Translate

2016. február 21., vasárnap

Calamari fokhagymaszárral

Tudom én, hogy unalmas ismételgetés, de ami tény, az tény. Nem vagyok egy nagy zöldség fogyasztó. Ennek egyik oka, hogy nem hoz lázba a "zöldség-gyártás" eredményeként létrejövő ízetlen, unalmas ráadásként zéró tápértékű valami. Szerencsére mostanság már könnyebben hozzá lehet jutni a háztáji finomságokhoz. Meg nem sértve a bio rajongókat, sajnos a magyar bio termelők nagy része sem feltétlenül termel jóízű zöldségeket. Nekem pedig nem elég, ha mindössze vegyszermentes. No meg unom is már azt a kevés féle zöldséget, ami minden boltot ellep, miközben hosszan sorolható az itthon is termeszthető, netán útszélen is fellelhető növények listája.

Sok ázsiai zöldséget használok, hogy feldobjam a saját konyhámat. Az eredetüket legtöbb esetben nem ismerem, de nem is firtatom. Nem tudom hogy vegyszerezték, vagy sem, de ízre valóban fergetegesek. Mindenkori kedvencem a fokhagyma szár. Nem először írok róla, és biztos vagyok benne, hogy néhányszor elő fog még kerülni, mert zseniális, imádom. Ennél finomabbat, roppanósabbat még soha nem ettem.
Általában elég drága, de most egy halommal sikerült szereznem kevesebb, mint félárért. Jó sok volt a boltban és azt mondták, ha veszek egy zacskónyit, akkor még olcsóbban megkapom. Most aztán lehet dőzsölni. Már sok mindennel próbáltam vegyíteni, de azt hiszem, hogy a vietnámi és kínai intelem valós alapokon nyugszik. A leges-legjobb valóban sertéshússal.
Én most egy calamaris verziót teszteltem. Calamari lepirít irdatlan nagy hőn, majd amikor majdnem kész mehet bele a fokhagymaszár. Nem kell egyik alapanyagnak sem sok idő. A zöldség ugyanis hamar elveszíti roppanósságát. Ízesíteni sem nagyon érdemes fűszerekkel, maximum egy leheletnyi világos szójaszósszal, de én most ezt is kihagytam. Mondhatni semmi ázsiai vonal nem volt benne.
Hiper gyors, egyszerű és finom. Igazi hétköznapi vacsora.


Nincsenek megjegyzések: