Translate

2014. november 11., kedd

Hamburger mustra ínyenceknek!


Volt pár hete, hogy Jancsa Janival a Kecskevilágnál durva hamburger kísérletbe kezdtünk. 
Írás erről: 
Kecskeburger nyolc változatban

Annyira jól sikerült a dolog, hogy azóta jönnek az ismerősök, hogy folytassuk és csináljunk burgeres rendezvényt. 
Így aztán szombaton brutális, nyílt hamburger mustrát tartunk. 

2014. november 1., szombat

Kecske burger nyolc változatban

A hamburger divatos, de hálás téma is. Közel egy éve Hammer Zolival a Hungry Goulash Pop Up Restaurant keretében már nekiveselkedtünk a témának. Mondhatom isteni lett minden darab. Volt ott puhapáncélú rákos, kifordított, bárány, magyaros, arabos. Természetesen nem kevés csavarral és mindig más körettel. Ha valaki elismert ebben az országban a hamburger témában, akkor az Jancsa Jani a Burger Blog koronázatlan királya.

Szerintem a legtöbb féle hamburgert neki kellett ennie kis hazánkban, hiszen az egész blog arról szól, hogy Jani eszik és eszik és eszik..... Aztán összegez és ír. Véleményt a helyről és az elfogyasztott ételekről.

2014. október 30., csütörtök

Házi cheddar sajtkrémmel töltött csirkerolád csicsóka chips-szel


A cheddar sajt legalábbis a sárga mindig is egyik kedvencem volt. Persze az érettebb eredeti változat és nem a kamu színezett vacak. Egy darabig nem tudtam hogyan készül, de  a sors úgy hozta, hogy véletlenül rájöttem. A hőn szeretett Kecskevilág egész legénységét nem egy alkalommal kerestem meg azzal, hogy ezt, vagy azt keverjenek bele egy sajtba a kedvemért. Egyik alkalommal a rúzsfa magját. Más néven achiote, vagy annato mag. Sajnos a sajt nem lett tőle az általam elvárt szép pirosas, mint a mag, hanem alig színeződött el.

2014. október 24., péntek

Kacsa szűz curry szósszal és színes mángolddal 18 perc alatt

Már többször készítettem kacsa, vagy liba mellének a szűz részéből ételt. Ezeket a szép darabokat a Fény utcai piac emeleti részének jobb oldalán, az első szárnyast is áruló hentesnél találtam.

Egyrészt könnyű vele bánni, de hibázási lehetőséget is rejt rendesen. Ha túlsütjük, akkor bizony kemény lesz. Amire még érdemes időt szánni, hogy van egy vékonyka ínszalag a közepén. Ezt akár kézzel minimális ügyesség mellett ki lehet szedni. Érdemes is, mert nem puhul meg sütés során és kellemetlenül rágós.

2014. október 6., hétfő

Griffonnal nehezített kalmár csápok némi tintahallal


Imádom, hogy lehet venni csak kalmárcsápokat fagyasztva. Ha egész kalmárokkal dolgozom, mindig komoly kérdés, hogy kinek hány csáp jut a tányérjára. Ezek az össze-vissza tekeredő lábacskák sokkal népszerűbbek nálunk, mint maga a test. Szóval, a csak csáp verzió tuti befutó. Ebédre bundázva készítettem, de azt gondotam, hogy az összes kiengedett alapanyagot mégis csak sok lenne így befalni. Megjegyzem, a befalást biztosan megoldottuk volna, de a túlevés garantált ebben az esetben.
Fogtam egy részét és félretettem vacsira. Naná hogy így meg kevés volt. A kalmár csápokat kiegészítettem vékony tintahal törzsekkel.

2014. szeptember 27., szombat

Konyhai "okosságok" Legyen folytatás?

Lassan itt a döntő A Konyhafőnökben. Épp ideje lazítani egy kicsit és komolytalankodni. Sáránk készített nekem egy kisfilmet. Sőt felajánlotta, hogy hajlandó segíteni egy video blog elkészítésében is. De ne szaladjunk előre. Szerencsére van még jó pár okos :) tanácsom, szóval jön a folytatás.


2014. szeptember 6., szombat

A Konyhafőnök Lukács Péter tálalásában


Úgy döntöttem egy váratlan pillanatban, hogy nevezek az RTL új főző show-ba a Konyhafőnökbe. Mint általában sok döntést az életben, ezt is hirtelen hoztam meg. Persze vannak olyanok is, amiket komolyan kielemzek, mielőtt leteszem mellette a voksot, de ez most nem azok közé tartozott.
Azért nem kellett hozzá sok idő, mert ösztönből éreztem, hogy ott kell lennem. Soha eddig eszembe nem jutott, hogy versenyen induljak. Idestova két éve írom a blogomat, bár az utóbbi időben kénytelen-kelletlen hanyagoltam, mert elfoglaltásgaim (főleg a munka) nem hagyott hozzá elég időt és energiát. Igaz ezen időszak alatt sok érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb. Majd mesélek is róla.

2014. szeptember 5., péntek

Nyúlpecsenye citrusos canellonival és sárgarépás édesköménnyel


Már említettem vidéki megpróbáltatásaimat és a kímélőnek egyáltalán nem mondható ételeket. Szívem szerint hosszú sorokban elemezném az eltöltött idő élményeit és a disznóvágás rám tett hatását, de Sára egy laza mozdulattal kivágta innen és közölte, hogy ezt majd máskor írjam meg. Talán igaza van, ezzel az élményemmel nem mondok sok újat így Karácsony táján.
Szóval, elmesélem, hogy mit ettünk Pestre hazaérve először. Könnyűnek látszó, de mégis nehéz dolog sikeredett belőle. Végülis fő a fokozatosság, nem lehet egy lépésben áttérni a nullkalóriás ételekre a folyamatos zabálásból.

2014. szeptember 2., kedd

Nyár végi vegyestál


Pont ilyen az, amikor a Műkedvelő összeüt valamit a maradékból. Néha úgy jön ki a lépés, hogy nem pazarlok és akkor sok alapanyagból marad egy kicsi, hogy elkerüljem a túlzott zabálást. Ezek persze nem elegendőek két főre. Most össze is szedtem két óriási garnélát, két puhapáncélú rákot, egy tintahal csövet, no meg a büszkeségemet egy kis friss bambuszrügyet, amit teljesen frissen vettem és nekem kellet megpucolnom is. Ez utóbbi persze nem panasz, inkább panasszal leplezett dicsekvés. :-)

2014. július 31., csütörtök

Látszatra stefánia fasirt, egyébként nem


Mielőtt bárki követ dobna rám, leszögezem, hogy a fasírt stefániásítását (remélem jól írtam, mert kimondani képtelen vagyok) Sára követte el.
A Trójában vettem darált bárány és marhahús keverékét, hogy  csináljak belőle arabos fűszerezésű, intenzív ételt vacsorára.
Volt még egy kis cous-cous, amit gondoltam elkészítek mielőtt ellepik a molyok, meg egyébként is tökéletes kiegészítője a fűszeres fasirtoknak.
Annak rendje és módja szerint a cous cous-t felöntöttem forró sós vízzel és lefedtem. Öt perc múlva készen is lett. Felcikkeztem némi paradicsomot és forró serpenyőben hirtelen rápirítottam. Ezzel a remek kis pörkölt ízzel belekevertem a cous cous-ba. Persze a bors sem maradhatott ki. Hogy igazán üdítő legyen belefacsartam egy citrom levét és kapott egy jó adag olíva olajat.

2014. július 21., hétfő

Ánizs pálinkás polip

 Érdemes a Metro-ban néha bogarászni, nem kevésszer árazzák le a hal és húsféléket. Még csak arról sincs szó, hogy a lejárat utolsó napján tennék ezt. Az is kellemes meglepetés számomra, hogy minden halféle esetében kiírják ha fagyasztott termékről van szó, amit ők engedtek fel. Ebben az esetben ugyanis tilos az újrafagyasztás az esetleges baktérium elszaporodás miatt.

Úgy hozta a sors, hogy a polip félárasan került ki a pultra. Ez igen hatásos felhívás volt keringőre, pláne, hogy a polip az az étel nálunk, amiben nincs barátság. Itt bizony senki nem ajánl fel a másiknak egy szebb darabot, aki kapja, marja. :-) Kevés étel van, amin nem osztozunk, a polip az.

2014. július 13., vasárnap

Rozmaringos húsgombócok paprika szószban meg egy kis couscous


Isten hozott engem újra a blogok világában. Inaktivitásom oka mindössze egy dologban keresendő: Akaratom ellenére dolgoznom kellett. Mégpedig sokat. Nem vagyok én ehhez szokva. Én, aki mindig is az eszével dolgozott és arról volt híres, hogy azon agyalt többnyire hogyan lehet egy feladatot minél kevesebb idő alatt megoldani, mondhatnám ez tette ki a munkavégzésem nagy részét. Miután már kitaláltam, hogy mi a legenergiatakarékosabb megoldás, a munka már csak kellemes ráadás volt.

Na, de most olyan munkákat végeztem, aminél ezen tehetségem bevetésére semmi esélyem sem volt. Időben kötve voltam. Ha a fene fenét evett volna sem végeztem volna előbb, ha ultra gyors is vagyok. Sőt a legnehezebb az volt, amikor azt vártam legyen végre valami tennivalóm. Áááááá!!!! Nagy levegő, kifúj,  áramlik a chi és higgadtság. Menni fog ez Hedi! Ezen időszak arra is jó volt, hogy kedves olvasóimat békén hagyjam a receptjeimmel, de leginkább időnként eszement sztorijaimmal.  De jaj vigyázz annak, aki azt hiszi, hogy ez nem áll vissza a rendes kerékvágásba. Kipihenem magam és jöhetnek a történetek is.

2014. június 15., vasárnap

Osztrigás Mici (Peti)

Ahogy már párszor írtam róla el szoktam járni időnként beugrósnak egy cateringes céghez. Nevezzük nevén az AHA cateringhez. Egyrészt érdekes belelátni a rendezvények világába, meg ahogy említettem az itt dolgozó szakácsok többnyire igen nívós helyeket jártak meg. Egyikük jelenleg az olasz nagykövet szakácsa, másikuk meg Soros György családjának és aktuális vendégeinek főz, amikor a pénzügyi géniusz az évből öt hónapot a mi kis országunkban tölt. Többen a michelin csillagos Costesben dolgoztak, illetve egyéb elismert helyeken. Nem ügyetlen srácok. Érdekes számomra megtapasztalni, hogy miként zajlik a dolog nagyban és kicsiben. Van itt 30 fős finger food-os rendezvénytől kezdve az egy-két ezer fős melegkonyhásig minden.

Eleinte csak olyan feladatokat adtak nekem, hogy ezt-azt szeleteljek fel, vagy készítsek elő. Mára már telejesen önálló feladataim vannak a-tól z-ig. Megmondják mi az étel neve és milyen jellegű és hajrá. Nagy ritkán fordul csak elő, hogy konkrét receptet kell követni. Már elismerésekben is volt részem. A török nagykövetnek ízlett az általam készített tabulé saláta és odajött megköszönni. Két ázsiai tekercsem egy nyári és egy sült, illetve egy arab köfte annyira ízlett a megrendelőnek, hogy azt kérte személyesen én készítsem el egy másik alkalommal. Ezek kellemes élmények, de nem ennek örülök a legjobban, hanem, hogy azt érzem a szakácsok blogger ellenes világában a megtűrt kategóriába tartozom. Ez valójában elismerésük kifejezése felém.

2014. június 13., péntek

Grillezett kalmár csápok


Grillezni jó, de idén nyáron nem vittük túlzásba. Volt olyan év, hogy hetente többször is amikor este hazaértünk beizzítottam a grillszenet és ott készítettem a vacsorát. Olyan is van, amikor kitelepülök és egy hordozható indukciós tűzhelyen dolgozom, vagy a szintén hordozható gázos tűzhelyemet használom. Az egyetlen akadály a kedvemet leszámítva, ha sok a szúnyog, de erről most szerencsre szó sincs. És amit most készítettem az egyik legkedvesebb nyári alapanyagunk. Persze a többi évszakban sem vetjük meg.

Itt most nem következik nemhogy bonyolult, de még csak érdekes recept sem. De baj is lenne, ha egy önmagában fantasztikus alapanyagot megerőszakolnék. Fogtam a helyes kis kalmár csápokat és beletettem egy vaskos minitálkába. Szórtam közé aprított fokhagymát, sóztam , borsoztam és felöntöttem olajjal. Grillre tettem. lefedtem és röpke 3 perc múlva készen is lett. Ha a grill nagyon izzik, akkor ez az idő lecsökkenhet kettő percre, ha nem olyan meleg, akkor meg több. A sok olaj szerepét gondolom nem kell ecsetelnem. Van jobb a tunolásnál?


2014. május 2., péntek

Kurkumás birka lótuszgyökérrel és fekete rizzsel


Ma rájöttem, hogy miért is készítek - ha csak lehet - minden alkalommal más ételt, miért kísérletezgetek, kutatok fel új alapanyagokat, új fűszereket, és párosítok, vagy páratlanítok :) mindent mindennel. Unom a főztömet. Nem ér meglepetés magamtól. Kiszámítható vagyok és statikus. Na jó az utóbbi, kissé túlzás, de akkor is van benne valami. Időnként viszont ráérzek a a saját boldogságomhoz vezető ízekre és a hozzá párosuló összhangra. Ritkán van ez így, de ma megint eljött a napja. Ilyenkor van az, hogy jár a kezem, mint a motolla, nem vacakolok, húzom az időt, csak teszem, amit kell. Nem gondolkozom, de tény, hogy összpontosítok.

2014. május 1., csütörtök

Tüzes tojáslepény reggelire



Tüzes reggeli alapozta meg a mai napunkat. Thaiföld egyik emblematikus étele a friss akác hajtással készített tojáslepény. Elkészítése igen egyszerű, de előbb pár szót a növényről. Pontosabban a kúszó akácról van szó. Rendkívül büdös, amolyan pöce szagú növény. Azt olvastam róla, hogy Amerikában tilos utcaközelbe, vagy utcára ültetni, mivel nem egy élmény elsétálni alatta. Ennek ellenére a thai emberek nagyon szeretik. Nem véletlenül.

2014. április 27., vasárnap

Ropogós garnélák hógombával


Sára látja, hogy nekiveselkedek egy újabb bejegyzésnek. Kéri, hogy csak nem a mai élményeimet írom-e meg? Nem akartam, mert nekem abban bizony semmi élményem sem volt. Az ilyen dolgokban még sikerélményem sincs, holott megoldottam a problémát. Még télen kitalálta a lelkem, hogy szeretne egy falra szerelhető ruhaszárítót a kert hátsó falára. Nem is lenne ez gond, ha nem lenne tíz centis pihe-puha szigetelés a falon. Pont remek alap, amikor vagy tíz kiló ruhával terheli az ember a szárítót. Ilyenkor ezer százalék, hogy a szárító alja egyre mélyebben fog belesűlyedni a szigetelésbe. Sára minden alkalommal cikiz, ha veszek valami barkács cikket, tudni illik állandóan hangoztatom, hogy mennyire gyűlölöm a fúrás-faragást. Ezen mondataim és az általa valósnak hitt kép ellentéte miatt még mások előtt is igyekszik leégetni. A helyzet a következő: tényleg ki nem állhatom, az ilyen otthoni és kerti munkákat, azaz barkácsolásos ezermesteres szarokat.

2014. április 26., szombat

Karalábéleves lazaccal sáfrányosan


Íme egy gyors és ízletes leves hétvégére. A felkockázott karalábét egy lefedett lábosban pár evőkanál víz hozzáadásával megpároltam. Szeretem, ha olyanra sikerül az állaga, hogy már puha, de még van benn kis ellenállás. A pároló lébe tettem kis sáfrányt is, ami szép színt ad a lének és persze kellemes ízt is.
Kell hozzá még egy kis újhagyma, amit kevés vajon le kell pirítani, majd mehet rá a szintén kockázott lazac. Az egészet felöntöttem tejszínnel és annyi vízzel, hogy ne legyen a kelleténél töményebb és zsírosabb. Még pár pillanat az összerottyantás kedvéért és lehet is tálalni. Ugye, hogy egyszerű és gyors recepteket is tud a Műkedvelő?!


2014. április 19., szombat

Könnyed ázsiai tekercsek


Nem örülök. Alig egy órája még mogyorónyi jég esett kinn. Na, mindegy.
Azt gondoltam, hogy a húsvéti sonka lakomázás előtt legyen valami könnyed étel. Egyetlen érv szól ellene: addig képes enni az ember, amíg egy morzsa is van belőle és persze ilyenkor már hiába a könnyedség, ami sok, az sok.
Ennek van még egy magasabb fokozata is, amikor az ember (azaz én) jól begyorsít és féktelen falatozásba kezd, nehogy az asztal túloldalán a szintén villámgyors "ellenség" egy picivel is több finomsághoz jusson, mint én. Na ebben mondhatom remekelek. Egyesek szerint ilyenkor nem érzem az ízeket. Dehogynem!!! Olyan ez, mint a vizuális memória, csak nekem ízreceptor memóriám van. Hosszasan fel tudom idézni mit ettem :) így aztán siethetek , ahogy akarok. Na jó ebből egy szó sem igaz, de nehogy már visszafogjam magam és csak nézegessem, ahogy a másik élvezkedik az általam kiszemelt falaton.

2014. április 18., péntek

Tavaszi szél ÍZET áraszt az Édesmindegyben

Juhéjj! Megvolt a harmadik Hungry Goulash vacsora estünk!!! Bár az élménybeszámolóval szokás szerint fázis késésben vagyok egy kicsit, ez mit sem von le a program értékéből, ami mit is mondhatnék - remekül sikeredett.
Hála az Édesmindegy desszert bárnak szuper kellemes helyen tarthattuk. És a koprodukció záró akkordjaként a desszertet ők készítették el. A harmadik estünkre már mi is okosabbak voltunk és nem téptük szét magunkat azzal, hogy kilencvenegynehány alapanyagot felvonultató menüsort kreálunk, mint a hamburgeres vacsi esetében. Azonban tényként leszögezhetjük, hogy egy Hungry Goulash vacsora sohasem lesz séta galopp, mert mindig túl kell kicsit lépnünk önmagunkon is ahhoz, hogy élményt adjunk. Ebbe jobb is ha belenyugszunk.

2014. április 5., szombat

Amikor a három jóbarát találkozik


"Ez itt a három jó bari, ki mindig összetart, ez itt a három jó bari, ez itt a három jó bari...."
Hát, a bari akár stimmelhetne is, ha bárányt értünk alatta és nem a Másnaposok teljesen idióta szakállas fazonja ugrik be. Persze, hogy az ugrik be. Ráadásul a bárány sem stimmel, mert az meg malac volt itt.
A lényeg, hogy három különféle húst vettem alapul a mostani ételhez, ami mindennek dacára rövid idő alatt elkészül. Az meg már sejthető, hogy egy összetett ízű étel következik.
Bár a mi magyar konyhánk nem bővelkedik a hús és halfélék vegyítésében erre mégis sok példát találunk. Egyrészt már a spanyolok is rég rájöttek, hogy ez milyen remek ötlet, de ilyesmit ázsiában is felfedezhetünk. Én most az egyik legegyszerűbb kínai ihletésű dologra szavaztam.

2014. április 4., péntek

Rántott marhapofa medvehagyma mártással, sült gnocchi-val


Most megint olyasmit készítettem, amihez hasonlóért már kaptam a cuki kis pofácskámra. Ez az ominózus rántott bélszín steak volt. Mondom steak. A játékom nem az volt, hogyan rántsak ki egy darab drága bélszínt, hanem hogyan készítsek el egy szaftos fél angolosra sütött, pihentetett steak-et ropogós bundában. Jelentem sikerült. Egyesek szerint ez bűn volt a bélszín esetében. Nekik az, nekem bocsánatos, sőt mézédes bűn, mely gasztro fejlődésem jeles állomása lett. Most az izgatott, hogyan lehet egy lassú tüzön vajpuhára sütött marhapofával ugyanezt eljátszani.

Szép csendben figyelem a mindent átható medvehagyma őrületet. Kijelentem, hogy semmi bajom vele, de azt gondolom olyan, mint Kasza Tibi. Mostanából mindenből ő folyik (és ehető, de nem nagy szám). Szerintem ez a növény a mai ultra felkapottságát két dolognak köszönheti ellenére annak, hogy íze számomra kissé tolakodó. Az egyik, hogy ez a tavasz hírnöke. A tél kiéheztette az embereket a friss, nem fóliasátras ízekre és ez bizony hozza a gyógyírt erre. A másik, hogy csak rövid ideig kapható. Na, jó legyen egy harmadik is: divatos. Például én ma szerveztem le, hogy egy zöldséges hozzon nekem egy rakás vöröshagyma szárat. Pontosabban azt a középső szárat, ami majdan a virágzatot hozza. Ezt ő is és minden más termelő kidobja, miközben nekem egyik kedvencem. Tavaly is ingyen adta. Vajon mi lesz, ha ez is divatba jön?

2014. március 30., vasárnap

Bárány gombócok kínai stílusban

Amikor római köményt használok egy kínai ételhez, mindig képzavarba kerülök. Használja az arab világ, india és mexikó is bőséggel, de régebben nem gondoltam volna, hogy kína is. Persze annyi lélekjelenlétem azért van, hogy ilyenkor kínai csomagolású fűszert veszek. Nekem ez a fűszer igazából nem annyira ázsiai, de tény, hogy ott is jelen van.

Az étel alapját az a bárány adta, amit Wang mester éttermében kóstoltam. Ő nagy hőn megpirított sok póréhagymát és báránycombot rengeteg római köménnyel. Én darált bárányhúst használtam, amit apróra vágott vöröshagymával, fokhagymával, római köménnyel, sóval és borssal ízesítettem. A húsból picike, másfél centis gombócokat készítettem. Ezeket bő olajban hirtelen kisütöttem.

2014. március 28., péntek

Nem finnyásoknak való bejegyzés, az étel másodlagos

A mai bejegyzésben azt gondolom a kaja szinte mellékes lesz. Persze azt gondolom, hogy most is finom lett, legalábbis az ízlésemnek megfelelő. Történt ugyanis, hogy Sáránk, amikor épp nagyban serénykedtem a konyhában a napi betevőnkért. Vigyorogva odaront és azt kezdi ecsetelni nekem, hogy...

Engedtessék meg, hogy egymagam eldöntsem hány karikás a most következő rész. Ez bizony szókimondó, szóval mindenképp nagykorú felügyelete mellett...
Egyrészt azt gondolom, hogy Sára, aki többnyire cizelláltan fogalmaz, lévén irodalom szerető ember és aki vers mondó versenyeken is szerepelt, most elég naturalisztikusan közölte mondanivalóját. Hasonlóan szokott megnyilvánulni, amikor az ÉDES kezdetű mondatot folytatja. Ilyenkor le tudnám rúgni a fejét. A minket ismerők is röhögnek az "édesen". Ezt valahogy egy igen erős S-sel nyomatékosítja. Ebből tudható, hogy basztatni fogja a környezetét, jelesint engem. Édes egy tünemény, de ilyenkor ő Sára az egyfejű.

2014. március 25., kedd

Savanyú csípős curry garnélával és akác leveles omlettel

Múlt héten a vietnámi Kicsi Lee-nél jártam, ahol megesett a szemem egy eddig soha nem látott zöld levélen. Na ez mi, kérdeztem? Szegénynek lövése sem volt, de annyit tudott, hogy csak a thaiföldiek veszik. Kérdezte tőlem, hogy szerintem milyen az illata és az íze. Bakker, ez olyan, mint a záptojás, az íze meg tisztára kénes. Atya világ! Ez olyan, mint a durian, csak nem édes. Na jó valamivel, sőt sokkal kellemesebb, de akkor is büdös. Lee kérdezte, hogy én mihez használnám? Zsigeri válasz érkezett: tojáshoz. És YEES!!! Szegény nem tudta a magyar nevét, de szerencsére a thai-t igen. Cha om a neve.
Rákerestem a neten és azt láttam, hogy valóban tojáshoz eszik. Egyfajta rántottát készítenek belőle és azt mártogatják egy chilis szószba. Van egy thai curry is, amit Gaeng Som Kai cha Om Gung néven illetnek. Azaz savanyú csípős leves garnélával és akác-omlettel. Szóval futó akácot vettem. Ennek a növénynek a hajtásait adják el, amik oly gyorsan nőnek, hogy 3-4 naponta szedhetők. Jó körülmények között ennél sűrűbben is. Valóban a pokol kapujának növénye a kénköves illatával. :-)

Sült csirkecomb halpikkely mentával

 Tudom, hogy sokan furcsának tartják az ételeket, amiket nap, mint nap eszünk, de nekünk ez a természetes. Az is tény, hogy szinte mindennel kísérletezek, amihez csak hozzá jutok. Sőt mondhatni állandó újdonság-keresésben vagyok. Viszont most olyan alapanyagot mutatok be, ami még nálam is kiverte a biztosítékot. Ez pedig a halpikkely menta.

2014. március 19., szerda

Banánvirág saláta és a csirke bőre

Tegnapelőtt jártam a piacon, hogy beszerezzem a pénteki vacsi alapanyagainak egyikét (másikát).
Sikerült egy kisebb darab banánvirágra szert tennem. Olyan, mint egy óriási rügy, de nem az, ez a virága a banánnak. A szélső levelei lehajlanak és kis újacska-félék kezdenek kiakandikálni a tövéből. Na, abból lesz a banán. Ahogy ezek az újacskák növekedésnek indulnak lehajlik a következő levél, ami valójában szirom és onnan is újabb banán-újjacskák indulnak növekedésnek. Így tovább és így tovább.

Az a banán virág, amit a Zolival pénteken fel fogunk szolgálni a vendégeinknek még nem kezdett el kinyílni. Egy-egy virág lehet 50-60 cm is akár, nekünk egy kisebb 30-40 cm-es virágunk van.

2014. március 18., kedd

Tavaszi szél ÍZET áraszt, virágom-virágom...


Kedves Műkedvelő Hedonista olvasók, barátok! Zoli barátommal, aki séf, újra nekiveselkedtünk és megálmodtuk a harmadik vacsora estünket. Bizony, már a harmadik.
Azt hiszem, sikerült megvalósítani, amit szerettünk volna: olyan vacsora-élményt adni, amire úgy emlékeznek a vendégek, mint egy jó program, illetve felülmúlni a várakozásaikat. Mindkettő sikerült. A visszajelzések nem arról szólnak, hogy jó ételeket adtunk, hanem arról, hogy jó este volt. Az ételek tekintetében meg azt, hogy jóval több, mint amit feltételeztek.

2014. március 17., hétfő

Grillezett sajt tabulé salátával

Jelentem megjöttem egy egyszerű recept társaságában. Azt azért nem mondom, hogy nem kell vele pepecselni, de sietősebbek el is nagyolhatják :) A grillezett halloumi sajtról nem mesélek. Ki-ki válasszon magának grillezhető sajtot és tegye, amit tenni kell. A tabulé saláta viszont megér egy misét.

Készítik sok helyen sokféle képpen. Ahány ország, ahány ház, annyi szokás. Én nem bonyolítom, mert nekem így ízlik, ahogy most közre adom. Szerencsémre a közeli zöldséges egy nagyker is és megengedik, hogy bemenjek a raktárba. EZ egy remek hely. Minden friss és lehet válogatni is. Ha megkédezem a sok hasonló közül melyiket vigyem, akkor kapom is az őszinte választ. A kiskeres boltban már nem ez a helyzet. Van egy csinos szőke hölgy, aki ha nem is antiszociális, de a vevőket nem szereti túlzottan. A  kipakolt zöldségek, háááát....

2014. március 16., vasárnap

Központ Bisztró


A történet ott kezdődik, hogy Petrovszki Norbi (akit immár vagy két éve ismerek és nagyra értékelem a főzés terén lévő technikai tudását) elvállalt egy séf állást az Újpesti Központ Bisztróban. Ez a hely nemrég nyitott meg. Pont ennek kapcsán le is osztottam az Újpestieket. Ott pocskondiáztak a Facebook-on, hogy miféle társaság az , ami kitúrta régi helyéről a hentes üzletet. Ezt akkor tehette volna, ha a hentes nem zárt volna be magától még jóval a bisztró átépítése előtt. Szóval, senki nem túrt ki senkit.
Másrészt ki voltak akadva, hogy az ott élő lakótelepi rétegnek nincs pénze egy ilyen menő helyhez, mint ez a nevezett bisztró. Bízom benne, hogy ezt nem kell komolyan vennünk, mert akkor azt kellene mondanunk, hogy Újpesten élnek a legrosszabbul, vagy épp, hogy Újpesten mindenki rosszul él. Én pl. úgy vagyok az éttermekkel, hogy inkább nem megyek étterembe egy évig, ha nem tudok, de ha megyek akkor igényes helyre.




2014. március 15., szombat

Ötfűszeres tintahal csíkok


Elégedett vagyok, sikeres rendezvényt zártunk tegnap Pomázon.  A Sarki Bisztróban bukkantunk fel Zoli  barátommal, mint Hungry Goulash, ahol az Igazi Olíva fantasztikus olajaival készítettük a vacsorát. Erről részletesen beszámolok hamarosan, azonban ma pihengetek, semmi hosszas főzőcskézés. Ennek örömére következzen egy tízperces.....

A tintahal csövet hosszában félbevágtam, majd 2-3 milliméteres darabokra szeleteltem. Hasonlóan jártam el a sárgarépával és a zöld kaliforniai paprikával is. Akkor tetszetős az étel, ha mindennek azonos a mérete. Mivel ezek az összetevők nem azonos mértékben puhulnak és jelen konyhai főzőlapom a gyártó ígérete (és az ára) ellenére is egy ótvar (sajnos ezen nincs mit szépíteni) kénytelen voltam külön-külön pirítani mindet. Gázlángos esetében ezzel nem bajlódnék. Persze ázsiai ételeknél soha ne feledjük a szabályt, hogy egyszerre csak egy adag ételt készítsünk egy serpenyőben, vagy wokban, ha rázva sütést választottunk. Egyébként nem egy üde, ropogós valamit kapunk, hanem egy főttebb jellegű pacsmagot. Ha az alapanyagok vastagon állnak a wokban és nem érintkezik minden darabja a felületével, akkor alkalmazzuk a kevesebb több, illetve a inkább két adagban, mint egyben készítem el elvét.

A fűszerezés is rendkívül egyszerű. Minden adagra szórjunk egy kis öt fűszer keveréket és borsot. Ha olyanunk van, akkor egy kis világos szójaszósz is megadhatja a sósságot. Ki, hogy szereti.
Ezt pont tíz perc volt megírni, csakúgy, mint elkészíteni.


2014. március 10., hétfő

Rák erőleves... menőzve consommé



Nem vagyok híres a naturisztikus ízű ételekről, pedig igen kedvemre valók, de csak akkor, ha az alapanyag íze valóban önállóan megállja a helyét. A garnéla rák héja pont ilyen. De mielőtt mélységesen belekezdenék, hogy milyen sokféle garnéla van inkább felfedem a tuti alapanyag titkát.

2014. március 4., kedd

Nyári tekercsek


Azt kérdezi Sára: miért nyári tekercsek? Olyan friss, üde, amit nyáron szeretünk enni?
Így hívják. Van tavaszi, meg nyári tekercs. A tavaszit sütik, kevesebb benne a zöldség, a nyári meg ilyen, mint ez. Van még néhány különbség, de ezek a legmarkánsabbak.

Minimális macerával jár egy rizslapos tekercs elkészítése a cserébe járó élményért. Zöldségek felszeletelése, mártogatós szósz elkészítése és a rizslapok beáztatása. Ennyi az összes munka és majdnem kész. A feltekercselés pedig már élmény számba megy. Én szeretem a kígyó uborka, kaliforniai paprika, sárgarépa és jégcsapretek párosításait. Ha jó kedvemben vagyok, akkor vízben főtt garnéla is mehet bele. Számomra a lényeg, hogy a zöldségeket minél vékonyabbra csíkozzam. Van egy szeletelőm, amivel kereken egy milliméteres hasábokra tudom vágni a hozzávalókat. A paprikát csakis kézzel lehet ilyen vékonyra vágni, de ehhez az ereket ki kell szedni.

2014. február 25., kedd

Kék kagyló ázsiai ízekkel



El vagyok bizonytalanodva. Ha bárki megkérdezné tőlem, hogy mi a különbség a fekete és a kékkagyló között, hát bajban lennék a válasszal. Őszintén szólva nem érzek nagy különbséget. Semmi igazán értékelhető, feltünően markáns eltérés nincs szerintem. 
Viszont Sára, aki nem hajlandó megenni a fekete kagylót, a kéket úgy falja, mint kacsa a nokedlit. 
Megszerette? Én készítem jobban a kagylót, mint régen? Vagy ami nekem kis különbség, az számára óriási. 
Erről jut eszembe, hogy vizsgálták a különböző sókat, hogy mi a különbség, miért finomabb az egyik és miért érezzük marónak a másikat. Az eredmény meglepő. Nincs lényegi különbség a sók összetétele között, ami különbséget mutat az a só kristályszerkezete. Ez az eltérés elegendő ahhoz, hogy az egyiket finomabbnak érzékeljük, mint a másikat. 

2014. február 24., hétfő

Csokitorta vagy quiche? - Édes mindegy...


Ha édességről van szó, hát szégyen, nem szégyen hamarabb térek be egy cukrászdába, mint hogy magam álljak neki az elkészítésnek. Kivéve a krémek és pudingok, ezeket elég rendszeresen készítem. Mostanában a tápiókapuding megy nálunk, Sára állandóan kér, hogy csináljak. Egyetlen torta-művem a Szemérmetlen csokitorta is az Ő unszolására készült. 
Nem is vagyok igazán édes szájú. Képzelheti mindenki, hogy mekkora áldozat volt számomra elfogadni Zóra kérését, hogy nézzek be az Édes mindegybe egy kis süti kóstolgatásra. :-)
Zoli barátommal, mint Hungry Goulash tértünk be az enyhén provance-i hangulatú üzletecskébe. Kinn már sötétedett és csúnyán esett az eső, benn pedig banános vanília krémtorta illata terjengett, amit épp akkor sütöttek kísérletként azért, hogy felkerüljön a választékra. 

2014. február 22., szombat

Csirkés padlizsános curry


Már többször vettem bébi padlizsánt, de azok kerekek voltak és nem ilyen helyes tojás alakúak. Sőt, azokhoz képest ez vakítóan fehér. Hát beszereztem és uccu neki el is készítettem. Gyakran teszik szaftos ételekbe, főként curry-be. Én is hasonlóan tettem. Készítettem egy arabos ízvilágú curry-t.

2014. február 20., csütörtök

Paradicsomos óriásgarnéla


Ismét egy 20 perces kaja, de ez inkább előétel, étvágygerjesztő, mint főfogás. Én is így szolgáltam fel.
Kell hozzá garnéla, paradicsomszósz, újhagyma, fokhagyma, só és őrölt bors. Az újhagyma fehér részét vékonyan felszeleteljük, a zöldje a díszítéshez kell, a fokhagymát pedig apróra kockázzuk.

Olívaolajon a hagymát megfuttatjuk, majd mehet bele a rák. Egy percig pirítjuk és mehet is utána a fokhagyma és a paradicsomszósz. Sózzuk, borsozzuk. Amint a szósz felforr, már jó is a rák.

Jöjjön egy kis intelem. Ha a rák nagyon apró, érdemes előbb a paradicsomszószt beletenni. Ha esetleg óriásgarnélát szereztünk be, akkor meg vagy pirítsuk kicsit tovább, vagy hagyjuk hosszabb ideig a szószban főni. Az én esetemben ez történt.

2014. február 19., szerda

In memoriam Hamburger 6x


Lezajlott az első vacsora estünk. Hurrá és hurrá!!! Ahogy már korábban írtam, Zoli barátommal egy hónapja vágtunk bele a Hungry Goulash projektbe. Remek ötletnek bizonyult és azt mondom utólag is, hogy megérte. Nagyon elégedett vagyok, mert lévén az első alkalom nagyobb hibák nélkül  zajlott le  a rendezvény. Ezt a vendégeink, akikkel már beszéltünk vissza is jelezték. De menjünk sorjában.

Esküszöm nem akartunk hedonista módjára elszállni, de sikerült. Előzetesen 97 alapanyaggal számoltunk, de ebben még nem volt benne a sorbet és a meglepetés utódesszert. Szóval tutira átléptük a százat. A munkafázisok száma pedig 43 volt, ami szintén többre sikeredett. Itt már rögtön az elején ezer köszönet Sárának, akiről a blogomat olvasók már tudják, hogy nem egy konyhatündér. Egész álló nap erősítette a csapatunkat, nem is akárhogy, Annának, aki a 12B kísérleti konyhájában biztosította nekünk a helyszínt. Egész nap fejfájással küzdött, de végig kitartott. Zoli felesége Kriszti még a gyerek felvigyázást is megoldotta, hogy segíthessen nekünk. Bence fiam bevállalta, hogy végig fotózza az estet. Szuper képek láttak napvilágot. És még igen hosszú a köszönet lista, de róluk később, vagy más fórumon, mert ők Zoli ismerősei, barátai.

2014. február 14., péntek

Hungry Goulash pop up étterem Hamburger 6x vacsoraestje

A Február 15-i Hungry Goulash pop up étterem  Hamburger 6x vacsoraestjére ebben a pillanatban lemondtak  négy helyet, ami nekünk bánat, de azoknak akik lemaradtak hely hiányában a rendezvényről örömhír. Szóval várjuk a lelkes jelentkezőket. Írjatok ide a blogra, vagy a Hungry Goulash facebook oldalon hagyjatok üzenetet, ha szívesen jönnétek. A részleteket válaszüzenetben küldjük.

2014. február 11., kedd

Zsályás gnocchi 20 perc alatt


Rögtön mentegetőzök is a következő történet miatt. Ez sok évvel ezelőtt történt, viszont igen sokszor. Aki ismer engem tudja, hogy komoly gondolkodású, de nem teljesen százas pasi vagyok. Nem vagyok egy exibicionista típus, de szeretem, ha időnként meghökkentek valakit egy váratlan húzásommal. Történt ugyanis, hogy egyszer kínomban - mert már késő volt és minden bolt bezárt - betértem teljes harci díszben a méregdrága öltönyömben a közeli talponállóba. Hirtelen mindenki ledermedt, lélegzetek kimaradtak, a legyek röptükben álltak meg. (Mint egy western filmben.)

2014. február 8., szombat

Vajhal zöldségekkel, sült feketecsalán levéllel és gyöngyhagymás mártással

Vajhalat nem először készítek. Érthető, mivel finom és feszes állagával elbűvöli az embert. Még egy falat, még egy falat és már fáj is a hasunk. Egyszerűen eteti magát. A halat nem nagyon érdemes fűszerezgetni ha ekkora darabban készítjük, mert a magas olajtartalma miatt igen nehezen enged magába aromákat. Bőven elég sütés előtt kis sóval és borssal megszórni. Saját íze is épp elegendő.

Pár perc a két oldalon serpenyőben és a kellemes pír alatt omlós lesz a hús. Kiszárítani , mint bármely halat, nem érdemes. A sárga és fehérrépát minimális víz hozzáadásával egy lábosban három perc alatt megpároltam. Hasonlóan jártam el a csicsókával is, aminek articsókára emlékeztető íze nagyon jó párosítás a halhoz.
De jöjjenek végre a Műkedvelős extrák :)

2014. február 5., szerda

Hungry Goulash és a Műkedvelő

Szégyen és gyalázat, hogy csak most írok erről a számomra nagyszerű dologról, de ez a helyzet, nincs mit tenni. Már Sára is rám szólt: ez most komoly?  azt hallgatom évek óta, hogy milyen jó lenne egy lakás éttermet, meg vacsoraesteket csinálni, most itt a lehetőség és egy szót sem írsz róla?
Hát, írok, meg mondom is éjjel-nappal, csak pont itt nem. Nincs mentségem.
Kezdjük az elején!
Mostanában igen gyakran megfordultam a nagy konyhán segítőként, a végén már Ildi a séf rám bízta, hogy önállóan készítsek el egy-egy ételt és hadd ne mondjam, hogy 50 kg répa, meg uborka, meg ami még jött, felszeletelése után úgy használom a kést, mint egy félisten. Nem nagyképűség, ha azt mondom, hogy tudok a késsel bánni. Volt min begyakorolni. :-) Persze csak "házifiúként", nem szakács szinten menőzök.

2014. február 4., kedd

Szarvas hátszín meggyszósszal és gőzölt gombóccal


Hú, mennyire nekem való ez az étek. Nem kis idő és energia elkészíteni, de megéri. Először is a húst, ami egy hatalmas darab szarvas hátszín volt be kellett pácolnom. Nem kis ijedtségemre épp hogy belefért a legnagyobb edényembe. Sok vizet vörösbort, rengeteg gyömbért, borsot, fahéjat, szerecsendió virágot, szegfűborsot. édesköményt, ánizst tettem bele. Ebben ázott négy napig a hűvösön. Amikor eljött a nagy nap betettem a 250 fokos sütőbe és extra hőlégkeverés mellett húsz percig sütöttem, majd kiszellőztettem a sütőből a füstöt és levettem a hőt 120 fokra. Ezen e hőmérsékleten sütöttem tovább úgy nyolc órát. Ezalatt a hús fincsi puha lett. Már amennyire egy szarvas az lehet, hiszen száraz a húsa rendesen. Majd elfelejtettem, hogy pont ezért jól megspékeltem szalonnával. Sokat segített.

2014. február 2., vasárnap

Saláta marinált vajhalból

Ígérem ez a recept egyszerű lesz, de zseniális. A vajhalat serpenyőben meg kell sütni apróbb, de egyenlő méretű darabokban, hogy mindegyik azonosan süljön át. Egy nagy darab esetében a külsejéhez képest a közepe teljesen más állagú lesz és ez nem a legjobb.

Ezt követően a hal darabokat még apróbbra kell törni. Lilahagymát, gyömbért, kevéske friss chilit össze kell aprítani, majd rizsecet, vagy almaecet, esetleg borecet, só, kis cukor és frissen őrölt bors keverékében marinálni kell a halat úgy húsz percig. Frissen vágott koriander levéllel kell a tetejét díszíteni. Ha valakinek van otthon mogyoró olaja, akkor érdemes azzal is picikét meglocsolni.

Ugye, hogy egyszerű és gyors? És, hogy finom-e? Tessék elkészíteni és mesélni róla.

Hozzávalók
vajhal
lilahagyma
gyömbér
friss chili
rizsecet
cukor, só, bors
koriander
mogyoróolaj

2014. január 23., csütörtök

Hirtelen sült csirkecomb hoisin szószos zöldségekkel


Az egyik kedvenc fűszer párosításom kínai ételnél a chili, gyömbér és szecsuáni bors hármasa. A szecsuáni bors nagyon jellegzetes, markáns ízű fűszer. Tény, hogy a magyar ízvilágtól messze áll. Talán ez lehet az oka annak, hogy a kínai éttermek is fukarul bánnak a használatával, szinte elő sem fordul az ételeikben. Nem tudnám megmondani, hogy először megkóstolva milyen lehet ízleleni, mennyire gondolná az ember, hogy ehetetlen, mert mi itthon imádjuk, szerintem függők vagyunk.
Emlékszem, amikor pl. koriandert először kóstoltam, annak határozottan szappan íze volt. Sára konkrétan kitúrta a tányér szélére és közölte, hogy ehetetlen. Most meg, ha nincs egy héten legalább egy alkalommal korianderrel készült ételt, hiányolja. Hogyan lehet, hogy a szappan íz eltűnik, az illatát könnyednek, finomnak az ízét pedig frissen zamatosnak érezzük? Fogalmam sincs, de így van.

2014. január 22., szerda

Libaleves ázsiai ízekben


Egyrészt idegesítő, másrészt szívet melengető érzés számomra, hogy tele van a fagyasztóm levesalapokkal. Ez persze elég hülyén hangzik, de iziben elmagyarázom. Megint volt szerencsém Ildi barátnőmnél az AHA catering konyhán dolgozni pár napot. Nem egy leányálom itt a munka egy magamfajtának. Annyi feldolgozásra váró alapanyag, amit egyben ritkán lát az ember. Ki nem mindom hány óra folyamatos munka egy pillanatnyi pihenővel, amikor a reggelit, vagy ebédet sebtében bekapjuk, már ha van rá idő. Állandó megfelelési vágy, hiszen nem kisebb az elvárás felém, mint a képzett szakácsok felé. Így ráadásul a teher alatt nő a pálma effektus is vonatkozik rám. Nem nagyon van olyan hogy hibázhatok. Olyan sincs, hogy nem tudom hogyan kell. Kérdezni szabad, de amit egyszer már megmutattak azt tudni kell legközelebb alkalmazni. A két milliméteres kocka az mindig két milliméteres kocka.

Főzőest francia séfekkel a Bruno & Bruno-ban


Hol is kezdjem?
Talán ott, hogy hetek óta húzom-halasztom, hogy írjak erről a jó kis eseményről, ahol volt szerencsém főzni (na nem, mint híres francia séf, hanem lelkes gasztro blogger). A húzodozásom oka, hogy kis kesernyés íz vegyült az emlékeimbe, aminek nem a séfek, nem a Bruno & Bruno, hanem mi gasztro bloggerek vagyunk az okai. Védeni kéne a mundér becsületét, de bizony kilógott a lóláb.
Gyerekcipő az még, amiben járunk. A jó hír viszont, hogy járunk és lassan-lassan azért fel fogunk nőni. Végülis ennyi volt az én kesergésem oka.

Koncentrájunk immár arra, ami jó!

2014. január 14., kedd

Rántott libaszűz tökmagolajos burgonyasalátával


Bár egész konyhai pályafutásom alatt nem sok példa volt arra, hogy panírozzak, úgy látszik most egy részét a lemaradásnak behozom. Újfent rávettem magam a pacsmagolásra. Sőt, Sárát sem próbáltam meg rávenni, hogy segítsen. Azta de májer vagyok! A panírozást nem mutatom be, hacsak azt el nem mondom, hogy a morzsa saját készítésű kenyérből való.

2014. január 13., hétfő

Citrusos malacpofa



Nemrég feltettem pár képet a facebookra arról az estéről, amikor a fiamnak főztem egy pár dolgot, hogy  csiszoljam az ízlését. Lelkes a kölök, szinte mindenre nyitott. Sőt mindenre az, legfeljebb nem ízlik neki, de az szerencsére igen ritka. Ami azt illeti malacpofát még én sem ettem soha, de marhapofát többször is.
Mivel karácsony előtt közvetlenül disznóvágás-hegyeken voltunk, lecsaptam az amúgy arrafelé értéktelen bedarálni való húsdarabokra. Ez egy nagyon jó része az állatnak, csak kevesen ismerik fel. Rengeteg a kollagén benne, ezért szuperül sűríti a szaftot. Ha ügyesen járunk el és az időt sem sajnáljuk, akkor mennyei puha és szaftos lesz a hús.

2014. január 12., vasárnap

Nasi Lemak a maláj nemzeti étel


"Maláj nemzeti étel? Na, ennek nagy nézettsége nem lesz." Valljuk be, Sára tud motiválni.
Bezzeg, amikor a fejecskéjébe nyomatta, akkor nem voltak ilyen kedves észrevételei, csak némán falatozott. Hát, így van ez! Amíg névtelenül hever az étel az asztalon és belekóstolunk, vonzó, kíváncsiak vagyunk, amint kiderül, hogy mi van előttünk, megcsappan az érdeklődésünk. Bár a név önmagában nem sokat jelent, mégis úgy érezzük, hogy ha megvan a címkénk, máris mindent tudunk, ami fontos lehet. Amúgy magyarul zsíros rizs a jelentése.

2014. január 11., szombat

Vajhalas lasagne

Időnként ráveszem magam a lasagne készítésére, de az a gondom vele, hogy utálok besamel mártást csinálni. Sok macera és sok idő. Van neki hamis változata is, de azt nem vállalom be. Így marad a sok macera a sok idővel. Bár ma éppen nem is akadt más elfoglaltságom, Sára dolgozott és ilyenkor nem lehet szólni sem hozzá. Épp besamel készítéséhez kedvezett az idő. Na, ja.

Szóval fogunk a nagykönyv szerint 45 gramm sima lisztet és ugyanennyi sótlan vajat. Előkészítünk 600 ml. tejet. Ezekkel az arányokkal érjük el a közepes állagot. Ez kell a lasagne-hoz. Ha hígabbat, vagy sűrűbbet szeretnénk, akkor nem a tej mennyiségét illik növelni, hanem a vaj és liszt arányát  csökkenteni. Ez határozza meg a sűrűséget. A híghoz 15-15 gramm kell, a sűrűhöz pedig 60 gramm vaj és liszt.