Translate

2014. február 24., hétfő

Csokitorta vagy quiche? - Édes mindegy...


Ha édességről van szó, hát szégyen, nem szégyen hamarabb térek be egy cukrászdába, mint hogy magam álljak neki az elkészítésnek. Kivéve a krémek és pudingok, ezeket elég rendszeresen készítem. Mostanában a tápiókapuding megy nálunk, Sára állandóan kér, hogy csináljak. Egyetlen torta-művem a Szemérmetlen csokitorta is az Ő unszolására készült. 
Nem is vagyok igazán édes szájú. Képzelheti mindenki, hogy mekkora áldozat volt számomra elfogadni Zóra kérését, hogy nézzek be az Édes mindegybe egy kis süti kóstolgatásra. :-)
Zoli barátommal, mint Hungry Goulash tértünk be az enyhén provance-i hangulatú üzletecskébe. Kinn már sötétedett és csúnyán esett az eső, benn pedig banános vanília krémtorta illata terjengett, amit épp akkor sütöttek kísérletként azért, hogy felkerüljön a választékra. 
Mit mondjak? Így betérni még egy nem édes szájú térdeit is megremegteti. Zoli már túl volt egy csokis kekszmorzsás, ribizlis krémen, aminek a már nem létező maradékát egy helyes kis üvegedényből próbálta kikanalazgatni. 

 
Süti kóstolás ide, vagy oda a málnás morzsatorta mögött rögtön megakadt a szemem egy épp csak megkezdett quiche-en. Szerintem ez Zórának is rögtön feltűnt, úgyhogy meginvitált, hogy egyek egy ilyet salátával körítve. Nem álltam ellent. 
Zóra az Édes mindegy társtulajdonosa és ő vezeti az üzletet is. 
Ez a kis süteményező borbár is, amit nagy bánatomra most nem tudtam kiélvezni, hiszen haza is kellett vezetnem az este végén. 

Kóstoltam egy csokis linzertortát meg egy francia csokitortát is sós karamell krémmel. Majd következett egy még kínálatban nem lévő "próba torta" színes krémekkel és málna szósszal a közepén a tavasz jegyében. Vidám, színes és könnyed volt. Nem vitás, hogy az étlapon a helye. 
Igen ritkán térek be cukrászdákba és süteményezőkbe, aminek nagyon egyszerű oka van. Kevés helyen kapni jó minőségű édességet. Nem vagyok kiváncsi a mindenféle állományjavítókkal kikevert krémekre, amik úgy állnak a torta tésztalapjai között, mint a cövek, talán egy földrengés sem lenne képes megingatni őket. Nem érdekelnek a legócskább csokikból és egyéb alapanyagokból készült, habfixálóval bőven feljavított, növényi tejszínhabban lefújt (meg kell hagyni ránézésre igen csábító) tortacsodák. Hajlandó vagyok többet fizetni, kisebb mennyiségért, az viszont legyen jó.

Amikor itthon elkészítettem első csokitortámat, ami valóban szemérmetlen mennyiségű csokoládét tartalmazott, nem kevés tejszínnel, végeztem egy gyors fejszámolást is és egyáltalán nem örültem a végösszegnek. Sok volt. Azonban zongorázni lehetett a különbséget. Tudomásul kell venni, hogy a 250Ft-os csoki tortaszelet, nem az, aminek mondja magát. 
Na, szóval ennyit a sütizőkkel kapcsolatos fenntartásaimról. 

Ezek után joggal merül fel a kérdés, milyenek az Édes mindegy árai? Mondhatnám, hogy édes mindegy, mert annyira fincsi, de ez kevéssé szellemes kitérés volna a válasz elől. 
Azt mondom, hogy jó áraik vannak, vagy úgy is mondhatom, hogy azt fizetem ki, amit kapok. S ez manapság nem kis dolog.
Az én keserű ízlésemhez talán sok itt az édes, de ez az én gondom. Azonban nem fedeztem fel a krémekben semmilyen oda nem illő ízt, a csoki csokiból van, a krém megszottyan, ha percekig nem esszük meg a tortát. Egyébként mindent frissen tálalnak, a kirakatban lévő sütemények csak demók, úgy hogy nincsenek rászáradt szószok, stb. A hely hangulatos, kellemes. A kiszolgálás kedves. A tortaszeletek akkorák, hogy nehezen csúszik le utána még egy. 

Számolgattam, nézelődtem, lenn akár 16 fő is kényelmesen elfér. Csak nehogy itt tűnjön fel nem sokára a Hungry Goulash egy jó kis vacsorával...
Láttam Zoli is hasonlókon gondolkodik, míg Zóra hátrament a konyhába, hogy hozzon egy adagot a közben kihült banános torta-csodából. 
Ez már alíg fért belém, de az íze legalább annyira brutál volt, mint az illata.
Végül Zórának is előálltunk az ötlettel...














Nincsenek megjegyzések: