Translate

2013. december 7., szombat

Édesköményes répasaláta


A répa nem a legkülönlegesebb, de garantáltan a legnagyobb mennyiségben fogyó zöldség a konyhánkban. Talán csak a hagyma előzi meg. A távolkeleti ételekben rengeteget használom, mert dúsít anélkül, hogy torzítaná az ízeket és mindig lehet rá számítani, ha plusz roppanósságot akarok adni az ételnek.

Ez a saláta itt egy reneszánsz kori magyar recept alapján készült. Megtetszett a fűszerhasználata és úgy gondoltam teszek vele egy próbát. Az ominózus fűszer az édeskömény mag. Szeretem az összetett ízét. Ebben a receptben akár a friss édesköményt is el tudom képzelni. Ezt a salátát először nem magunknak készítettem el. A legbiztosabb jele annak, hogy jó irányban járok az, amikor kérem a jelenlévőket, hogy kóstolják meg, és a következő történik: egy pici csipetet vesz ki a tálból, ízlelgeti, na mégegyszer, lehet, hogy rosszul érzékelte. Persze a következő falatka már nagyobb. Érdekes. Megkóstolhatom mégegyszer? (azaz harmadszor :-) ) Hát, persze. Hmm, jó.
Na, ez az a pont, amikor elemelem a tálat, mert borítékolható, hogy tálalásig elfogy az egész.

A pettrezselyemgyökeret és a sárgarépát - amit anno muroknak is neveztek - hosszú vékony csíkokra vágtam. A magokat kis vízben puhára főztem. Ez mindössze pár percecske. A magokra fehérbor ecetet és mézet öntöttem és egy kis faolajat, ahogy elődeink az olívaolajat nevezték. Picike só és bors is került bele. Ebbe beleforgattam a répa szeleteket és a hűtőbe tettem. Azt vettem észre, hogy a répa frissen túl ropogós, de két óra elteltével a létől má
r túl puha lesz. Szóval tálalás előtt kb. egy órával érdemes az alapanyagokat összekeverni, hogy a legjobb állagot érjük el. Ez valami isteni és különleges lett. Mindenkinek nagyon ízlett.

Hozzávalók:
édeskömény mag
fehér és sárgarépa
méz
fehérbor ecet
olíva olaj

Nincsenek megjegyzések: