Nem örülök. Alig egy órája még mogyorónyi jég esett kinn. Na, mindegy.
Azt gondoltam, hogy a húsvéti sonka lakomázás előtt legyen valami könnyed étel. Egyetlen érv szól ellene: addig képes enni az ember, amíg egy morzsa is van belőle és persze ilyenkor már hiába a könnyedség, ami sok, az sok.
Ennek van még egy magasabb fokozata is, amikor az ember (azaz én) jól begyorsít és féktelen falatozásba kezd, nehogy az asztal túloldalán a szintén villámgyors "ellenség" egy picivel is több finomsághoz jusson, mint én. Na ebben mondhatom remekelek. Egyesek szerint ilyenkor nem érzem az ízeket. Dehogynem!!! Olyan ez, mint a vizuális memória, csak nekem ízreceptor memóriám van. Hosszasan fel tudom idézni mit ettem :) így aztán siethetek , ahogy akarok. Na jó ebből egy szó sem igaz, de nehogy már visszafogjam magam és csak nézegessem, ahogy a másik élvezkedik az általam kiszemelt falaton.
Ezek a Wonton tésztába tekert falatok isteniek. Kell hozzá egy rakás tésztalap, meg amiket bele töltünk, na meg némi finom mártogatós szósz. A lapokat minden ázsiai boltban, vagy akár a Culinarisban is meg lehet venni. A töltelék ma három féle volt.
Az egyik garnélás, ami a rákon kívül újhagymát, gyömbért és halszószt tartalmazott.
A másik hasonló fűszerezéssel készült, de csipetnyi chilis rákpaszta is került bele.
A harmadik, ami a legremekebbre sikeredett egy tofus volt. Ebbe került friss kurkuma és gyömbér, újhagyma és friss piros chili. Erre cuppant rá a társaság leginkább.
A szószt a már jól bevált rizsecet, sok cukor, gyömbér, újhagyma, fokhagyma, chili, halszósz és mogyoróolaj egyvelege alkotta a végén rengeteg friss korianderrel megszórva. Ez a mindenkori kedvenc öntetem és mártogatósom. Jó sok és mindenféle zöldséget és saláta levelet felaprítottunk és ezzel majszoltuk a tekercseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése