Translate

2017. június 27., kedd

A cheddar sajttól a csirkéig

A jó öreg vörös cheddar, mert ugye létezik a fehér is. A kettő közötti lényeges különbség, hogy a vörös, ami egyébként inkább narancsos kapott egy természetes színezéket. Ez pedig a rúzsfa magja. Nevezik még achiote-nak és annato-nak is. A lényeg, hogy van egy enyhe paprikás íze és egy remek színező képessége, amitől szép narancsos lesz az étel. Naná, hogy színeztem már vele sajtot. Leginkább sajtkrém esetében tetszik az eredmény. Bő olajban hevítve, amíg buborékozik kioldódik a festékanyag.

2017. június 19., hétfő

Vadspárga, prime oldalas, meg a többi

Már épp elég nyaggatást kaptam, hogy miért nem mutatom meg mit készítettem a vadspárgából. Eljött az ideje. Remek alapanyag az biztos. Hál istennek, hogy az Ínyenc Kredenc jóvoltából egyenesen a Párizsi Rungis piacról érkezett harmatfrissen a vadspárga. Külsejében lenyűgőző, olyan elsőre, mint egy buzakalász, de álomszép élénk zöld színben. Az íze már bonyolultabb. Kissé csípős, a megszokott zöldspárgánál intenzívebb egy minimális szappanízzel megspékelve. Viszont állati finom nyersen is, úgy ahogy van.
Filigrán alkatával kimondhatjuk, hogy egy tányér ékessége lehet. Elkészítésében rengeteg óra gondolkodás és pár próba után arra jutottam, hogy a kevesebb több. Forró vízbe mártottam, nem lobogóba, de még csak nem is gyöngyözőbe. De jó forróba az biztos. Pár másodpercig tartottam benne többször emelgetve egy csipesszel. Amint elkezdett picikét meghajlani az emeléstől, illetve a benne levő klorofill színe kissé mélyülni kezdett azonnal kivettem és jeges vízbe mártottam. Minden további hőkezelés felesleges, Pláne, ha még sós vajba szeretnénk forgatni tálalás előtt, hogy újra meleg legyen. Merthogy én így tettem. Ekkor sem szabad tartását, ropogósságát elveszítenie.

2017. május 19., péntek

Halleves lila édesburgonyás üvegtésztával

Ahogy lenni szokott Sáránkat nyaggatni kezdtem, mit is akar enni. Jó ideje igen kevés szabadidővel rendelkezem, ezért kevesebbet főzök itthon napi szinten, nemhogy naponta kétszer is, mint anno. Ilyenkor legalább megpróbálok a háziáldásom kedvében járni. Repül is vissza a megszokott válasz: Édesnekemaztánteljesenmindegy... Na ja! Ahogy felvetek valamit rögtön rávágja, hogy na azt aztán semmiképp sem... Azért bevallom ilyenkor néha eljátszom a poént, hogy olyat vetek fel, amire várhatóan nemleges lesz a válasza. De megfogadtam, hogy erről leszokok, és erre oda is figyelek.

Új kedvencemből ajánlottam valamit, ami a lila édesbugonyás vermicelli tészta. Imádni való színe mind levesben, mind salátában, vagy igazából bárhogy klassz látvány. Azt gondoltam, hogy ebből csinálok egy jó sűrű, kevés lével felengedett ételt. Lepényhal, színes paprikák,  édeskömény, répa, gyömbér, újhagyma, friss idei fokhagyma szárával együtt,  és menta adta a hozzávalókat.

2017. május 17., szerda

Galamb leves


Komolyan tervbe vettem, hogy újra feltűnök a húspiacon, mármint ahol a bloggerek vannak terítéken. Jó ideje alig publikálom, amit főzök, ám ennek most vége. Reményeim szerint, ha a csapból nem is én folyok majd, de a csöpögés szintjén jelen leszek. A mai bejegyzést az inspirálta, hogy kaptam egy fincsi galambot Noémitől, amiből (nagy elégedettségemre) igazán jó leves kerekedett. És ehhez a fiatal jószág pihe-puha húsa elengedhetetlen volt. A leves az egyszerűség jegyében készült el, már ami ebben a témában rólam elmondható.

2017. január 9., hétfő

Feketegyökér leves, kellevélbe tekert tőkehallal


Egy remek levest szeretnék most bemutatni. Nemcsak az a jó benne, hogy harmonikus ízeivel levesz mindenkit a lábáról, de a szemnek sem utolsó. A feketegyökér egy szuper finom alapanyag, bár kétségtelen, hogy utánajárást igényel a beszerzése. Fura egy szerzet, de megéri bíbelődni vele. Nyersen is finom, ropogós és édeskés. Valójában olyan, mint a fehér spárga annyi különbséggel, hogy elfogyasztása után nem pisilsz büdöset.