Translate

2015. november 30., hétfő

Kutya gyümölcs vs. kutyagumi


A mai vacsora egy frissen beszerzett alapanyag felhasználásával készült.  Kezdődjön  ott a történet, hogy konyhai ténykedésemből elszólított valami  egy kis időre, ezért ott hagytam a tűzhelyen tovább főni az alapanyagot. Visszaérkezvén elöntött a düh, mivel hasmenéses kutyakaki szag fogadott. Ez a három velejéig romlott kiskutya ennyire ellenem van és a kilátásban lévő fenyítés sem elég riasztó ahhoz, hogy rendesen viselkedjenek. Szídom őket káromkodva, hogy a holló vájja ki a szemüket, a devla vigye a pokolba. Neeeem, ennél sokal vulgárisabb voltam. Azonban bárhol is néztem, sehol nem találom a sz..rt. Már térdelek a földön és a konyhapult alatti részeket vizslatom, az ölés igéretével. De sehol a kakkantyú. Mire a tömérdek agymunkám, és katonai felderítői tapasztalatom végre gyümölcsöt termett. Bakker ez a szag lent nem annyira intenzív. Ja, hiszen a tűzhelynél volt az epicentrum. Kutyaszar gyümölcs!!! Mit vettél már megint Petyám?

2015. november 16., hétfő

Még egyszer (az idén) utolszor


Állítólag volt nyár az idén, meg volt ősz is. Föld alatti helyemen mindez csupán hír és nem átélt élmény. Itt a csajok dekoltázsa, átvillanó idomai is évszakfüggetlenek, csizmát is hordanak télen-nyáron, nincs itt semmi változatosság kérem. Ez mindennek az oka, mondom én. Gyűlnek a bejegyzésre váró ételek, amiket Sára egyre szenvtelenebbül fotózgat a kérésemre, minek?! -  hallom majd minden alkalommal - úgy se írod meg. Csak, majd megírom - persze, tényleg nem. Így megy ez hónapok óta.

2015. május 3., vasárnap

Ossobuco annato-s rizzsel, rumos főzőbanánnal és saláta jackfruit vinaigrette öntettel




Jó ideje nem írtam semmit, de még csak nem is főztem túl sokat. Olyat legkevésbé, amit mutogatni lenne érdemes. A sors úgy hozta, hogy beálltam a reggeltől estig dolgozó emberek csoportjába, ami mellett nem marad idő ilyen úri hobbikra.
Nem gondolom, hogy sok haszna volt annak, hogy a Konyhafőnök első szériájában végig galoppoltam a döntőig, de annyi bizonyosan, hogy ez rádobott egy lapáttal arra a felkérésre, amit novemberben kaptam. A Hegyvidék központban található Vörös Homár halkereskedés és gasztrobár tett ajánlatot, hogy vegyem át az üzlet vezetését. Nem egy rossz dolog úgy kapni ilyen felkérést, hogy nincs a szakmában előéletem, hacsak az nem, hogy az előző három évben igen sok hónapot töltöttem "igazi" konyhában. Ennek akkor sok értelmét nem láttam, de mára értelmet nyert. Azt kell mondanom, hogy nehezen tudnak megvezetni a szakács kollégák. A felkérés lényege az volt, hogy egyrészt legyek az üzlet "arca", másrészt dobjam fel az étlapot és a napi ajánlatokat. Egyszóval legyen rajta a kéznyomom az ételeken. Ez minden bizonnyal meg is történt. Azt gondolom, hogy sokkal érdekesebb és változatosabb lett a kínálat.


2015. január 18., vasárnap

Sült mandarin hal


Huh, de rég írtam. Pedig mennyi minden történt... vagy talán épp ez a hallgatásom oka. Mindegy is. Az elején -mármint a blogírás elején - elterveztem, hogy minden nap írok valamit, és ez egy darabig nagyjából sikerült is. Aztán másfél év múlva elvállaltam egy munkát, ami nem sok szabadidőt hagyott. Majd nemrégiben egy olyat is elvállaltam, ami meg már semmit sem. :-) De legalább zajlik az élet.
A mostaniról lesz mit írnom, mert belevág a gasztro témába, de ennek még nem jött el az ideje. Annyit elárulhatok, hogy hal lesz benne bőven :) Esténként ugyan az elmúlt hetekben is főztem, de semmi érdemlegeset, vagy ahogy Sára szokta mondani "semmi extra".  Legalábbis olyat nem, amit meg szerettem volna mutatni. Se rántott húst, se pörköltet, se hevenyészetten összedobott húsos, vagy tengeri ételeket nem szeretnék a neten közzétenni. Legtöbbször, ha készítettem is valami arra érdemeset vagy nem fotóztam, le, vagy olyan gázul tálaltam, hogy jajjj!