Translate

2015. november 30., hétfő

Kutya gyümölcs vs. kutyagumi


A mai vacsora egy frissen beszerzett alapanyag felhasználásával készült.  Kezdődjön  ott a történet, hogy konyhai ténykedésemből elszólított valami  egy kis időre, ezért ott hagytam a tűzhelyen tovább főni az alapanyagot. Visszaérkezvén elöntött a düh, mivel hasmenéses kutyakaki szag fogadott. Ez a három velejéig romlott kiskutya ennyire ellenem van és a kilátásban lévő fenyítés sem elég riasztó ahhoz, hogy rendesen viselkedjenek. Szídom őket káromkodva, hogy a holló vájja ki a szemüket, a devla vigye a pokolba. Neeeem, ennél sokal vulgárisabb voltam. Azonban bárhol is néztem, sehol nem találom a sz..rt. Már térdelek a földön és a konyhapult alatti részeket vizslatom, az ölés igéretével. De sehol a kakkantyú. Mire a tömérdek agymunkám, és katonai felderítői tapasztalatom végre gyümölcsöt termett. Bakker ez a szag lent nem annyira intenzív. Ja, hiszen a tűzhelynél volt az epicentrum. Kutyaszar gyümölcs!!! Mit vettél már megint Petyám?

2015. november 16., hétfő

Még egyszer (az idén) utolszor


Állítólag volt nyár az idén, meg volt ősz is. Föld alatti helyemen mindez csupán hír és nem átélt élmény. Itt a csajok dekoltázsa, átvillanó idomai is évszakfüggetlenek, csizmát is hordanak télen-nyáron, nincs itt semmi változatosság kérem. Ez mindennek az oka, mondom én. Gyűlnek a bejegyzésre váró ételek, amiket Sára egyre szenvtelenebbül fotózgat a kérésemre, minek?! -  hallom majd minden alkalommal - úgy se írod meg. Csak, majd megírom - persze, tényleg nem. Így megy ez hónapok óta.