Mentás kókuszos garnéla lila édesburgonyával

Sütök-főzök én minden nap, mert ez a férfiember sorsa, ha nincs nő a háznál, vagy úgy járt mint én, akinek van szépséges oldalbordája, de nem főz. Ebből kifolyólag néha már unom a főztömet. Nem, nem  ebben a formában ez nem igaz, mert tudom én, hogy jól főzök, de már kiismertem a stílusomat és nem feltétlenül okozok magamnak nap mint nap meglepetéseket.

A bevezető után jöhet a meglepő fordulat. Most aztán semmi újat, vagy újszerűt nem hoztam kedves olvasó, hanem azzal kényeztettem magamat, hogy azon kedvenceim közül választottam egy ételt, amiben a legnagyobb harmóniát szoktam felfedezni. A változatosság a konyhámban általában az alapanyagok sokaságában rejlik. Ha valamely főztöm újra sorra kerül, annak az az oka, hogy elég jónak ítéltem ahhoz, hogy megérdemeljen még egy és még egy alkalmat.
Na, de ne tessék kérem sajnálni, hogy sanyarú sorsomban magamra kell főznöm és Sárát sem, amiért kénytelen elszenvedni kreációimat. Mindketten jól viseljük ezt a helyzetet.

A Kambodzsai és laoszi konyha egyik remeke a halleves. Ezt készítettem most el némi változtatással garnéla rákból. Oly annyira megváltoztattam, hogy nem is leves lett, hanem egy szaftos ragu, viszont maradt az ízhatás. Két dolgot tartottam szem előtt. Az egyik, hogy a színek harmóniáját tartsam szem előtt. Az eredeti recept kissé rózsaszínű és az nekem nem tetszett volna most, ezért friss kurkumát választottam, hogy szép sárgás legyen a szósz színe.

A kurkumát és gyömbért  apróra vágtam és olajon megfuttattam. Karikákra vágott újhagymát tettem hozzá és egy kis piros chilit, de tényleg csak módjával, mert ennek az ételnek elegendő hogyha pikáns, nem kell nagyon csípnie. Eljött a minden ízt összehozó két alkotóelem ideje. Ez ebben az esetben a halszósz és a paradicsom. A halszósz csodákra képes, hihetetlenül fel tud javítani ételeket. Ha az ember nem a legvacakabb thai szószt használja, akkor nem lesz az étel büdös. A másik fontos dolog a paradicsom. A levesbe elég sok kell, ettől is lesz rózsaszín, de jelen esetben, csak egy picit használtam. Tehetünk bele paradicsomszószt is, de ne sűrítményt. A legjobb persze a friss paradicsom. Nem kell sok és nem is kell szétfőzni. Épp elég, ha a levét kissé kiengedi. Ettől megkapja az étel a megfelelő savasságot, a kellő aromát és színt is.

A szószos állagot a kókusztej adta. Felöntöttem vele az alapot és beledobtam a rákokat és a szójacsírát. Nem nagyon forraltam, csak épp felforrósítottam, mert azt szerettem volna, ha a rákok nem főnek szét, hanem épp csak átfőnek, ezért nem nagyon emeltem meg a szósz hőmérsékletét. Legvégül a koronát helyeztem fel, ami a menta levél. Nekem éppen volt vietnámi mentám, de természetesen bármelyik menta csodát fog tenni az étellel. Ilyenkor már csak pillanatok kellenek a mentának. Ha a szósz éppen fortyogna, akkor elég csak beleszórni és a szósz melege el is végzi, amit kell.

Ez a szósz annyira egyszerű fűszerezés tekintetében, de mégis annyira finom, hogy teljesen rá lehet kattanni. És most jöjjön a köret, ami egy édesburgonya fajta lett. Ez a lila szépség egyszerűen imádni való. Nyersen is nagyon szép, de főzés után mély telt lila színt ölt, ami teljesen elkápráztatott. Ízében édeskés,  mint minden édesburgonya, de van benne egy kis mogyorós aroma is.
A burgonyákat felkockáztam, kevés vízzel felöntve, megsózva és lefedve szépen megpároltam. Az az igazság, hogy szerintem, ha kevés vízzel lefedve pároljuk a burgonyát és nem bő vízben főzzük, akkor sokkal szebb és finomabb lesz. A már említett mogyorós aromát fokozandó, tálaláskor megszórtam aprított pörkölt mogyoróval.

Elsőrangú, tökéletes étel.

"csecse

becse:ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten

magam

magam." /József A./

Ez jutott eszembe, mert tényleg egy kis ajándék, finom csecse-becse ez a fogás, amivel meglepem magam, magam.... És hát, persze a harminckét évem is elszelelt, ajjaj de el ám! :-)

Hozzávalók:

garnéla

kurkuma

gyömbér

újhagyma

piros chili

halszósz 

paradicsom

kókusztej

menta

lila édesburgonya