtot összekevertem. Sóval, borssal és pár cseppnyi mogyoróolajjal ízesítettem, mert az szerintem nagyon jól illik az ilyen földes ízű alapanyagokhoz. Diót frissen serpenyőben megpirítottam, picit hagytam hűlni, majd megszórtam vele a salátát. Nehezemre esik bevallani, de finom lett.

Hozzávalók:
friss cékla
majonéz
tejföl
joghurt
mogyoróolaj
dió

2013. november 15., péntek

Hideg rántotthús "újratöltve"

Mit is lehet kezdeni a megmaradt rántotthússal?
Már önmagában az a tény is csoda, hogy megmaradt. Szerintem a rántott hús azon kevesek közé tartozik, amit addig eszik az ember, amíg van. Vacsorakor 7-kor, aztán 8-kor ismét, mert már ülepedett annyit, hogy valamennyit magunkba tudjunk tömni, ha még mindig maradt, akkor 10-kor is a film alatti reklám közben. És ha még ekkor sem fogyna el, akkor reggel biztosan ez lesz az első, amit a konyhában célbaveszünk.
Volt önuralmunk, meg tartásunk, úgyhogy nem jártunk rá a megmaradt rántott bélszínre sem aznap este, sem másnap reggel. Ha megússza ez a maradék kis húsdarab, hogy a hűtő mellett állva rögvest befaljuk, amint hazaérünk, akkor van esély, hogy egy új fogás legyen belőle.
Most pont ez a nem mindennapi csoda történt.

2013. november 14., csütörtök

Rák és bárány a kamra mélyéről


Sára jó ideje nyaggat, hogy erről az ételről miért nem írok, amikor ez szemének és szájának is kedves emlék maradt. Hát azért nem, mert bár nekem is ízlett, de a tény az tény. Ez a finomság nem más, mint egy kis báránysült felhasználása úgy, hogy Ő is hajlandó legyen megenni, annak ellenére, hogy nem szereti a bárányt. Úgy tűnik, hogy túl jól sikerült a fúzió.
A rákot úgy esszük itthon, hogy megkérdezem Sárát hány darabot kér. Mivel  ő közepes termetű (szerinte), szerintem kicsi, vagy valamivel magasabb, ezért ő ha 4-5 darabot kér, akkor én mint "nagy", azaz magas :-) 6-7 darabot kapok, jobb napokon 8-at.
Minden zacskó esetében marad valamennyi, ami már kevés kettőnknek. Így került elő három különböző méretű garnéla.

Indián cseresznyés panna cotta és egy piciny aromabolt

Az elmúlt hónapok egyik kérdése az volt a munkahelyen, hogy új irodát találjunk népes csapatunknak.
Ami elsőre könnyűnek tűnik az a gyakorlatban nem is annyira egyszerű. Én is beszálltam a keresésbe, vagy inkább csak a megtekintésbe. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lelkesen mentem megnézni az aktuális lehetőségeket, de ismét bebizonyosodott, hogy semmi sincsen véletlenül.
Egy idősebb házaspár ajánlotta az ingatlant, ami egy polgári stílusú önálló ház volt, nagyon igényes belső kialakítással, nagy terekkel, ápolt kerttel. Ideálisan nézett ki. (Mint kiderült a meghírdetettel szemben, csak a felét adják ki, ezért sajnos nem felelt meg a méret.)
No, de a lényeg! Érkezésünkkor a tulajdonosnő türelmünket kéri, amíg bezárja a ház mellett lévő pici boltocskát. Volt annak egy nagy kirakata, de semmi sem volt benne, így még csak oda sem néztünk. Nem mondhatom, hogy felhívta magára a figyelmet a boltocska.
Ügyet sem vetettünk volna az egészre, ha a látogatás végén a hölgy be nem invitál minket az üzletbe, hogy egy névjegyet adjon. Na, ott néztem nagyot.

2013. november 13., szerda

Ötfűszeres sült kacsa pikáns szósszal

Egy kacsa, akárhonnan is nézem, nem kétemberes adag. Viszont, ha van otthon egy darab, már megsült kacsahús, azzal gyors vacsorát lehet összedobni. Van, hogy egyszerűen lefagyasztom a már megsült kacsahúst és alkalmattán elkészítem vacsorának, de előfordul az is, hogy a kacsasütést követő néhány nap valamelyikén használom fel és nem jut el a fagyasztóig.
Szeretem a kacsa zamatos, ízes húsát, mert pikáns kínai ételt lehet belőle készíteni, ha nem akarom másnap is a  sült kacsa - káposzta párosítást.
Szépen szeleteljük fel, vagy, kézzel tépkedjük tetszés szerinti cafatokra a sülthúst. Ha szükséges, szórjuk meg sóval és dörzsöljük be ötfűszer keverékkel. Vágjunk egy kis gyömbért szeletekre és 2-3 centis darabokra pár szál újhagymát.
Jó forró serpenyőben kevés olajon mindezt pirítsuk össze úgy, hogy a gyömbérrel kezdjük fél perc múlva mehet a hús, és az újhagyma csak a legvégén, hogy ropogós maradhasson.

2013. november 12., kedd

Tom yam gung - thai csípős savanyú rákleves


Évek óta készülök tom yam gung levest készíteni, de valahogy nem vitt rá a lélek. Egyrészt, nem volt kedvem hónapokig keresgélni az egymásról másolt tévedéssel teli recepteket. Tudom én jól, hogy mindennek van jó sok változata, de az alapok azonosak. Olyan ez, mint a kínai mogyorós csirke a gong bao. Három hét nyomozás után lettem biztos abban, hogy eredetileg nem is volt benne mogyoró. Magyarra fordítva is a kockázott csirke nevet viselte a kultúrális forradalom idején. Eredetileg meg egy császár melletti hivatás nevével illették. Akit érdekel itt elolvashatja a történetét. Naná, hogy én is teszek bele mogyorót, mert azzal isteni finom. A lényeg az volt, hogy az étel licsi aromájú legyen, holott ilyen gyümölcs nincs is benne.  Sok receptet néztem meg, de nagy részük egymás másolata volt. Azért dühítem magam, mert ez van szinte minden étteremben kapható kínai étellel is: nincs köze egy igazi, finom kínai fogáshoz. A neten meg faszságok tömkelegét másolják egymásról.

Házi grissini olaszos hangulatú mártogatóssal


Mitől is lehet piszkosul meghízni? Hát ettől. Ó ez egy vékonyka kis rudacska, egy darabtól igazán nem dől össze a világ. Na, még egyet aztán befejezem. Na jó még egy utolsó utánit, ez úgy is csak frissen jó. Már el is fogyott a fele. Aztán, amikor kihűlt is jó az még csak most már nem eszméletlenül, csak elképesztően. Szóval never ending story.

2013. november 11., hétfő

Bélszínes fusilli szarvasgombás ízesítéssel

Heverészett a fagyasztóban egy bélszín végecske, szerintem még a tíz dekát sem érte el, de arra épp jó lett volna, hogy egy kedvemre való vacsora legyen belőle. Ám ahelyett, hogy szépen megsütöttem volna magamnak, egy jó kis tésztás étel lett belőle. Feláldoztam a bélszínt és persze magam is a közös vacsi oltárán. :-)

Sára, aki állandóan azzal nyaggat, hogy együnk egyre kevesebb húst, most azt mondta, hogy mit akarok egy ilyen fecnivel. Megjegyzem, hogy a középkori magyar étkezési kultúra igencsak húsos volt. Egy ember napi adagja 15-30 dkg hús volt. Mindezt jó fűszeresen ették. Ennek persze meg volt az oka és nem állítom, hogy követendő, de az írások szerint így volt.

Ha valamihez értek az az, hogyan kell az ételt ügyesen dúsítani. Ejj, de rossz mondat ez! Nem arról van szó, mint a push-up melltartó esetében, amikor..., na de nem kell ezt bemutatni. Inkább azt mondanám, úgy kell alapanyagokat, összetevőket választani, hogy azok összességében harmónikus egészet alkossanak, ne hagyjon hiányérzetet, amikor kiürült a tányér és mindenki elégedetten és jóllakottan álljon fel az asztaltól.

Vizispenót több változatban


Szép lenne, ha azt mondhatnám, hogy a mai ebédem egy nagy adag vizispenót volt, de a valóságban ez úgy nézett ki, hogy volt vizispenót is az ebédhez.
Úgy szeretek ázsiai ételt készíteni, hogy egyszerre több féle fogás kerüljön az asztalra, mondjuk minimum három. Az ázsiai, távolkeleti népek egyszerre többféle ételt esznek, aminek legalább a harmada valamilyen zöldség féle. Persze, náluk az étkezés nem magányos dolog, egész asztaltársaságok esznek egyszerre, együtt. Így nem okoz gondot a sokféleség, hiszen mindenki mindenből eszik, nem lesz felesleg.

2013. november 10., vasárnap

Paradicsomos kalmár csápok tepsis burgonyával


A kalmár csápokat minduntalan ropogósra sütve esszük, mellőzve minden fűszerezést. Szuper finom így, de az az igazság, hogy finom az máshogy is, csak ugye a sült, ropogós verzió egyszerűen eteti magát. Most megerőltettem magam és kitaláltam más módot, hogy ne ússzon olajszagban az egész konyha.

Tepsiben sült édeskömény, ahogy szeretem


Egész nap főzök, még sincs időm egy kaját összedobni. Ma estig kell leadnom a recepteket egy versenyre. Szóval, megy a kísérletezés a konyhában, közben meg lassan éhen halunk. (Csak hogy legyen egy drámai szál is az irományban.)
Kell valami, ami finom, nem túl nehéz - hisz a kísérleti kajákat is meg kell majd enni - és nem igényel sok melót. Sára imádja a sült zöldségeket és bevallom, meglehetősen ügyesen is csinálja. Pont kapóra jönne most is egy ilyen étel.
Az a helyzet, hogy bármilyen zöldségféle finom együtt sütve is, de van néhány kombináció, ami az átlagosnál jobb. Ilyen pl. a répafélék balzsamecettel, mézzel és feketecsalánnal sütve, vagy a vajtök kaprivirággal.

2013. november 8., péntek

Pandan levélben sült csirke kétféle ízben, csípős, fűszeres tápióka-gyöngy ropogóssal


A pandan levél nagy kedvencem. Már készítettem pandanos édességet, és a rizsfőzéshez is gyakran használom, mert csodás illatot kölcsönöz a főtt rizsnek. Most elindultam a sós változat felé, rögtön két változatot is kipróbáltam. Csirkemell volt a kísérlet tárgya, egyik részét mogyoróvaj, világos szójaszósz, halszósz, pici cukor, reszelt gyömbér és szezámolaj keverékében pácoltam. A másikat kókusztej, kis kurkuma, osztrigaszósz, fokhagyma keverékében. A pácot lecsöpögtettem és szépen bebugyoláltam a levelekbe. Nem gondolom, hogy a legprofibban, de nem volt kedvem utána olvasni az origamizásnak.

Aszalt paradicsommal és szardellával töltött cipó



Ha valamitől, hát ettől az ételtől beindultam, ugyanis nagy rajongója vagyok  szardellának. Egyetlen bánatom, hogy legtöbbször csak nagyon gyenge minőséget lehet a boltokban beszerezni. Ezeknek néha még az árai is magasak, miközben semmivel sem jobbak, mint olcsóbb társaik. A Culinaris már árul Ortiz márkanévvel igazán remek minőséget és ezekből igen komoly a választék is, de háromezres ár 95 grammos kiszerelésért elég borsos. De közel ezt az árat akár 4-5 szeletért is ki lehet fizetni a különlegesebb eredetet és szardella típust is megnevező konzervekért.
Már megint Giuseppével kell példálóznom. A Granditalia-ban 2500 forintért kiváló minőségű 235 grammos konzervet vettem.

2013. november 6., szerda

Pikáns rákok mentás fehér édesburgonya pürével


És most jön az, hogy elégedett vagyok a főztömmel, és ez jó érzéssel tölt el. :-)
Tudom, hogy az ízvilág, amit kreálok nem találkozik mindenki ízlésével, valójában kevesek ízléséhez áll közel, de hát nem is azzal a szándékkal kezdtem el írni a főztömről, hogy mindenki szeresse. Viszont azt nagyon szeretném, ha ötleteket és kedvet adna ez a blog az ízelekkel történő kísérletezéshez.
Nem sok gátlásom van az alapanyagokkal való játszadozás terén. Ez tény. Tessék nekem elhinni, hogy amikor egy-egy perverz párosításra azt mondom, hogy mennyei, akkor az valóban az. Nem egyszer mellé nyúlok én is. Valamelyik nap pl. egy szuper pálinka felhasználásával csináltam pálinka zselés sushi édességet. Hát, nem fog bekerülni a blogba, az biztos. Sára egyszerűen azt mondta rá, hogy hányinger-keltő. Nem baj, tovább folytatom a kísérletet.

2013. november 3., vasárnap

Tintahal fekete fokhagymás mártásban gerslivel

Attól tartok, hogy most hosszas írásba kezdek és eredményeként lesz itt egy olyan étel, aminek az elkészítéséhez az ég adta világon senki nem fog kedvet kapni. Jaj, jaj, de sajnálom magam.
Hátha mégis!


Az a helyzet, hogy ha akarok csak egy picit rendhagyó ételt enni, egyetlen dolgot tehetek: megcsinálom magamnak. Ez itt kérem, igenis, hogy panasz. Mert játszani az ízekkel, alapanyagokkal szabad. Remek dolgok sülhetnek ki a játékból. A szabad gondolkodás jót tesz a jellemünknek. A nyitottság nem a hagyományok megtagadását jelenti, de új élményekkel gazdagít minket. Olyan ez, mint a nevetés. Felszabadít. Ha jól érezzük magunkat, akkor ellazulunk és ez jót tesz a szervezetünknek. Oldja a stresszt. Amikor valami felemelően finomat eszünk, ami új élményekkel halmoz el minket, akkor nyitottá válunk és lazán viszonyulunk a környezetünkhöz. És higgye el mindenki, ez nem (csak) ár függő!

2013. november 2., szombat

Tengeri fogas ázsiai ízesítéssel



A halat, mint általában nem szoktam bonyolítani. Most kicsi furfangot mégis tettem bele, mivel ezt a darabot a vietnámiaktól vettem még nyáron. Le is fotóztam az elkészült ételt, de teljesen megfeledkeztem róla, ezért nem is került fel a blogra. Szombatonként Kicsi Lee friss halakat, rákokat, kagylókat, meg amit éppen talál hoz a piacra. Azt mondta ezek olasz területről érkeznek. Ami biztos, hogy nagyon friss minden. A kagylók, csigák élnek, a tarisznyarák is mozgott múltkor. A garnéla persze nem. Az árak mint mindig nagyon korrektek.

2013. november 1., péntek

Egybesült zöldségek rizikével


Hasztalan volna tagadni, hogy hedonizmusom, mértéktelenségem kiterjed az alapanyagokra sőt mindenre, ami egy konyhában előfordulhat, legyen az egy serpenyő, kiöntő forma, bármi. Aztán persze rejtegetem és szépen darabonként kerülnek elő, mert Sára rögtön a fejemre olvassa, hogy több serpenyőm van, mint neki cipője. Beláthatom, hogy ez mégsem járja. Belátom. (19) Aúúú!!!
Van némi igazsága, de a jó hír, hogy fejlődök. Igyekszem úgy vásárolni, hogy elfogyjon és ne a szemétben végezze. Ha összeszámolom - vagy inkább Sára összeszámolja nekem - hogy milyen érték végzi felhasználatlanul, csak mert a boltba tévedve elhagy a józan eszem és úgy érzem, hogy mindenre, ami a kosaramba kerül, igen nagy szükségem van. Minthogy ez tény, nem is hadakozom.