Translate

2016. február 7., vasárnap

Kókuszos sütőtök leves rostélyos csíkokkal és fokhagyma chipsszel



Szó, mi szó télen nem könnyű változatosan zöldségfélét enni, ha legalább hellyel-közzel tartani akarom magam a szezonális dolgokhoz. Már pedig úgy néz ki, hogy tartani akarom. Lassan egy éve szinte kizárólag vegyszermentes, kistermelői forrásból származó zöldségeket használunk (kivéve az extra beszerzéseimet, amiket itthon nem termelnek). Ennek egyik következménye, hogy abból igyekszünk ételt készíteni, ami elérhető ilyenkor, másrészt meg ismerve a jó minőségű zöldségek ízét,   a télen kapható ízetlen paradicsomok és társaik nem hoznak lázba. Szóval, marad a répa, cékla, sütőtök és egyéb eltartható gumósok.

Télen szeretem a sütőtök levest, holott  sütőben sült változatával soha össze nem kenem a számat. Hacsak rá gondolok nedveseik a bőröm. Hátamon feláll a dús szőr, és megfáradt ötvenes lábaim fiatalos futásnak erednek, ha valahol csak az illatát is megérzem. De most mégis maradtam. Ugyanis a sütőben megsült vajtök darabokat azonnal turmix gépbe tettem egy nagy adag kókusztejjel és szép pürét készítettem belőle. Mindössze sóval és minimális chilivel ízesítettem az egyszerűség jegyében.

Volt itthon egy kis "fölösleges" angus rostélyos, amit egész vékony szeletben nagy lángon megpirítottam, ügyelve arra, hogy pihentetés után majdnem átsült legyen. Nagyon zavaró lett volna, ha bármilyen véres folyadék kifolyik belőle a levesbe. Még a közepesen átsült változat is zavart volna, pedig azt imádom. A fokhagymát milliméteres szeletekre vágtam, majd kb. 170 fokos olajban világos drappra pirítottam. Ha egyes szeletek vastagabbra sikerednek, akkor azok adott idő alatt nem sülnek ropogósra. A vékonyabbak megégnek. Az előbbiekkel kevesebb a gond, de az égettet érdemes kiszedni, mert kellemetlenül keserű. A hússzeletet vékony csíkokra vagdostam, majd a levesre halmoztam a sült fokhagyma szeletekkel együtt. A jelenlevők imádták.


Nincsenek megjegyzések: