Translate

2014. január 12., vasárnap

Nasi Lemak a maláj nemzeti étel


"Maláj nemzeti étel? Na, ennek nagy nézettsége nem lesz." Valljuk be, Sára tud motiválni.
Bezzeg, amikor a fejecskéjébe nyomatta, akkor nem voltak ilyen kedves észrevételei, csak némán falatozott. Hát, így van ez! Amíg névtelenül hever az étel az asztalon és belekóstolunk, vonzó, kíváncsiak vagyunk, amint kiderül, hogy mi van előttünk, megcsappan az érdeklődésünk. Bár a név önmagában nem sokat jelent, mégis úgy érezzük, hogy ha megvan a címkénk, máris mindent tudunk, ami fontos lehet. Amúgy magyarul zsíros rizs a jelentése.

Mivel minden alapanyag rendelkezésemre állt itthon, ezért bátran neki is vágtam az étel elkészítéséhez.
Persze, Sáránk ma elemében volt, úgyhogy nem átallotta nekem szegezni, hogy "hogy a ...-ba van neked meg minden egy maláj nemzeti kajához? " Hát, van.
Alapja a szárított szardella. Kapható ázsiai boltokban, kínaiban, koreaiban, japánban egyaránt. Gyakran hazsnálom, úgyhogy ez volt itthon. Én személy szerint a kisebb fajtáktra esküszöm és arra aminek a színe inkább ezüstös, mint barnás. Ezeket a kis halakat gyengéden mossuk le, hogy a felesleges port, sót és egyéb koszokat ne hagyjuk rajra. Csepegtessük le, majd kevés olajon egy serpenyőben pirítsunk rá. Nem kell megégetni, de jó, ha kissé átmegy a színe drappba. 2-3 percnél ez nem vesz több időt igénybe. Eztán tegyük félre.

Közben tegyünk fel rizst főni, de úgy, hogy a víz legalább fele kókusztej legyen és tegyünk bele egy-két pandan levelet is. Erről már többször írtam a blogon. Az ismertető és az egyik recept a Pandan puding bejegyzésben volt. Magyar nevén csavarpálma. Ok, ez nem annyira gyakori a háztartásokban, de én szeretem, úgyhogy ez is elég gyakran van itthon.

Fogjunk egy kiskanálnyi rákpasztát, adjunk hozzá  kevés friss, vagy szárított chilit, fokhagymát vagy két gerezdet és mozsárban, vagy aprító géppel daráljuk össze. A fűszerpasztát serpenyőben olajon pirítsuk egy percig, majd adjunk hozzá karikára szeletelt vöröshagymát. Nem kell sajnálni a mennyiséget.
Kell még egy kis tamarind, akinek van tamarind szósza használja azt, akinek tömbbe formázott magos változata van az tegyen belőle valamennyit vízbe, majd 15-20 perc múlva nyomkodja ki és tegye félre a levet. Rákpaszta és tamarind alapvető, ha az ember gyakran főz távolkeleti ételt, hát ez sem hiányzott.
Mehet a serpenyőbe a szardella, só cukor és a tamarind lé.

Véleményem szerint se édes, se savanyú ne legyen. Valahol a kettő között a legharmonikusabb. Ha mégis valamely irányba eltolódik az akkor inkább a savanykás legyen. Addig főzögessük, amíg szépen besűrűsödik az egész és ragacsos lesz. Ha a tamarind lé hamar elpárologna, de savasság már nem kell az ételhez nyugodtan öntögessük fel vízzel, míg a hal megpuhul. Mindezt csakis alacsony hőmérsékleten tegyük.
Ha jók az információim, akkor ők friss sült szardíniát is esznek hozzá. Nem rossz ötlet, de az most nincs itthon.
Tálaláskor friss kígyóuborka szeletek és főtt fürjtojás dukál hozzá. Én simán a füstölt fürjtojásra szavaznék.


A Nasi Lemak valójában a kókusztejes rizs, és ezzel a szárított halas raguval körítik.
Számomra is meglepő, de ebben az ételben a rízs a fő és a többi a köret.

Hozzávalók:
szárított szardella
rizs
kókusztej
pandan levél
tamarind szósz
rákpaszta
szardínia
kígyóuborka
fürj tojás



3 megjegyzés:

Éva írta...

jól néz ki, megenném.. de nálam a hozzávalók szinte elérhetetlenek.. így elcsámcsogok rajta gondolatban.

Műkedvelő Hedonista írta...

Éva! Érdekes, amit mondasz, mert tőled nem messze Pozsonyban van a nagy ázsiai lerakat. Hatalmas ázsiai kolónia él ott. Magyarországon is rengeteg szlovák csomagolású termék van. Kár, hogy felétek nem szállítanak. Pozsony tele lehet ilyen jellegű boltokkal.

Éva írta...

Péter, hamarabb megyek én Pestre mint Pozsonyba, mert Pestre ingyen utazom , ott meg tudom, hol az Ázsiai bolt.. csakhát tudod , ha az ember nem ismeri a dolgokat nem veszi meg, főleg ha nyugdíjas.. persze ez nem panasz...