Évekkel ez előtt nem nagyon ettük a céklát, max. céklasalátát valamilyen ételhez. Meg sem fordult a fejemben, hogy másként is fel lehet használni, az meg pláne nem, hogy tetszene az íze ennek a kemény, földes ízű, kissé "karcos" zöldségnek. Pedig tetszik és mennyi módon használom! Frissen salátának, vagy kifacsarva a levét. Lépénybe, hirtelen sütve balzsamecetesen, vagy lassan sókéregben, esetleg főve pürének. Szóval, jó kis zöldség ez.
Azt gondolom, hogy a jó étel fele a látvány, a szemünkkel is eszünk. És a céklának gyönyörű a színe.
Most sült céklára gondoltam. A meghámozott zöldséget nagyobb cikkekre vágtam, majd sóztam, borsoztam, meglocsoltam olajjal és balzsamecettel. Ha nem édeskés a balzsamecet, akkor egy kis cukorral. Jól összekevertem. Az olíva olaj csak a végén kerülhet rá, mert sem a só sem a bors nem oldódik fel az olajban. Persze egy kis fűszer is jót tesz neki, én leggyakrabban kakukkfűvel sütöm. Pár ágacska csodát tesz. Irány a sütő 200 fokra beállítva. Sütési időt azért nem tudnék mondani, mert ez nagyban függ a cékla nagyságától és keménységétől, én kb. 45 percig szoktam. Szeretem, ha kissé roppanós marad és nem puhul le.
A hal fogas filé volt. Ezzel aztán semmit nem tettem, csak sót és borsot szórtam rá és serpenyőben megsütöttem. A szósz a kedvenc halas szószom lett. Egyszerűen imádni való. Kell hozzá dió, amit előtte meg kell pirítani, mert ez a lelke a dolognak. A diót feldarabolva beletettem tejfölbe és kevertem hozzá egy kis frissen reszelt tormát. Az eceteset nem javaslom. Ha valaki szeretné savasabban fogyasztani, akkor inkább citromlevet ajánlok. Minimális só és ízlés szerint bors kell még bele.
Nem tudok betelni ezzel a mártással! Annyira egyszerű, könnyen elkészíthető és a sült édesvizi halakhoz egyszerűen tökéletes.
cékla
kakukkfű
fogas filé
torma gyökér
tejföl
citrom
dió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése