Translate

2014. január 23., csütörtök

Hirtelen sült csirkecomb hoisin szószos zöldségekkel


Az egyik kedvenc fűszer párosításom kínai ételnél a chili, gyömbér és szecsuáni bors hármasa. A szecsuáni bors nagyon jellegzetes, markáns ízű fűszer. Tény, hogy a magyar ízvilágtól messze áll. Talán ez lehet az oka annak, hogy a kínai éttermek is fukarul bánnak a használatával, szinte elő sem fordul az ételeikben. Nem tudnám megmondani, hogy először megkóstolva milyen lehet ízleleni, mennyire gondolná az ember, hogy ehetetlen, mert mi itthon imádjuk, szerintem függők vagyunk.
Emlékszem, amikor pl. koriandert először kóstoltam, annak határozottan szappan íze volt. Sára konkrétan kitúrta a tányér szélére és közölte, hogy ehetetlen. Most meg, ha nincs egy héten legalább egy alkalommal korianderrel készült ételt, hiányolja. Hogyan lehet, hogy a szappan íz eltűnik, az illatát könnyednek, finomnak az ízét pedig frissen zamatosnak érezzük? Fogalmam sincs, de így van.

2014. január 22., szerda

Libaleves ázsiai ízekben


Egyrészt idegesítő, másrészt szívet melengető érzés számomra, hogy tele van a fagyasztóm levesalapokkal. Ez persze elég hülyén hangzik, de iziben elmagyarázom. Megint volt szerencsém Ildi barátnőmnél az AHA catering konyhán dolgozni pár napot. Nem egy leányálom itt a munka egy magamfajtának. Annyi feldolgozásra váró alapanyag, amit egyben ritkán lát az ember. Ki nem mindom hány óra folyamatos munka egy pillanatnyi pihenővel, amikor a reggelit, vagy ebédet sebtében bekapjuk, már ha van rá idő. Állandó megfelelési vágy, hiszen nem kisebb az elvárás felém, mint a képzett szakácsok felé. Így ráadásul a teher alatt nő a pálma effektus is vonatkozik rám. Nem nagyon van olyan hogy hibázhatok. Olyan sincs, hogy nem tudom hogyan kell. Kérdezni szabad, de amit egyszer már megmutattak azt tudni kell legközelebb alkalmazni. A két milliméteres kocka az mindig két milliméteres kocka.

Főzőest francia séfekkel a Bruno & Bruno-ban


Hol is kezdjem?
Talán ott, hogy hetek óta húzom-halasztom, hogy írjak erről a jó kis eseményről, ahol volt szerencsém főzni (na nem, mint híres francia séf, hanem lelkes gasztro blogger). A húzodozásom oka, hogy kis kesernyés íz vegyült az emlékeimbe, aminek nem a séfek, nem a Bruno & Bruno, hanem mi gasztro bloggerek vagyunk az okai. Védeni kéne a mundér becsületét, de bizony kilógott a lóláb.
Gyerekcipő az még, amiben járunk. A jó hír viszont, hogy járunk és lassan-lassan azért fel fogunk nőni. Végülis ennyi volt az én kesergésem oka.

Koncentrájunk immár arra, ami jó!

2014. január 14., kedd

Rántott libaszűz tökmagolajos burgonyasalátával


Bár egész konyhai pályafutásom alatt nem sok példa volt arra, hogy panírozzak, úgy látszik most egy részét a lemaradásnak behozom. Újfent rávettem magam a pacsmagolásra. Sőt, Sárát sem próbáltam meg rávenni, hogy segítsen. Azta de májer vagyok! A panírozást nem mutatom be, hacsak azt el nem mondom, hogy a morzsa saját készítésű kenyérből való.

2014. január 13., hétfő

Citrusos malacpofa



Nemrég feltettem pár képet a facebookra arról az estéről, amikor a fiamnak főztem egy pár dolgot, hogy  csiszoljam az ízlését. Lelkes a kölök, szinte mindenre nyitott. Sőt mindenre az, legfeljebb nem ízlik neki, de az szerencsére igen ritka. Ami azt illeti malacpofát még én sem ettem soha, de marhapofát többször is.
Mivel karácsony előtt közvetlenül disznóvágás-hegyeken voltunk, lecsaptam az amúgy arrafelé értéktelen bedarálni való húsdarabokra. Ez egy nagyon jó része az állatnak, csak kevesen ismerik fel. Rengeteg a kollagén benne, ezért szuperül sűríti a szaftot. Ha ügyesen járunk el és az időt sem sajnáljuk, akkor mennyei puha és szaftos lesz a hús.

2014. január 12., vasárnap

Nasi Lemak a maláj nemzeti étel


"Maláj nemzeti étel? Na, ennek nagy nézettsége nem lesz." Valljuk be, Sára tud motiválni.
Bezzeg, amikor a fejecskéjébe nyomatta, akkor nem voltak ilyen kedves észrevételei, csak némán falatozott. Hát, így van ez! Amíg névtelenül hever az étel az asztalon és belekóstolunk, vonzó, kíváncsiak vagyunk, amint kiderül, hogy mi van előttünk, megcsappan az érdeklődésünk. Bár a név önmagában nem sokat jelent, mégis úgy érezzük, hogy ha megvan a címkénk, máris mindent tudunk, ami fontos lehet. Amúgy magyarul zsíros rizs a jelentése.

2014. január 11., szombat

Vajhalas lasagne

Időnként ráveszem magam a lasagne készítésére, de az a gondom vele, hogy utálok besamel mártást csinálni. Sok macera és sok idő. Van neki hamis változata is, de azt nem vállalom be. Így marad a sok macera a sok idővel. Bár ma éppen nem is akadt más elfoglaltságom, Sára dolgozott és ilyenkor nem lehet szólni sem hozzá. Épp besamel készítéséhez kedvezett az idő. Na, ja.

Szóval fogunk a nagykönyv szerint 45 gramm sima lisztet és ugyanennyi sótlan vajat. Előkészítünk 600 ml. tejet. Ezekkel az arányokkal érjük el a közepes állagot. Ez kell a lasagne-hoz. Ha hígabbat, vagy sűrűbbet szeretnénk, akkor nem a tej mennyiségét illik növelni, hanem a vaj és liszt arányát  csökkenteni. Ez határozza meg a sűrűséget. A híghoz 15-15 gramm kell, a sűrűhöz pedig 60 gramm vaj és liszt.

2014. január 8., szerda

Szárazra főtt övhal aszalt szilvás szószban


Még hajdanán, amikor Wang mesternek az étterme a második kerületi Fő utcában volt és a karrierje kezdődni látszott jártunk az étteremben Sárával. A neten olvastam, hogy egyedül nála kapható friss házi tésztából készült zöldséges köret. És valóban. Bele sem kezdek, hogy elmeséljem az élményt, mert lehetetlen. Semmilyen tészta élményemhez nem hasonlít. Csodás.
Azt viszont elmesélem, hogy hétvégenként a tésztaszakácsot kihozták rejtekhelyéről és megmutatták a mit sem sejtő nagyérdeműnek, hogyan kell tésztát gyártani. Ez önmagában show műsor lehetne, de nem az, hanem a tésztakészítés valós folyamata.

2014. január 7., kedd

Francia hagymaleves ráérőseknek

Nem bocsátkoznék vitába, hogy a francia hagymaleves hogyan készül. Még csak abba sem mennék bele, hogy van-e olyan francia, aki tejszínnel készíti, de annyi bizonyos, hogy eredetileg egy lassan készülő levesről beszélünk, ha a fancia jelzőt használjuk. Lehet persze a dolgot gyorsítani, de nem látom értelmét. Szerintem a hagymaleves mindenhogy finom, de van az eredetibb változatoknak valami varázsa. Olyannyira mély és buja, egyszerűen érződik rajta a rászánt idő. Egy Hedonista pedig rászánja.


Mindennél igaz, hogy jó alapanyag kell hozzá, de ebben az esetben megkockáztatom, hogy elengedhetetlen. Rosszul tárolt, félig megfagyott hagyma, vagy aminek a külső keményebb burkait nem távolították el szörnyű eredményhez vezet. Szóval, hacsak tehetjük szerezzünk valami rendes hagymát. Elmesélem én hogyan készítettem.

2014. január 6., hétfő

Rántott szűz mézes,diós görög salátával


Van, hogy az összetettség és van, hogy az egyszerűség gyönyörködtet. Van, hogy időt szánok egy étel elkészítésére mit sem foglalkozva azzal, hogy mennyi energia, és van, hogy pillanatok alatt el akarok készülni vele. Ez bizony nem nem azon múlik, hogy van-e bármi más dolgom, hanem, hogy mennyire köt le a főzés. A mit sem foglalkozva bizony néha azt is jelenti, hogy nem hoz tűzbe, ha Sára azt kérdezi  mikor lesz már kaja. Igaz, néha büntetem is őt, mert hétvégeken pl. már reggel rákérdezek mit szeretne enni. Vagy nem válaszol erre, vagy azt, hogy teljesen mindegy. Ugye nem kell magyaráznom hosszasan a női mindegyet.

2014. január 4., szombat

Vajhal tatár


Egy vajhalas lasagne-ből maradt egy kis hal. Gondoltam miért is ne készíthetnék belőle valami könnyed előételt. És így is cselekedtem. Ilyen és ehhez hasonló dolgokat lazacból szoktam készíteni, de most ezzel a halfélével is próbát tettem.
A vajhalat kis olajon enyhén átsütöttem. Egészen apró zsenge bébi sárga- és fehérrépát két milliméteres kockákra vágtam. Ezeket - hogy ne legyen az ízük nyers - kis olajon meg is pirítottam, de csak annyira hogy ropogósságukat el ne veszítsék. A halat kézzel széttúrtam, hogy ne legyenek benne nagyobb darabok, de arra vigyáztam, hogy ne legyen belőle pép sem. Fincsi édes hagymát is picire daraboltam. Itt meg arra kell figyelni, hogy ne legyen se milliméteres, se félcentis. Előző esetben minden hagyma ízű lesz, utóbbiban meg ha ráharapunk egy nagyobb darabra, akkor sokk ér minket. Szóval 2 milliméteres darabokat javaslok. Persze tegyen mindenki ízlése szerint.

2014. január 3., péntek

Egy mexikói egyveleg vacsorára

Éljen a mexikói kaja. Ezt sokszor elmondom és így is gondolom, de az tény, hogy elég ritkán teszek azért, hogy élezhessem e konyha remekeit. Pedig komolyan mondom még az a veszély sem fenyeget, hogy nincsenek megfelelő alapanyagaim hozzá. Na jó, most megfogtam magam, mert azt hittem van itthon mexikói feketebabom, de nem volt. Úgyhogy maradt a kamra ajánlata a fehérbab.

A karácsony előtti disznóvágásból hoztam haza egy kisebb darab tarját. Ezt bedörzsöltem nagyon kevés római köménnyel, szerecsendióval, és szegfűborssal. Azt szerettem volna ha a hús kap némi fűszeres ízt, de a lényeges aromát a különféle mexikói paprikákat tartalmazó paradicsomos babnak szántam. A fiam is vendégségben volt nálunk, ezért nem nagyon lehetett az étel csípős. Olyan paprikákat választottam, amik nem tartoznak a durva kategóriába. Mulato, pasilla, ancho és némi csalással egy remek füstölt spanyol paprikát használtam. Mivel ezt eltitkolom senki nem fogja megtudni :)

2014. január 1., szerda

BÚÉK! - Újévi lencsesaláta sült oldalassal



Hát akkor lencsézzünk! Kell a szerencse, mint egy falat kenyér. Hát pörögjenek csak azok a szemek a főzővízbe. Nézegettem is hevesen, hogy mennyit készítsek, de aztán észhez tértem és az egész zacskót beleöntöttem. Nem tudom mennyit fogok belőle enni, de legyen csak készleten bőven. Nyomom majd a fejembe rendesen. Amit csak lehetett, megtettem a jövőmért. Szemetet időben kivittem, nem száradt semmi ruha a lakásban, de nem sorolom... a szabályok betartása pipa. A félutat én már megtettem. Gyere szerencse és találozzunk.