Translate

2015. november 30., hétfő

Kutya gyümölcs vs. kutyagumi


A mai vacsora egy frissen beszerzett alapanyag felhasználásával készült.  Kezdődjön  ott a történet, hogy konyhai ténykedésemből elszólított valami  egy kis időre, ezért ott hagytam a tűzhelyen tovább főni az alapanyagot. Visszaérkezvén elöntött a düh, mivel hasmenéses kutyakaki szag fogadott. Ez a három velejéig romlott kiskutya ennyire ellenem van és a kilátásban lévő fenyítés sem elég riasztó ahhoz, hogy rendesen viselkedjenek. Szídom őket káromkodva, hogy a holló vájja ki a szemüket, a devla vigye a pokolba. Neeeem, ennél sokal vulgárisabb voltam. Azonban bárhol is néztem, sehol nem találom a sz..rt. Már térdelek a földön és a konyhapult alatti részeket vizslatom, az ölés igéretével. De sehol a kakkantyú. Mire a tömérdek agymunkám, és katonai felderítői tapasztalatom végre gyümölcsöt termett. Bakker ez a szag lent nem annyira intenzív. Ja, hiszen a tűzhelynél volt az epicentrum. Kutyaszar gyümölcs!!! Mit vettél már megint Petyám?

Ez a sok elnevezéssel bíró valami thai nyelven a Luk Nieng. Magyar megfelelőjét nem sikerült fellelnem. Angolul dog fruit. Kutyagyümölcs. Barnának barna, de alakra nem kutyakaki. Laposkás kerekded placsni. Nem hosszúkás. Ennyit a név értelmezéséről. Nem valami fantáziadús.A vastag héjat levettem, majd feltettem vízben főzni. Rá is volt írva, hogy csak teljesen megfőzve fogyasztható. Csak férfiaknál okoz panaszt függetlenül attól, hogy milyen módon lett megfőzve. Köszvényt, veseelégtelenséget, hasgörcsöt okozhat. Kemény dió! Szóval szépen megfőztem. Az állagát nem tudom könnyen leírni. Olyan, mint egy zanzásított főtt krumpli. Állati sűrű, és tömény. Ízében kissé diós, azonban van egy kissé kesernyés lecsengése. Egyszer meg lehet enni, de nekem nem fog hiányozni. Olyan ez, mint a magyaroknál a túró rudi. Más népeknek fura, de mi ezen nőttünk fel. Dél-ázsiában igen népszerű.

Készítettem egy igen fincsi szószt hozzá. Rengeteg gyömbér, friss kurkuma, fokhagyma és virágzó metélőhagyma ízesítette a finom édes paradicsomszószt. A sósságát halszósszal adtam meg, az édességét vörös pálmacukorral.  Fűszerként kaffir lime levél és ázsiai citromfű került bele. A legvégén friss mélytengeri rákot pároltam, amit a belőle kifolyt lével együtt a szószhoz levertem.

Ázsiai tojásos tésztát főztem, amit belekevertem a szószba. A másik feltét sertés szűzérme lett, amit hirtelen kérgesítettem, majd félretettem. A serpenyőbe gyömért, kókuszmelaszt, halszószt és cukrot tettem. Ezeket beforraltam sűrűre, majd a húst belekevertem, ami szép fényessé vált a szósztól. A kutyagyümölcsöket fapálcákra füztem és ezeket pandan levéllel összefogtam. Nekem valahogy most magam felé hajlik a kezem és azt mondom tetszik a tálalás :)

Már reggel van, amikor ezeket a sorokat írom. Nem voltam még pisilni.... A hasam viszont nem görcsöl. A lábam és karom az öregkori rusnyásodástól :) eltekintve szépen és a reggeli lámpafényben a szőrtől csillogva megelégedéssel tölt el. Köszvénymentes vagyok. Ledobhatom a stresszt, de mára kihagyom a kísérletezést, ugyanis vettem még más vacakot is, de arról még semmi infót nem sikerült fellelnem.

Nincsenek megjegyzések: